Bangóné egyoldalúan visszalép Csepelen

Választás 2018

Egyre fogynak Németh Szilárd ellenfelei.

Bangóné Borbély Ildikó Facebook-oldalán jelentette be, hogy "minden alkutól függetlenül, egyoldalúan visszalép a választáson való indulástól" Budapest 17. választókerületében (Csepel-Soroksár). Ezzel megfogyatkoztak Németh Szilárd ellenfelei: talpon maradt a jobbikos Bereczki Miklós, az LMP-s Tenk András és Szabó Szabolcs az Együtt színeiben, aki jelenleg is a terület országgyűlési képviselője.

Kedden délután még arról szóltak a hírek, hogy az MSZP és az LMP több fontos körzetben is megállapodást kötött, így Tenk András visszalép Bangóné javára, később ezt azonban cáfolták.

Szerdán ebben a helyzetben érkezett Bangóné bejelentése. A Facebook-posztban a képviselő-jelölt megköszönte a sok támogatást és megjegyezte, hogy sok támadás érte: "Tenk András és Bereczki Miklós kivételével jelölttársaim esetében is azt tapasztaltam, hogy fontosabb volt az MSZP, a személyem és a családom pocskondiázása, mint arról beszélni, hogy miért is akarják leváltani a Fideszt. Több támadást kaptam magukat baloldalinak valló pártaktivistáktól, és magukat ellenzékinek valló sajtótermékektől, mint a Fidesztől."

A csütörtökön megjelenő Narancsban megvizsgáltuk a választókerület esélyeit. Azt minden beszélgetőpartnerünk elmondta, hogy ha minden ellenzéki jelölt állva marad, Németh Szilárdot lehetetlenség legyőzni.

A választópolgárok is azt az igényt fogalmazták meg, hogy egy jelölt kell: "Elmegyek szavazni, persze, de így nem lesz változás. Túl sokan vannak a Fidesz ellen. Pedig nagyon elegünk van már!” - mondta egy idősebb nő a csepeli piacon. Kérdésünkre hozzátette, ha olyan jelölt maradna állva a körzetben, akire eredetileg nem akart voksolni, akkor is átszavazna rá a Fidesz ellenében. Ugyanezen a véleményen volt egy fiatalabb nő is, aki szerint alapvetően nem lenne baj, ha sok párt indulna, és sok jelöltből lehetne választani. „De egy ilyen helyzetben, amikor változás kell, akkor ez nagyon nem jó stratégia.”

Budapest 17. választókerületéről (és az 1. oevk-ról) készített riportunkat a csütörtökön megjelenő Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.