A szavazótábort folyton növelni kell

A két választás közötti négy évben elhunytak száma miatt. Választásdemográfiai elemzés egy rendszerint figyelmen kívül hagyott szempont alapján.

Amikor egy választás nyomán a politikai elemzők rendre azt akarják megbecsülni (sokszor előzetes kutatások híján, pusztán spekulatív alapon), hogyan változtak a pártok közötti erőviszonyok, akkor néhány tényezőt hajlamosak figyelmen kívül hagyni. Azzal még csak-csak szokás számolni, hogy a szavazó elvándorol, véglegesen vagy ideiglenesen külföldi lakhelyet választ (és azután esetleg részt vesz a külképviseleti választás tortúráján, vagy sem), de arra kevesebb figyelmet fordítanak, hogy két választás között Magyarországon egész szavazótömegek tűnnek el – mert meghalnak. Ezt a tragikus, habár összességében elkerülhetetlen (méreteiben viszont esetenként komoly kormányzati felelősséget is felvető) folyamatot márpedig illik figyelembe venni. Már csak azért is, mert a szavazói hajlandósággal foglakozó felmérések szerint a választás szempontjából az idős korosztályok - akiket az éves halálozás leginkább érint - az aktívabbak közé tartoznak.

Éppen emiatt egy pártnak akkor is folyamatosan növelnie kell a korábban meglévő szavazótáborát, ha csupán annyit szeretne elérni, hogy négy évvel később ugyanannyian szavazzanak rá. Különösen érzékeny terület ez olyan párt (mint például a Fidesz) számára, amely nem csupán vezet ezekben a korosztályokban a pártpreferenciák tekintetében, de az utóbbi két választáson mindent meg is tett azért, hogy elvigye választani idős szavazóit is. Számolni kell azzal is, hogy a biológiai pótlás önmagában nem elegendő: évről évre látszik, hogy kevesebben töltik be a 18. életévüket, mint ahányan az adott évben meghaltak. Nem véletlen, hogy öregszik, illetve létszámában is fogyatkozik a magyar társadalom a hol lassuló, hol gyorsuló elvándorláson felül. A demográfiai statisztikák távlatosan sem kecsegtetnek túl nagy javulással – hiába állítja ennek ellentétét a népességfogyás megállításáról fantáziáló kormány- illetve Fidesz-propaganda.

A 18. életévüket betöltöttek más szempontból sem lépnek a tragikusan eltávozott szavazócsoportok helyébe. Egyrészt politikailag -szintén a korábban elkészült felmérések szerint - korántsem oly aktívak, másrészt viszont pártpreferenciáikban is eltérnek választásaik az idősebb korosztálytól; jóval kisebb volt körükben a Fidesz, és nagyobb az ellenzék támogatottsága. Ennek ismeretében különösen kritikus hatásúak lehettek (volna) az utóbbi évek, főleg a koronavírus-járvány miatt romló halálozási statisztikák miatt. Békeidőben még sohasem halt meg egy év leforgása alatt annyi magyar, mint tavaly: a KSH idén januárban publikált előzetes adatai alapján tavaly legalább 155 ezer ember hunyt el. (Ráadásul a járvány miatt a szokásosnál lassabban érkeznek be a KSH-hoz a halotti anyakönyvi kivonatok, így minden hónap adatközlésekor korrigálják az előző néhány hónap számait; ilyenkor általában több száz, néha ezernél is több korábban elhunyt ember kerül be olyankor a statisztikába. Valószínűleg sokan, akik decemberben haltak meg, csak egy-két hónappal később jelennek meg az adatok között.) Az előzetes adatok szerint 63 ezerrel lettünk kevesebben. A második legrosszabb adat az egy évvel korábbi. Bízvást állíthatjuk, hogy a választók abszolút számának csökkenése is ilyen nagyságrendű volt.

A Fidesz számára mindebből következett a feladat: a korábban nem szavazók, másra szavazók mozgósításával/átcsábításával kompenzálni az óhatatlanul jelentkező demográfiai alapú szavazóveszteséget és ez úgy tűnik, sikerült neki.

Már az itthoni szavazatok mintegy 98,5 százalékának összeszámolása nyomán is több mint 100 ezer plusz szavazatot sikerült összeszedniük - ez pedig csak bővülni fog, hiszen minden választókerületben egy szavazókör urnáit lepecsételték és csak a külképviseletről érkező szavazatokkal összekeverve számolják meg őket, ami a Fidesznek is hozhat pár tízezer plusz szavazatot.

Ehhez képest kell látni, hogy a múlt év minimum 155 ezres halálozásához jön a 2020-as 141 002, illetve a 2019-es 129 603 halálozás. Valószínűleg nem tévedünk nagyot felfelé, ha úgy kalkulálunk, hogy minimum 560 ezer választó hunyt el a legutóbbi választások óta, és ha feltételezzük, hogy legalább az országos aránynak megfelelő 70 százalékban szavaztak volna (ez a korosztályos választási hajlandóságból feltétlenül következik), és hogy akár kétharmaduk a Fideszre voksolt volna (ezt pedig az előzetes pártpreferenciák támasztják alá), akkor is 260 ezer kieső szavazót kellett pótolni. Ha abból indulunk ki, hogy minden más 2018-as szavazójukat viszont megtartott a Fidesz - ami azért nem valószínű -, akkor is szükségük volt a 18 éves életkorukat menet közben betöltő új szavazók (ez évente 100-101 ezer ember) egy részének megnyerésére. Nem tudhatjuk mennyire volt ez a törekvés sikeres; ebben segíthetnek majd az utólagos választói kutatások, de magunk részéről nem tartjuk valószínűnek, hogy 80-90 ezernél több szavazót tudtak volna ebből a csoportból megnyerni.

Összességében mindebből az következik, hogy

a most tapasztalt, akár 120 ezres, belföldi Fidesz-szavazótömeg gyarapodásához legalább 300 ezer - vagy inkább ennél több - olyan választót kellett megnyernie a Fidesznek, aki 2018-ban is szavazókorú volt – s valószínűleg többségük szavazott is.

Amikor megpróbáljuk összeszámolni, hogyan olvadt el, pontosabban szakadt darabokra a Jobbik 2018-ban még 1,1 milliós szavazótábora, akkor ezt is figyelembe kell vennünk – bár biztosra nem vennénk, hogy eme bizonyos 300 ezer szükséges voksot mind a Jobbiktól szipkázta el a kormánypárt. Más kérdés, hogy ennek feltételezésével megoldódik az is, hová tűnt több százezernyi jobbikos szavazó. És végül: nem árt figyelembe venni, hogy a fenti szempontú mérlegelést más pártokra, így az ellenzékre sem árt alkalmazni; akkor is, ha feltételezzük, hogy esetükben más tendenciát mutatnak az egyes korcsoportokban jelentkező, a választások tekintetében azért eléggé hipotetikus megfontolások. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.