Túlbiztosítás – A Fideszre szabott választási szabályok - 1.

A kormányváltás esélyeinek latolgatásakor jószerivel csak az ellenzék bénázásáról esik szó, holott a választási szabályok manipulatív átírása magának a szabad választásnak az intézményét teszi kérdésessé. Összeállításunk első részében az új körzethatárokról és a hirdetések egyirányúsításáról lesz szó.

"Nálunk eddig az általános választás egészét érintően nem, csak helyi szinten fordult elő, hogy a bíróság jogsértés miatt megsemmisítse a szavazás eredményét. Most áprilisban - elsősorban a levélben szavazás lehetősége miatt - el tudok képzelni olyan tömeges visszaélést, ami ezt indokolttá teheti" - mondta lapunknak Szabó Máté Dániel, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakmai igazgatója. Miklósi Zoltán, az Eötvös Károly Intézet munkatársa is úgy látja, hogy meglehetősen rázós választási napra számíthatunk idén, az új szabályozás miatt számos helyben felmerülő kérdésre kell majd megoldást találni, és az sem elképzelhetetlen, hogy a választások eredményét hosszú ideig megkérdőjelezik.

Kisebb parlament, egyfordulós választási rendszer, a kettős állampolgárok választójoga - a széles közvélemény leginkább az új választási szisztéma ezen elemeit ismerhette meg. Holott a választási szabályokon számos egyéb módosítást is végrehajtott 2010 óta a kormánytöbbség. Ezek egy részénél érezhetően maga felé hajlott a keze, más részénél pedig alkotmányossági és gyakorlati problémákat hagyott nyitva. A Narancs a téma szakértőivel járja körbe az új választási rendszer kérdéses pontjait.

Térképészeti eljárások

"Komolyan senki sem kérdőjelezi meg, hogy az új választókerületi térkép politikailag manipulált. Pusztán a manipuláció mértéke és a választások eredményére gyakorolt hatása lehet vita tárgya" - véli László Róbert, a Political Capital (PC) elemzője. László szerint nem igaz, hogy az új rendszerben lehetetlenné vált a kormányváltás, de az sem, hogy a választókerületi határok átszabása ne befolyásolhatná érdemben a voksolás kimenetelét. A PC úgy látja, hogy döntetlenközeli helyzetben a kerülethatárok egyértelműen a Fidesznek kedveznek. Egy saját fejlesztésű mandátumkalkulátoron alapuló elemzésükben azt találták, hogy a baloldali összefogásnak körülbelül 300 ezer szavazattal kellene megelőzni a Fideszt a parlamenti többség megszerzéséhez, és ennek elsődleges oka a kerülettérkép jobbra húzása. A térkép egyenetlenségeit jól szemlélteti a Bajnai Gordon vezette Haza és Haladás elemzése is, amelyben a korábbi választási eredményeket vetítették rá az új választókerületekre. Az új felosztásban 2010-es szavazatai alapján minden választókerületet a Fidesz vinne, 2006-os egyéni választókerületi eredményei 38,6 százalékról 55,7 százalékra, 2002-es teljesítménye pedig 43,2 százalékról 54 százalékra javulna.

Kétségtelen, hogy az Országgyűlésnek alkotmányos kötelessége volt módosítani az egyéni választókerületi felosztást, mivel a népességmozgások következtében az Alkotmánybíróság egy 2005-ös határozata szerint a kurrens beosztás már nem felelt meg az egyenlő választójog elvének. Az új választási törvény 2011-es meghozataláig a parlament mulasztásos alkotmánysértő állapotot tartott fenn, ráadásul a Fidesz kevés választási ígérete között hangsúlyosan szerepelt az országgyűlési mandátumszám csökkentése, ami szintén szükségessé tette a térképrajzolást. Végül a törvény 199 mandátummal és 106 egyéni választókerülettel számolt.

A kerületek kialakításának szabályait azonban meglehetősen nagyvonalúan kezeli a jogszabály, csupán annyit ír elő, hogy összefüggő területet alkossanak, ne lépjék át a megyék és a főváros határait, és megközelítően azonos számú választásra jogosultat foglaljanak magukba. A laza szabályok megengedik, hogy egy kétharmados többséggel rendelkező erő a saját képére rajzolja a térképet - és pontosan ezt csinálta most a Fidesz.

Az ismeretlen térképrajzoló számos módon torzított a Fidesz javára. László Róbert szerint kimutatható, hogy az inkább jobbra húzó körzetek átlagosan kisebbek, mint a várhatóan balra szavazók, ami azt eredményezi, hogy az ellenzékre leadott voksok kevesebb mandátumot hozhatnak, mint a Fideszre adott szavazatok. "Ez az első szabály a választásitérkép-manipuláció - idegen szóval gerrymandering - kézikönyveiben" - mondta a Narancsnak a PC szakértője. Ezt a hatást úgy éri el a törvény, hogy korábban különálló balos körzeteket összevon - például a XIII. kerületben vagy Csepel és Soroksár esetében -, viszonylag nagy "baloldali enklávékat" alakítva ki. Jellemző az is, hogy korábban billegő vagy baloldali körzetekhez masszívan jobboldali területeket csatolnak, így erősítve a jobboldali karakterüket. Erre a legjobb példa talán a baloldalinak mondható Várpalota és az erősen jobbos Balaton-felvidék összeeresztése, az utóbbi túlsúlyával. A választókerületek határa néhol egészen valószínűtlen vonalat követ: a budapesti 4. számú éppen kikerüli a békásmegyeri lakótelepet, valószínűleg azért, hogy a baloldali területet ne kelljen az inkább fideszes II. kerülethez csatolni. László Róbert azt is problematikusnak látja, hogy nem érvényesült egységes elv a vidéki nagyvárosok körzethatárainak kijelölésekor, így a baloldalibb Miskolchoz bőkezűen csatoltak elővárosi területeket, ellentétben a fideszes fellegvár Debrecennel.

A jelenlegi manipulált körzethatárok különösen azzal együtt vetítenek előre baljós képet, hogy megváltozott a töredékszavazatok számítási módja is. Míg eddig a vesztesre leadott szavazatok hasznosultak az országos kompenzációs listán, az idei választásokon unikális módon már az egyéni választókerület nyertesének a győzelemhez feltétlenül szükséges szavazatain túli voksai is "felcsúsznak" az országos listára mandátumképző töredékszavazatként.

A csodafegyver

Lapos kampányra számít Szabó Máté Dániel. A TASZ szakmai igazgatója szerint a kampányidőszakban ki kellene terjeszteni a politikai beszéd szabadságát, a ciklusban elfogadott kampánykorlátozó intézkedéseknek azonban ezzel ellentétes a hatásuk. A kampány visszaszorítása, a választópolgárok aktivizálására szolgáló lehetőségek visszanyesése önmagában is a közvélemény-kutatásokat biztosan vezető és stabil szavazótáborral rendelkező Fidesznek kedvezne, egyes jogszabályok viszont még kivételeznek is a kormánypártokkal. Mindez azt eredményezheti, hogy a választási regisztráció ötletének bukása és a politikai reklámok korlátozásának a negyedik alkotmánymódosításban felvázolthoz képesti enyhülése ellenére a Fidesz sikerrel fojthatja el a potenciális kormányváltó hangulatot.

A politikai reklámoknál ráadásul csak látszatengedményt tett a Fidesz. Míg az eredeti terv megtiltotta volna a választási hirdetések közzétételét a kereskedelmi televíziókban és rádiókban, az EU nyomására elfogadott ötödik alkotmánymódosítás és ennek megfelelően a választási eljárásról szóló törvény ezt megengedi, de kiköti, hogy a médiaszolgáltató pénzt nem fogadhat el a reklámfelületért. Így a látszólag megengedőbb szabályozás is kifejezetten ellenérdekeltté tette a tévéket és rádiókat politikai reklámok sugárzásában és valószínűsíthető, hogy kizárólag a közmédiában találkozhatunk választási hirdetésekkel. Igény pedig lenne a kereskedelmi csatornákra is, Miklósi Zoltán tájékoztatása szerint a korábbi kampányokban a két legtöbbet használt felület volt a rádió és a televízió, az ott elköltött hirdetési pénzek súlya folyamatosan nőtt, míg a nyomtatott sajtó részesedése csökkent.

A plakátok elhelyezésénél az eljárási törvény még kifejezetten megengedőnek mutatkozik: kampányidőszakban gyakorlatilag korlátlanul megengedi a hirdetést, csak az állami és az önkormányzati hivatalok épületein tiltja a plakátragasztást, illetve magántulajdonban álló épületeknél a tulajdonos engedélyéhez köti. Jelentős korlátozást hozott azonban egy január 18-i kormányrendelet, amely a kereskedelmi plakátokra vonatkozó bizonyos tilalmakat kiterjeszti a pártok hirdetéseire is: nem lehet választási plakátot elhelyezni villany- vagy telefonoszlopon, közutak felett, közutak lakott területen kívüli részén az út mentén, 50 méteren belül, főútvonalak mentén 100 méteren belül.

Amellett, hogy az új rendelkezés különösebb indok nélkül korlátozza a politikai beszéd szabadságát, külön is kedvezhet a kormánypártoknak. A tilalom ugyanis csak a jelölőszervezetek hirdetéseire vonatkozik - a civil szervezetek és a kormány reklámjaira nem. Így könnyen elképzelhető, hogy a Fidesz kampányába remekül illeszkedő CÖF-ös és kormányplakátok azokon a helyeken is megjelennek majd, ahonnan valamennyi párt ki van tiltva. Ligeti Miklós, a Transparency International (TI) jogásza szerint ezzel a szabályozás nyitva hagyja a kaput a közpénzek ellenőrizetlen kiáramoltatására. Bár bizonyítani nem tudja, teljesen megalapozatlannak sem tartja azt a feltevést, hogy a CÖF-jelenség mögött is közpénz van, a "Magyarország jobban teljesít" jellegű, közpénzből finanszírozott kormányhirdetések pedig egyértelműen pártcélokat szolgálnak.

További diszkriminatív elem a törvényben, hogy míg a választási hirdetéseket közzétenni kívánó sajtótermékek kötelesek nyilvánosságra hozni árjegyzéküket, addig a köztéri hirdetőfelületek tulajdonosaira ez nem vonatkozik. Így Simicska Lajos és Nyerges Zsolt Fidesz-közeli nagyvállalkozók közterületi reklámokban utazó érdekeltségei - az állami hirdetésekkel igencsak kitömött Publimont és a Mahir Cityposter - megtehetik, hogy ellenzéki reklámokat egyáltalán nem vagy csak nagyon drágán tesznek közzé.

Kampányfinanszírozás és bizniszpártok

A Narancs által megkérdezett szakértők szerint a korábbi kampányfinanszírozási törvénynél átláthatatlanabb szabályozást gyakorlatilag lehetetlen volt alkotni. A TI becslése szerint például a Fidesz és az MSZP 2010-ben a bejelentett 400 millió forint körüli összeg helyett legalább 1,5 milliárdot költött. A 2013-ban elfogadott új törvény az egyéni jelölteknek juttatott állami kampánytámogatást megnyugtatóan kezeli, hiszen az egymillió forintos kampánykeretet nyomon követhető kincstári kártyán utalja ki, és 2 százalékos eredményességi kockázatot iktat be (ha ezt nem éri el a jelölt, vissza kell fizetnie a támogatást), továbbá a szabálytalansági kockázatról is rendelkezik (ha szabálytalan költekezésen kapják a jelöltet, a támogatás dupláját kell visszafizetnie) - mondta a Narancsnak Ligeti. Ha az egyéni jelölt az összegről lemond a párt javára, a garanciák akkor is érvényesek. A listát állító pártok ugyanakkor az egyéni jelöltek számától függően 150 és 600 millió forint közötti összeget kapnak átutalással, az erről szóló elszámolást a korábbi állapottal megegyezően az Állami Számvevőszék vizsgálja, ami Ligeti szerint nem jelent valódi ellenőrzést. A magas összegeknek lehet fehérítő hatásuk - különösen úgy, hogy az eddigi legnagyobb költségkeretet kitevő kereskedelmi rádiós és tévés szektor várhatóan teljesen kimarad a kampányból. Probléma ugyanakkor, hogy itt már nincs eredményességi kockázat, így valódi társadalmi támogatottság nélküli szervezetek vagy egyenesen kamu pártok is százmilliós költségvetési támogatásban részesülhetnek. A TI szerint beszédes, hogy a törvényalkotó elfeledkezett arról az esetről rendelkezni, amikor a pártok nem használják fel kampányukra az államtól kapott támogatás teljes összegét - mintha ez ajándék pénz lenne. A bizniszpártok alapításának lehetősége már most felvetődött, és vélhetően az a vád is előkerül majd, hogy bizonyos szervezetek csak az egyes politikai oldalak megosztásának céljával jelöltetik magukat. Miklósi Zoltán, az Eötvös Károly Intézet munkatársa szerint ez utóbbi hiedelem az eddigi választások során hamisnak bizonyult, és elvi szinten is azt mondhatjuk, hogy ha a kamu szervezetek sikerrel járnának, az a "valódi" pártokról festene nem éppen hízelgő képet.