A History Channel próbálkozása ezzel együtt nem ördögtől való, fő erénye, hogy helyenként az, ami: szórakoztató történelmi mese, némi misztikummal. Ilyenkor úgy nézzük, mint a görög tragédiákat: ismerjük a sztorit, csak a megvalósítás és a kontextus játszik.
A 10 rész - fifti-fifti "- és Újszövetség - montázsjellegű, vérengzős dokumentumfilmet ad ki, ami erény, ha a távolságtartást vesszük észre belőle, de hátrány, ha a színészi játékot és a felolvasós narrációt.
A realisztikus és horrorközeli elemek általában nem tűnnek öncélúnak, hisz Szodoma és Gomora kiirtása valszeg nem lehetett egy babazsúr, Heródes gyerekgyilkolászata még kevésbé.
A történetek egybefűzése az ősatyáktól egészen a Bibliát épp író apostolokig egész korrekt, a nagy misztikum helyett igyekszik a történelmi és emberi figurákra figyelni. De mit kezdjünk a főszereplőkkel? Isten és Sátán erősen szimbolikus figurák, bár valamelyest a Csillagok háborúját idézi a fehér (természetesen Isten), fekete (a Sátán kiköpött Sith nagyúr) és piros köpenyben szaladgáló égi sereglet. Az arkangyalok a lovagregények mezején mozognak; igényes képeken és igényes zenei háttér előtt - néhány taktus után felismerjük Hans Zimmer munkáját.
Kár, hogy az alkotók az utolsó részekben be akartak pótolni az elhagyott pátoszt. Jézus irgalmatlan dicsfényben ígéri a rész végén: "I will coming soon." Hogy egy következő évadra vagy a megváltásra gondol, még kérdéses.
