Tévétorrent

Kétarcú Albion

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Tévétorrent

A BBC hétrészes minisorozatban adaptálta Susanna Clarke nagy sikerű fantasyregényét, a Jonathan Strange & Mr. Norrellt.

A 2004-ben megjelent könyv műfaját leg­inkább történelmi metafikcióként lehetne meghatározni: a napóleoni háborúk korának alternatív krónikáját tárja elénk. Eszerint valaha jelen volt Angliában a varázslat, ám jó néhány évszázada – az utolsó nagy mágus, a Hollókirály eltűnése óta − nem mutatkoztak igazi varázslók. Az angol úriemberek – a felvilágosodás tudományos köreinek mintájára – ún. elméleti varázslótársaságokat működtetnek, azaz csak kutatják a rájuk hagyományozott varázsirodalmat (mellettük pedig utcai sarlatánok kábítják a népet „varázslásukkal”). Ám Yorkshire-ben felbukkan két egymástól gyökeresen eltérő férfi, a léha birtokos, Jonathan Strange (Bertie Carvel) és a puritán, szorgalmas szobatudós, Gilbert Norrell (Eddie Marsan), akik a gyakorlatban is képesek művelni a varázslást. A sorozat izgalmasan és pszichológiai­lag hitelesen ábrázolja, ahogy a két mágus szövetséget köt, majd lassan egymás ellen fordul. A két férfi szembenállása többrétegű filozófiai, kultúrtörténeti ellentéteket jelenít meg: Norrell felvilágosult, magát folyamatosan képező és a mágia tudományában jártas teoretikus – ő abban hisz, hogy a varázslat az emberek életét jobbító, a nemzetet felemelő jelenség, mely nem különbözik bármely más tudománytól. Strange viszont ösztönös zseni, nem könyvekből tanulja a varázslást. Ő a mágia egy ősibb, rusztikusabb változatához vonzódik, hisz a varázslatot övező babonákban és legendákban – ő nem a mindennapi életben akarja alkalmazni, hanem nagy dolgokat szeretne véghezvinni vele. Strange a praxist, az ösztönösséget, a középkor felé forduló romantikát és Anglia mitikus viking múltját képviseli (északi dán tradíció), míg Norrell a teóriát, a rációt, a felvilágosodást Anglia jövője és modernizációja felé tekintve (déli angolszász tradíció). Ketten együtt adják ki az „angolság” eszményét, melyet tradíció és haladás, ráció és babona ellentétes minőségei alkotnak.

A sorozat komplex, kidolgozott – Tolkien vagy C. S. Lewis munkásságát idéző – univerzumot teremt: önálló mágiatörténelmet és természetfeletti lényekkel benépesített világot kapunk. A társadalom is megkettőződik: ott az általunk ismert Anglia és a tükrök mögött, rejtetten élő tündérek világa saját arisztokráciával, mely Shakespeare Szentivánéji álmát és az angol népmesehagyományt idézi. Ám a sorozat pastiche-ként más szerzők stílusát is megjeleníti: a társadalomábrázolás Dickenst, a szerelmi jelenetek, szalonbeli csevejek Jane Austent juttatják eszünkbe. A széria, a regényhez ragaszkodva, az elnyomott csoportokról sem feledkezik meg: kiválóan megírt alakok képviselik a szegény rétegeket, a nőket és a feketéket (az egyik női szereplő és egy fekete inas egy tündeátok miatt képtelenek beszélni, ami metaforikusan megjeleníti e csoportok önreprezentáció-képtelenségét a történelemben).

A készítők tökéletes arányérzékkel lebegtetik a szériát a mese és a komoly társadalmi-történelmi kérdések taglalása között. A figurák komplexek, morálisan ambivalensek, akiket kifogástalan színészgárda kelt életre (Norrell és Strange mindketten esendők, akik olykor bizony vitatható célokra használják hatalmukat). A varázslat sem egyértelműen csak csoda, hanem potenciális tömegpusztító fegyver is. A sokrétű tartalomhoz jól illő – Gaimant és gótikus regényeket idéző (bár megvalósításában néhol esetlen) – burjánzó forma társul. Az alapos, maximalista sorozat alázatosan viszonyul zseniális, invenciózus alapanyagához, és rengeteget sikerül átemelnie annak erényeiből. A Jonathan Strange & Mr. Norrell az elmúlt évek egyik legkiemelkedőbb fantasysorozata.

Magyar felirat: anneshirley83–Zolti Russ

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.