„Max Weber A politika mint hivatás című művében azt mondja, hogy vannak, akik a politikáért élnek és vannak, akik a politikából. Az új kampányfinanszírozási rendszer nálunk az utóbbit erősíti” – summázta véleményét Krekó Péter, a Political Capital (PC) igazgatója. Az ELTE Társadalomtudományi Karán megrendezett kerekasztal-beszélgetés egy másik résztvevője, Martin József Péter, a Transparency International (TI) ügyvezető igazgatója ezzel egyetértve azzal indított, hogy a párt- és kampányfinanszírozás átláthatatlansága az egyik legnagyobb baj. Ami biztos: a pártok sokkal többet költenek, mint amennyi a bevételük, a törvény szerint 400 millió forintban meghatározott limit háromszorosát is simán kicsengeti a Fidesz vagy az MSZP egy kampányban. Az új finanszírozási rendszer ráadásul a korábbinál is több kiskaput kínál a választásokon indulóknak.
| ||
Azért pozitívumai is vannak az új szabályozásnak, mint például a költési plafon jelöltenkénti 5 millió forintra emelése, ámbár ebből is csupán 1 millió az átlátható, amelyet kincstári kártyán kap a párt – mondta Martin. Ennek a kétszeresét kell visszafizetni annak a pártnak, amelynek az adott jelöltje nem éri el a 2 százalékos határt. A „maradék” 4 millióról viszont nem rendelkezik a jogszabály.
Egyértelműen negatívum viszont például az, hogy a pártok teljesen más rendszerben kapják a támogatást a listaállításért, mint egyéni jelölt esetén. „A párt ekkor készpénzben kapja az összeget, ami súlyos milliókhoz juttat hozzá olyan szervezeteket, amelyeknek sok esetben nincs is esélye bejutni a parlamentbe” – mondta a TI szakembere. 150 millió forintnyi kampánypénzhez elegendő 27 körzetben 500-500 aláírást gyűjteni, ami nagyságrendekkel könnyebb, mint amikor 750 darab ajánlószelvény kellett a jelöltállításhoz – ráadásul akkor egy választó egyetlen indulót ajánlhatott, szemben a mostani szisztémával. A kamu- vagy bizniszpártok létrejöttét tehát erősen támogatja a jelenlegi választási rendszer, ráadásul a kampánypénzzel csak azoknak kell elszámolni az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ), akik bejutnak a parlamentbe, visszafizetni pedig nem kell. Azaz ha egy ilyen párt végül egy darab szavazatot sem gyűjt, akkor sincs szankció, vigadjon a 150 misivel. Krekó Péter szerint az alapvetően nem probléma, hogy a jelöltállítás könnyebbé vált – hiszen ha egy pártrendszer túl merev, az is ártalmas, kell tehát a mozgás, ahogyan azt a szlovák vagy a cseh példa is mutatja. A bizniszpártokat azonban a PC elemzője is elítélte, sőt, szerinte az, hogy olyan szervezetek nyúlnak le óriási közpénzeket, amelyekről előtte senki nem hallott – és valószínűleg április után sem fog –, az nevetségessé teszi a választásokat. „Persze ha valaki olyan rendszert épít, amivel vissza lehet élni, azzal vissza is fognak élni.” Stumpf András, a Heti Válasz újságírója szerint a média felelőssége lesz nyomon követni e pártok tevékenységét, a nem kampányolókat pedig mindenkinek kötelessége lesz bejelenteni az ÁSZ-nál.
| ||
A másik negatívum a kampány kiszervezése, példa rá a CÖF-jelenség – mondta Martin József Péter –, amikor egy magát civilnek mondó, ám korántsem ennek megfelelően viselkedő szervezet egy rakás közpénzt elkölt. (A CÖF kampányköltéseiről a friss Narancsban olvashat feltáró cikket – a szerk.) Krekó Péter szerint az óriásplakátozás új fejezet a civileknél, arról nem is beszélve, hogy az olyan megkötések, mint hogy a kormányzati hirdetések közutak melletti elhelyezése megengedett, pártreklám viszont nem, ugyancsak kizárólag a jobboldalnak kedvez. „Ha összerakjuk a mozaikot, azt láthatjuk, hogy egy álcivil szervezet Fidesz közeli üzletemberek által birtokolt plakáthelyeire titkos pénzből helyez el hirdetéseket” – foglalta össze Martin a bohóckampány lényegét.
A beszélgetésből persze a Simon Gábor-ügy sem maradhatott ki. „Az egyetlen nagyobb párt, aki még megúszta az elszámolási ügyekbe való belebukást, az a Jobbik – mondta Hack Péter, az ELTE docense. – A fiatalok körében többek között ezért is olyan népszerűek. Ez is azt mutatja, hogy az ország nagy részének csömöre van a korrupt és átláthatatlan ügyekből.” Martin pedig zárásként azt mondta, munkatársaival azon dolgozik, hogy a kampányfinanszírozást átláthatóbbá tegyék, és a politikában egyre nagyobb területet elfoglaló szürke és fekete foltokat folyamatosan kifehérítsék.
