Amerikában szinte minden nagyvárosnak kell egy helyszínelő, és ha ez úgymond az identitás záloga, miért is ne importálná a walesi öntudat. A hely hőse Mathias nyomozó, aki mellé természetesen odacsapódik a hamisítatlan walesi táj és minden, ami egy noir krimihez kell. Idilli és ódon, végtelen zöld lankák és meredélyes partfalak között másfél órás részekben kapjuk a pszicho-thrillerbe illő figurákat és a régmúlt hátborzongatóvá hangolt történeteit.
A szerkesztés elve az ellentét: puha képek, finom, párás színek, vintage színvilág, miközben a nyikorgó, rozsdamarta vasszegeken az áldozatok nyomai. Ha pedig vérfürdőt mondanak, valóban kádról és vérről lesz szó. Szép, igényesen kidolgozott képekkel van dolgunk, lassú, borongós tájképeket montázsszerű közelik bevágásával tarkítva. A BBC-ről tudvalevő persze, hogy festeni tud. De nehéz volna azt mondani, hogy valami hatalmas újdonságról van szó, és átsiklani a fölött, hogy nyomozónk kedvenc autójának gyakori elidőzése a tájban már-már egy nagy volumenű reklámfilmmé avat egyes részeket.
A nyomozás amolyan klasszikus, Poirot-féle séma: egy halott, vallanak az érintettek szépen sorban, aztán tessék összetenni a kirakóst. Az itteni helyszínelő csapat sem mutat túl az ezernyi többin, mindössze annyiban, hogy nem kapnak akkora hangsúlyt, inkább a szinte misztikus, évtizedes traumákra épülő pszichodrámák állnak a középpontban. És az úgynevezett walesi nyelv meg a gyakori nyelvváltás, ha már identitásmutogatásról van szó. De ez a helyén is van, mert pluszízt ad az egésznek.
Magyar felirat: SidCarter
