Torrentmozi

Két hajszál

We Are Twisted Fucking Sister!

  • - greff -
  • 2016. szeptember 18.

Tévétorrent

Hosszú az út a csúcsra, ha rock and rollt játszanál, énekelte negyven éve az AC/DC, de a Twisted Sister sokkal hitelesebben énekelhette volna.

A zenekar vastag rózsaszín filccel kanyarította oda a nevét a rockzene sör-, vér- és spermafoltos nagykönyvébe, egyrészt azzal, hogy megírta a 80-as évek klipkorszakának egyik definitív slágerét (a We’re Not Gonna Take Itet), másrészt mert a korai lemezein kikovácsolta a hiányzó láncszemet a rúzsos-flitteres glam és a szegecses-bőrdzsekis heavy metal között – és talán mindenkinél több és hosszabb ideig tartó megpróbáltatást viselt el, mire végre átléphetett a globális siker aranyló kapuján. Andrew Horn dokumentumfilmje éppen azért képes általánosabb érvényű, távolról sem csak a rajongók számára lebilincselő utazásra invitálni a nézőt, mert szinte kizárólag a beérkezésig ívelő zeneipari robotolásra koncentrál. Amely a Twisted esetében úgy 6-8 évig eltartott.

Úgyhogy aki globális popsztár kívánna lenni, vegye figyelembe a következőket! A Twisted Sisternek már 1976-ban kész (és eredeti) volt nemcsak a zenéje, hanem az imázsa is, ráadásul egy majdnem Jagger-szintű karizmatikus ripacs állt a mikrofon előtt, aki estéről estére lehengerlő, provokatív műsort celebrált, amit persze a közönség is hamar észrevett, hiszen a zenekar pár hónap alatt az amerikai klubok királyává emelkedve mindenféle hivatalos kiadvány nélkül is brutális telt házakat csinált a keleti parton. Gyakorlatilag pihenő nélkül játszottak, s ha kellett, másfél napot utaztak egy-egy 30 perces előzenekari lehetőségért, ám pontosan erre volt szükség ahhoz, hogy magukhoz vonzzák a legfontosabb fejeket a szakmában. Igaz, ezek a szakerők aztán hol teljesen mást akartak, hol hasonlót, de mégsem ilyet, hol pedig a szerződés megkötése előtt szívrohamot kapva torlaszolták el a nagy lehetőségek ösvényét, s így a Twisted Sister első nagylemeze csupán 1982-ben jelenhetett meg – egy aprócska kiadónál, Londonban. És áttörésről, befutásról akkor még szó sem volt.

A We Are… legvilágosabb üzenete, hogy minden lépésnél a legeslegjobbnak kell lenni ahhoz, hogy az egész világ észrevegyen, legszomorúbb tanulsága pedig, hogy sokszor még ez sem elég ahhoz, hogy végül sikerüljön. A véletlenek és a gondviselés, a rejtélyes bal- és vakszerencse, az egyetlen ütemmel elvétett vagy épp eltalált lépések filmjét azért felemelő nézni, mert a szemünk előtt küszködő bohócok a végén csak megvalósítják a legvadabb álmaikat is – miközben ha csak két hajszál máshogy hajlik, máris a szemétre vethették volna az összeset.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.