Nagy pénzek és nagy nevek forognak itt kockán. Pontosabban a tőzsdén és egyéb piszkos ügyletekkel zsúfolt piaci területeken (hedge fund, nevezzük nevén, aki érti, már nézheti is a sorozatot). Mindeme máz egy üldöző-üldözött alapsémán szárad; előbbi a hírhedt és korrumpálhatatlannak tűnő Rhoades államügyész (Paul Giamatti), utóbbi pedig a nagylelkű multimilliomos „Axe”, a vállatát a 9/11-es trauma után újraépítő cégvezér (Damian Lewis). Ha pozitív-negatív hős szisztémáját hirtelen felborultnak látjuk, ne lepődjünk meg, az alapprobléma ugyanis éppen az, hogy a köznép kedvencének számító mintapolgárt hogyan érdemes egy kósza füles alapján úgy megbuktatni és törvény elé citálni, hogy ne legyen közfelháborodás, és nagyra törő hivatali szervünk se jöjjön ki rosszul a dologból. Első látásra ugyanis mindenki jófiú, erkölcsökkel és nemes szándékkal; majd kicsit többedik látásra mindenki pénzéhes kavarógép. De legalább nem fekete-fehér szerepeket, hanem erős sötétszürkéket kapunk. Mindezt tetézi az igazán izgalmas figuraként elindított Maggie Siff, aki egyszerre Rhoades felesége és Axe vállalati pszichiátere. A vele behozott szado-mazo vonal persze csak kellék, a témában szokásos kurvákat és kokaint pótolja.
Azért akad néhol igényesség és dráma is, jó színészi alakításokkal és a mostanság kedvelt megkedvelhetetlen figurákkal. Sajna az egy perc alatt elhangzó vállalati szisztémák és tőzsdezsargon aránya is meglehetősen magas. Meglehet, akadnak olyanok, akiket mindezek – a milliós (billiós) vagyonok és az akörüli, úgymond férfias játékok – izgalomba hoznak.
