E tévésorozatban az atomháború túlélői egy Bárka nevű űrállomáson építik ki kegyetlen biopolitikát folytató közösségüket (kötelező egykézés, minden vétségért halálbüntetés). A fiatalok itt nem a jövőt, inkább a pusztulást jelentik, tekintve, hogy minden újonnan születő gyermek egyben a szűkös erőforrások használója is. Ezért a hatalmat birtokló felnőttek gyorsan ledobnak egy maréknyi fiatalkorú bűnözőt a talán még radioaktív Földre, s innentől kettéválik a cselekmény, azonképpen a műfaj is: a Bárkán a felnőttek szenátusa kamaradrámázik, míg a Földön sci-fi kalandfilm látszik kibontakozni. Sokat ront a széria élvezeti értékén, hogy a felvetett társadalmi kérdések lebutítva kerülnek elénk, s a tiniket alakító színészek pedig messze elmaradnak a felnőttgárda mögött. Abban még lenne némi spiritusz, hogy a szülőket gyerekeiktől nemcsak generációs szakadék, de szó szerint ég és föld választja el, ám a készítők mindössze annyit bírnak mondani az ifjakról, hogy hajlanak az anarchiára, és akkor is csak a buli meg a szex érdekli őket, ha épp egy félig-meddig radioaktív, ismeretlen bolygón küzdenek az éhhalállal. Hiányzik a feszültség, a szereplők nevetséges archetípusokra redukáltak (bölcs afroamerikai vezető, talpraesett jó kislány, laza lázadó). Egy jó alapötlet pocsék megvalósítása.
