Úszásodra mindig számíthatunk – Hosszú, búcsú

  • Pásztory Dóra
  • 2013. augusztus 5.

Ússzon velünk

Amikor a tegnapi adás után leraktam a fülest, csak annyit mondtam Varga Ákosnak, hogy mindig ilyen közvetítéseket kívánok magunknak. Imádtam ezt a két hetet, amit Hosszú Katinka koronázott meg újabb világbajnoki címével. Most néhány napig marad egy kis űr, aztán visszazökken minden a régi kerékvágásba…

Mint egy tökéletes hollywoodi filmben, igazi happy enddel zárult nekünk ez a világbajnokság. Katinka a női versenyek utolsó egyéni számában felállt a rajtkőre, beugrott a vízbe, elsőként fordult 50-nél, majd, huss, eltelt 4 perc, és világbajnokként csapott célba. Pályafutása során harmadszor, Barcelonában másodszor. Aki úszott már valaha pillangón, majd utána három másik úszásnemben, az tudja, hogy ez a szám csak leírva egyszerű. Aki látta Katinka arcát a célban, az viszont sejti. A 400 vegyes a túlélésről szól, ahol gyakorlatilag 50 méter után már fáj minden mozdulat. Katinka a lelkét is kiúszta, és bocsánat a megjegyzésért, de szegény tényleg majdnem ki is hányta a végén. Csodálom, hogy saját lábán hagyta el a medencét. Ez nem örömúszás volt, hanem elképesztő harc a világcsúcsért. Hihetetlen, hogy egy ilyen hét, ennyi döntő, ennyi egyéni csúcs, köztük országos csúcsok után megpróbálta. Az utolsó napon, az utolsó számban. Aztán az utolsó 10 méteren azt hittem, megáll. Szerintem ő is, de valahogy mégis odaért a falhoz, amivel a legeredményesebb magyar női úszó lett a világbajnokságok tekintetében.

Hosszú Katinka

Hosszú Katinka

Fotó: MTI – Kovács Anikó

Nagy megbecsülés jár az edzőjének, Shane Tusupnak, amiért kitartott az elképzelései mellett, mert változtatni, mert kockáztatni. Nem akarok a kapcsolatuk „álompár” részével foglalkozni, meghagyom a bulvárnak, és amennyire még lehet, nekik. A nagy rózsaszín információ-habcsókban picit talán elvész a lényeg: ez a fiú 25 éves, és kétszeres világbajnok úszója van – úgy, hogy egy merőben új felkészülési metódust dolgozott ki. Egy egész éves edzéstervet írni elképesztően aprólékos és finom munka: kalkulálni a versenyeket, majd menet közben reagálni a visszajelzésekre és a nem várt helyzetekre. Mindeközben védekezni a támadások, kritikák és kételkedők ellenében. Remélem, hogy ezek után vállal más tanítványokat is, mert kíváncsi vagyok, mennyire működik ez a rendszer olyanok esetében, akiket nem ismer annyira jól, mint leendő feleségét.

Katka bajai edzőjéről, Pass Ferencről sem akarok megfeledkezni, aki lefektette az alapokat, és ami egészen különlegessé teszi: támogatta is tanítványát az amerikai felkészülésben. Segített, hogy Katinka a lehető legjobb műhelybe kerüljön, és az egyetemi évek alatt is folyamatosan tartották a kapcsolatot. Los Angelesben Dave Salo faragott világbajnokot belőle. Őt is sok vád érte, meg akarták menteni tőle a 400 vegyes világbajnokát a sikertelen sanghaji világbajnokság után. A londoni olimpia után Shane és Katka közösen döntöttek: Magyarországra költöznek, és a Vasas színeiben kezdik el a munkát, aminek mi csak az utolsó 3-4 percét láttuk, drukkoltuk végig, és örültünk neki úgy, mintha minden edzésen ott lettünk volna.

Egy ilyen csodálatos világbajnokság után pihenő, majd az újabb felkészülési ciklus következik. Amennyire szívvel-lélekkel drukkoltunk az elmúlt héten, olyan türelemmel és megértéssel forduljunk a versenyzők felé, amikor épp olyan szakaszba kerülnek, amelyik nem a legeredményesebb, mert pusztán egy állomás, s nem a végcél. Remélem, hiszem, hogy ez a világbajnokság egy állomás volt Kis Gergőnek, Takács Krisztiánnak, Biczó Bencének, Bernek Péternek, akik talán némi elégedetlenséggel térnek haza. Ez a hiányérzet pedig ad egy pluszlöketet a folytatáshoz.

Nekünk pedig a következő világeseményig néha jusson eszükbe hajnalban vagy kora reggel, hogy ők már ott vannak az edzésen. Köszönjük a felemelő pillanatokat!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.