A vörös sátor az a hely, ahol az elveszett történetek elmeséltetnek. A nők meséi, amelyek az oralitás feledésébe merültek akkor, amikor a matriarchális világ a férfiközpontú elbeszélésbe váltott – ez Anita Diamant regényének alapmotívuma. Amúgy az Ószövetség a téma, pontosabban Jákob történetének nőalakjai. Dinah, Jákob Leától született lánya, viszonylag kevés sort kap a Bibliában. Sorsa viszont épp elég romantikus és tragikus ahhoz, hogy jó alap legyen egy melodrámához. A pásztor lánya, akit a közeli város hercege feleségül vesz, majd testvérei bosszút állnak ezért az „elrablásért”. Jákob fiainak nem csak ez a rémtett szárad a lelkükön: irigység, bosszú, vér és gyilok, kistestvér eladása egyiptomi rabszolgának… Mindez most a mellékszál; a narráció a nőké, akik a nevezett vörös sátorba gyűlnek, a férfiakat kizárva, és terhesség, szülés, gyermekágy meg menstruáció idején mesélnek, tanítják egymást; örömünnepet ülve a női test szakralitása felett. Dinah és anyáinak, Jákob feleségeinek szoros közössége azonban a női együvé tartozás maszlagánál tovább nem jut. A történet önmagában ugyan fenntartja egyelőre az érdeklődést, de távolról sem a nők alakítják.
A színészek persze kitesznek magukért, még akkor is, ha jó részük a Trónok harca forgatási szüneteiben ugrott csak át. A vörös sátor motívuma viszont csak az intróból és a plakátokról tűnik olybá, mint a vizuális világot erősen meghatározó elem: a minisorozat nagy részben teljesen szokványos, már-már unalmas, kosztümös képes Biblia.
Magyar felirat: matruska
