Az internet ukrán népe éppen a donyeckieken röhög. A kormánypárt egyik legstabilabb keleti erődjén (náluk már csak a Krím őrzi hűségesebben az októberi forradalom lángját) láthatóan zokon vették, hogy Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni. Lassan az egész ország a banderista felforgatók martalékává válik, itt meg sehol egy fasiszta. A helyi rendőrség azonban nem ismert lehetetlent: miután „elterjedt”, hogy ellenzékiek rohamra készülnek a városi adminisztráció ellen, amely előtt annak rendje és módja szerint felsorakoztak a védők, az épületet „megtámadták” a tyituskik (egy elhíresült alakjuk után így nevezik azokat a huligánokat, akiket rendőrök bérelnek fel, legtöbbször provokációs céllal). Pontosabban annyi történt, hogy a baseballütős suhancok két csapatra oszlottak – az egyiken orosz Szent György-szalag, a másikon vörös – és verekedést mímeltek, illetve a mímelés, a képekből ítélve, a tervezettnél élethűbbre sikerült. A Gogol tollára kívánkozó jelenet közben a Berkut egységei passzívak maradtak.
A tyituskik azonban egyáltalán nem olyan vicces társaság, mint azt a fenti sztoriból esetleg gondolnánk, a szervezett provokáció pedig, a legszebb cári és szovjet hagyományokat követve, a hatalom sajnos jól működő és alattomos fegyvere. Egy videó is elterjedt arról, ahogy a dnyipropetrovszki megyei adminisztráció épületéből baseballütős huligánok rajzanak ki, alighanem eligazítás után.
Egy ilyen országos felfordulás, amelyben mindenféle ellenőrizhetetlen fickók tűnnek fel, egyébként is a provokáció és dezinformálás ideális terepe. Az ukránok igazán ismerhetik az efféle módszerek hatékonyságát, hiszen önálló államiság nélküli, sőt létében is megkérdőjelezett népként sokáig mások írták a történelmüket és formálták a róluk kialakult képet. Európa talán nem is sejti, hogy mindazt, amit az ukránokról és nemzeti mozgalmaikról tud (illetve nem tud), milyen mértékben köszönheti a mindenkori Cég áldozatos munkájának. Eklatáns példája ennek Szimon Petljura, az 1919-ben rövid ideig létezett Ukrán Népi Köztársaság vezetőjének esete, akit 1926-ban Sloma Svarcbard Párizsban, a nyílt utcán lelőtt, valószínűleg egy szovjet ügynök sugalmazására. A gyilkos azzal indokolta tettét, hogy a Petljura csapatai által elkövetett zsidópogromokért akart bosszút állni. Noha Petljura egyes osztagai valóban követtek el tömeggyilkosságokat, soha semmilyen bizonyíték nem került elő arra, hogy ezek akár csak Petljura hallgatólagos beleegyezésével történtek volna. Sőt: kormányának befolyásos tagjai voltak zsidók, a zsidók kisebbségi jogait törvénybe foglalták, védelmük érdekében komoly – bár a polgárháborús körülmények között nem túl hatékony – erőfeszítéseket tettek, Petljura egyik parancsnokát konkrétan ki is végeztette pogrom miatt. Az ukrán függetlenségi mozgalom befeketítése mindazonáltal olyan kiválóan sikerült, hogy a párizsi bíróság felmentette (!) a tettét egy pillanatig sem tagadó Svarcbardot, a Petljura által kezdeményezett ukrán–zsidó közeledés, sőt egy oroszellenes szövetség esélyére pedig végképp pontot tett az ügy – a 2. világháború történetéből tudjuk, milyen „sikeresen”.
Mindez azért is jutott eszembe, mert a zsidókártyát, úgy hírlik, most is megpróbálja kijátszani a hatalom, amely mindenképpen a szélsőség vádjával kísérli meg diszkreditálni a Majdant. Vagy a mindenhol fellelhető szélsőséget abszolutizálja, vagy a biztonság kedvéért maga kreál egy kis szélsőséget. A kijevi Pogyil zsinagóga jesivájának növendékeit napokkal ezelőtt huligánok inzultálták, minden jel szerint provokátorok, amint azt Leonyid Finberg, a kijevi egyetem Zsidó Tudományok Központjának igazgatója is megerősítette közleményében. Az ellenzék egyébként az eseményeket követően felajánlotta a zsidó közösségnek, hogy megszervezi a zsinagógák őrzését. A jól meghatározható körben terjedő „aggodalmak a szélsőség térnyerése miatt” annál is inkább abszurdak, mivel hetekkel ezelőtt éppen kormánypárti politikusok szájtjain és a Berkut honlapján tűntek fel olyan írások, amelyek szerint a Majdan mögött a zsidók állnak – amint azt Joszif Ziszelsz, az ukrajnai zsidó közösség vezetője szóvá tette.
Eddigi bejegyzések: január 25., január 26. első és második, január 27. első.
