Tévétorrent

Hinterland

Tévétorrent

Amerikában szinte minden nagyvárosnak kell egy helyszínelő, és ha ez úgymond az identitás záloga, miért is ne importálná a walesi öntudat. A hely hőse Mathias nyomozó, aki mellé természetesen odacsapódik a hamisítatlan walesi táj és minden, ami egy noir krimihez kell. Idilli és ódon, végtelen zöld lankák és meredélyes partfalak között másfél órás részekben kapjuk a pszicho-thrillerbe illő figurákat és a régmúlt hátborzongatóvá hangolt történeteit.

A szerkesztés elve az ellentét: puha képek, finom, párás színek, vin­tage színvilág, miközben a nyikorgó, rozsdamarta vasszegeken az áldozatok nyomai. Ha pedig vérfürdőt mondanak, valóban kádról és vérről lesz szó. Szép, igényesen kidolgozott képekkel van dolgunk, lassú, borongós tájképeket montázsszerű közelik bevágásával tarkítva. A BBC-ről tudvalevő persze, hogy festeni tud. De nehéz volna azt mondani, hogy valami hatalmas újdonságról van szó, és átsiklani a fölött, hogy nyomozónk kedvenc autójának gyakori elidőzése a tájban már-már egy nagy volumenű reklámfilmmé avat egyes részeket.

A nyomozás amolyan klasszikus, Poirot-féle séma: egy halott, vallanak az érintettek szépen sorban, aztán tessék összetenni a kirakóst. Az itteni helyszínelő csapat sem mutat túl az ezernyi többin, mindössze annyiban, hogy nem kapnak akkora hangsúlyt, inkább a szinte misztikus, évtizedes traumákra épülő pszichodrámák állnak a középpontban. És az úgynevezett walesi nyelv meg a gyakori nyelvváltás, ha már identitásmutogatásról van szó. De ez a helyén is van, mert pluszízt ad az egésznek.

Magyar felirat: SidCarter

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.