A másfél óránál is rövidebb játékidőből dialógust mindössze 15 percben hallhatunk – a maradék viszont még így is rengeteg, ha egy horror-thriller elgondolás és ötlet nélkül, csak olcsón ijesztgetni akar. Például azzal, hogy egy erdő széli kis ház fiatal nőlakóját egy pszichopata gyilkos tartja sakkban egy teljes éjszakára. Szerencsére a Hushba a nézőcsalogató gimmick mellé remek ötletek és határozott rendezői kéz is párosult. A starthelyzet „kis különbsége” annyi, hogy a női főszereplőnk süketnéma; e vonása nemcsak megment minket néhány elkoptatott hangeffekttől, de több, a suspense-t kiválóan alkalmazó jelenetet is szül. Ezek nagy része viszont a film első felében található, s ahogy pereg a játékidő, a csenddel kacérkodó, kreatív ötleteket is átveszik azok a megoldások, amikkel az alkotók behajtják fejüket a műfaj jármába.
Erőtlen szökési kísérletek, meghunyászkodás, visszavágás – a macska-egér harc szokásos elemeit láthatjuk, de a fókusz ilyenkor is a történések pszichorészén, és nem a brutalitáson van. Utóbbiból is akad persze, visszafogottan, de igen hatásosan. De valamivel mégis szembemennek a hagyományokkal – egy ilyen, szinte kétszereplős horror-thriller alaptartozéka a karakteres főgonosz, aki egyfelől a frászt hozza ránk, de akkor igazán hatásos, ha némiképp vonzó is. A Hushban mindent – ötletet, személyiséget – a süketnéma hősnő kapott, a főgonosznak be kell érnie egy nyílpuskával. Nem félelmetes, de kifejezetten kellemetlen alak, mint egy házaló ügynök vagy egy rossz szomszéd.
A film vége viszont sablonos.
Magyar felirat: Ralome
