Tévétorrent

The 100

Tévétorrent

Nagyon kezdhetünk kétségbeesni a jövőnk miatt, ha már a tiniknek szóló tömegkulturális termékek is posztapokaliptikus, drákói közösségekről, társadalommérnökösködésről, halálba küldött, feláldozható fiatalokról és a demokrácia mint ideális politikai berendezkedés haláláról szólnak (lásd Éhezők viadala, A beavatott).

E tévésorozatban az atomháború túlélői egy Bárka nevű űrállomáson építik ki kegyetlen biopolitikát folytató közösségüket (kötelező egykézés, minden vétségért halálbüntetés). A fiatalok itt nem a jövőt, inkább a pusztulást jelentik, tekintve, hogy minden újonnan születő gyermek egyben a szűkös erőforrások használója is. Ezért a hatalmat birtokló felnőttek gyorsan ledobnak egy maréknyi fiatalkorú bűnözőt a talán még radioaktív Földre, s innentől kettéválik a cselekmény, azonképpen a műfaj is: a Bárkán a felnőttek szenátusa kamaradrámázik, míg a Földön sci-fi kalandfilm látszik kibontakozni. Sokat ront a széria élvezeti értékén, hogy a felvetett társadalmi kérdések lebutítva kerülnek elénk, s a tiniket alakító színészek pedig messze elmaradnak a felnőttgárda mögött. Abban még lenne némi spiritusz, hogy a szülőket gyerekeiktől nemcsak generációs szakadék, de szó szerint ég és föld választja el, ám a készítők mindössze annyit bírnak mondani az ifjakról, hogy hajlanak az anarchiára, és akkor is csak a buli meg a szex érdekli őket, ha épp egy félig-meddig radioaktív, ismeretlen bolygón küzdenek az éhhalállal. Hiányzik a feszültség, a szereplők nevetséges archetípusokra redukáltak (bölcs afroamerikai vezető, talpraesett jó kislány, laza lázadó). Egy jó alapötlet pocsék megvalósítása.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.