Orbán érzékelhetően elengedte, mennyi a fertőzött és a halott

Publicisztika

A miniszterelnök mániákusan ragaszkodik a két és fél millió beoltott utáni nyitáshoz, hiába mondják a szakemberek, hogy ebből még komoly baj lehet.

A miniszterelnök mint valami kapuőr, folyton „újraindítani" akar. Eltökélten jelentette ki szerda esti tévényilatkozatában. Két és fél millió beoltottnál is már. Szakemberek sora mondja: ennél több kellene ehhez. Csak hát, ugyebár, a kormányfő előzni akar a kanyarban. Ám lehet, hogy most a korábbaiknál nagyobb ellenállást kell tapasztalnia.

Orbán Viktor már március 29-re várta a bűvös határ elérését, kijelentvén, „jó esélyünk van arra, hogy elérjük a kétmilliós oltásszámot”. S új hírként idecsoportosította, hogy „a pedagógusokat is sikerül előrevenni az oltási sorrendben”, és kérte őket, „vegyék fel az oltást, hogy minél hamarabb újraindíthassuk az óvodáinkat és az iskoláinkat”.

Valamint: „orvosaink és ápolónőink (!) állták a sarat, a magyar egészségügy bírta a terhelést”. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ugyanaznap reggel Tóth Judit, a Magyar Orvosok Szakszervezetének alelnöke az ATV-ben azt mondta: „Nagyon súlyos a helyzet, a katasztrófamedicina szabályai szerint választani kell, hogy kinek adják megadni az adott sürgősségi ellátást, ha egyszerre bejön nyolc-tíz súlyos állapotú beteg.”

Szintén ugyanazon a napon riadtan közölte a kormányinfón az országos tiszti főorvos, Müller Cecília: „Nagyon nagy az egyéni felelősségünk. Soha ekkora még nem volt talán.” Hosszan ecsetelte a betegség könnyen bekövetkező drámai lefolyását, valamint a kórházak iszonyú leterheltségét. Kontrasztként hatott, mintha érzékeltetett volna egy furcsa, eddig ilyen halványan sem jelentkező ellentétet a politikum és a szakma között.

És másnap összejött a kétmillió.

Már reggel üzent is Taskentből népének a miniszterelnök: „Az egész ország harcol a koronavírus-járvány ellen, de közben nekünk fél szemünket a gazdaságon, a gazdaság újraindításán kell tartani. Nehéz a helyzet, de a magyar gazdaság újraindítása fontos. Szeretnénk másokat is megelőzve, kanyarban előre jutni.”

Több mint huszonegyezer magyar halottja van a járványnak. Hosszú ideje tízezernél több koronavírusos van kórházban, ezernél többen lélegeztetőgépen, és huzamos ideig volt – remélhetőleg nem tér vissza – naponta öt számjegyű az újonnan igazolt covidosok száma. Ami – az egyéni sorsok összességeként – nemzeti tragédia.

„Meg sem rendültünk” – konstatálta azonban prof. dr. Kásler Miklós orvos március 28-án Hír TV-ben, az állami egészségügyi ellátásra utalva. Nem szokásuk egyébként sem megrendülni. Különben nem itt tartanánk. Mindazonáltal azt is mondta ugyanitt a miniszter: „abban az esetben, ha elérjük az átoltottsággal a populációnak körülbelül a felét, beleszámítva azt, hogy a jelenlegi brit mutáns terjedési sebessége, a szervezetben való perzisztálása öt nappal hosszabb, tehát minden negatív körülményt figyelembe véve, én úgy gondolom, hogy május végén, július elején, ha nem jön közbe egy még újabb mutáns, nem jön közbe egy előre nem látható körülmény, Magyarországon - Európában a legeslegelsők között – határozottan lehet a szigorításokon enyhíteni.” Mindezt annak tudatában mondta, hogy már annak előtte közölte – és ezt jogszabályba foglalták -, hogy a 2 500 000. oltás után kezdődik a nyitás. 

Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, aki a pandémia ügyében erősen exponálta magát kezdetek óta, arról beszélt, ötmillió beoltott urán kezdődik a biztonság, és úgy május közepére teszi ezt az időpontot. Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológus főorvosa 60-70 százalékos oltottsági aránynál húzná meg ezt a vonalat.

Számos más szakember, tudós is kevesli a két és fél milliós határt. Figyelmeztetéseket tesz közzé a Magyar Orvosi Kamara, hogy nagy a baj, és még nagyobb lehet. A különböző kórházakból, mentősöktől, betegektől, hozzátartozóktól a közösségi oldalakra kitett, avagy a sajtóhoz kiszivárogtatott információk is erről szólnak. 

Orbán Viktor viszont folyton azt szajkózza, hogy van elég gép, van elég ágy. És hogy ember is van hozzá – és ha nem lesz, akkor is lesz. Kedvenc „megállapítása”, hogy az egészségügyiek állják a sarat. Ám sose teszi hozzá: már nyakig vannak benne. 

És még sok mindenki benne lehet, akinek eddig még sikerült elkerülnie – betegként – a kórházat. Ám Orbán hajthatatlannak látszik.

Hogy mennyi a fertőzött, a halott, hogyan alakul a túlélők sorsa, a családoké, amelyeket a Covid örök időre szétszaggatott – érzékelhetően elengedte.

Egyre inkább úgy fest, hogy a közoktatásban dolgozók soron kívüli beoltása taktikai lépés. Tessék, itt van, lehet visszamenni az óvodába, iskolába – és nem csak az általánosba, hanem a középiskolába, nem érdekes, hogy a gimnazista korosztály különösen könnyen tudja terjeszteni a vírust. Részint bele lehetett rúgni a pedagógusokba, azon lamentálva, hogy nem mindenki szereti őket, meg a nyár vakáció, részint nem számít, hogy megvan-e a védettség, a szülőknek. Merthogy ő is bement dolgozni, amikor megkapta az első dózist.

Itt az ideje, hogy minden pedagógus beszálljon a páncélozott autójába, megérkezzen az egyszemélyes tanáriba, szippantson egy jó nagyot a friss levegőből a neki épített erkélyen, a portás bácsi üljön be a saját fülkéjébe, a konyhás néninek meg hozzák fel a kaját, ha nincs ideje lemenni érte. Hiszen – mint elárulta a királyi tévében szerdán este – a miniszterelnök is elment dolgozni már az első oltás után azonnal.

Van azonban egy kis gond. A gyerek. Nem egy, sok. Összezárva egymással, akár harmincnál is többen egy teremben, és persze azokkal a felnőttekkel, akiknek a gondjára bízzák őket, amíg apuka, anyuka dolgozik, általában szintén többekkel egy légtérben. Dacára a miniszterelnöki, országos tiszti főorvosi tanácsnak, miszerint lehetőleg ne tartózkodjanak sokan zárt térben.

Tudjuk, ez a vírus olyan, hogy csak lassítani lehet, mit csináljunk. Aki mást mond, téved. Megszoktuk. Egyet lehet – a magyar kormányfő szerint – igazából tenni: oltani. (Mondjuk átpillanthatna Ausztriába...) És minden élet számít. Ám még többet Orbán Viktor akarata: ha megvédtük az időseket (persze csak a regisztráltakat), akkor pont összejön a két és fél millió oltás. Csakhogy a járvány mostani szakaszában alaposan támadja az aktív korúakat is a vírus, akik még javában sorbaállnak a vakcináért. És akit megöl, vagy egy életre megnyomorít ez az eredetinél veszélyesebb és jobban terjedő vírus, annak a családját is tönkreteszi.

Nyitunk. Ja, nem, újraindítunk. Nyelvészkedik a miniszterelnök. Hogy semmi se látszódjék annak, ami. A NER lényege.

Jó, hogy van egy főokos emberünk, aki mindig megmondja, miként kell a járvány ellen védekezni. Kicsit ront a hitelén az ország nemzetközi viszonylatban is különösen szomorú halálozási statisztikája. Éppen a héten köszönt ránk ismét egy iszonyú rekord: egy nap alatt háromszázkét honfitársunkat ragadta el a koronavírus. De a péntek reggeli nyilatkozatából, a neki fenntartott rádióműsorából megtudhattuk: nem ezt kell nézni, hanem az "arányszámokat". Ezt mondta. Ami magyarul annyit tesz, hogy lehet bármennyi halott és új fertőzött, ha emelkedik a beoltottak száma, az arány javul. A járvány végleges elengedését deklarálta ezzel. 

Magyaros koronavirtus: miközben óvatosan kéne vezetni – az országot –, kanyarban akar a kormányfő előzni. Halálkanyarban. 

 

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.