Political Capital: A Jobbik szavazói hiányozhattak leginkább

  • narancs.hu
  • 2022. április 4.

Választás 2022

Túl sokfélék az Orbán-rendszerrel kritikus szavazók ahhoz, hogy egy táborba terelhetők legyenek. Az elemzők úgy látják, illúzió volt azt feltételezni, hogy a korábbi Jobbik szavazóinak nagy része képes a bal-közép pártokkal egy irányba szavazni.

Az ellenzék a hatpárti együttműködés megléte miatt 2006 óta a legszorosabb választást várta, ehhez képest a 2010-esnél is nagyobb vereséget szenvedett. A következő négy évben minden eddiginél magabiztosabb kétharmada lesz a Fidesznek (a levélszavazatok megszámlálása után akár 137-re is nőhet a mandátumainak száma), ráadásul parlamentbe jutott a Mi Hazánk, ami borítékolhatóan inkább a kormányoldallal fog majd együtt szavazni. Ezzel lényegében visszaépült a centrális erőtér is, amelyben az erős kormánypárti frakciótól jobbra és balra is van(nak) párt(ok), márpedig a két oldal szereplői együttműködésre nem alkalmasak. - összegezte a tegnapi országgyűlési választások eredmént a Political Capital.

Az elemzők úgy látják, hogy bár az ellenzéki együttműködés a hat párt szintjén megvalósult, de a választóknak csak egy része követte ezt le. Míg 2018-ban összesen 1,6 millióan szavaztak belföldön az MSZP-Párbeszéd, a DK, az LMP, a Momentum és az Együtt listájára, a Jobbikéra pedig 1,1 millióan. Ehhez képest (98,96%-os feldolgozottság mellett) a hatpárti ellenzéki lista 2022-ben mindössze 1,8 millió voksot gyűjtött be.

Úgy tűnik, illúzió volt azt feltételezni, hogy a 2018-as Jobbik szavazóinak jelentős része hajlandó lesz az egyesült ellenzék támogatására. Nagyobb részük vagy a Fidesznél vagy a Mi Hazánknál köthetett ki.

A Political Capital arra a megállapításra jutott, hogy azokban a megyékben sikerült kevésbé a mozgósítás, ahol négy évvel ezelőtt magas volt a Jobbik szavazóinak részaránya (a másik három nagyobb párt esetében a kapcsolat előjele ellentétes, azaz az MSZP-Párbeszéd, a DK és az LMP erősebb megyéiben jellemzően eredményesebb volt idén a mozgósítás).

További problémát jelentett, hogy:

  • a közös miniszterelnök-jelöltet nem fogadták el a pártok, és maga is a pártok riválisaként lépett fel, amikor rögtön az előválasztás után hetedik frakciót követelt. Ez az előválasztás sikerét gyorsan feledtette, az eredmény pedig azt mutatja, hogy még az ellenzéki szavazókat is elbizonytalanította. 
  • A közös miniszterelnök-jelölt téves politikai stratégiát választott, amikor egy elképzelt, Fideszben csalódott célcsoportot akart megszólítani az ellenzéki és pártnélküli szavazók helyett.
  • Az Ukrajnában zajló háború: A kormányoldalon a szervezettség és a „békepárti” üzenet részben a gazdasági válság, részben a most már a közössági médiára is kiterjedő brutális médiafölény miatt hatékonyan működött, az emberek alapvető gazdasági és biztonságpolitikai igényére reagált sikeresen. Minél inkább alacsonyabb státuszú valaki, annál inkább igaz, hogy a biztonságot a 12 éve fennálló jelenlegi Orbán-rezsimmel azonosítja, az ellenzékben pedig csak a bizonytalanság kockázatát látja – ha érzékeli egyáltalán a létezését.
  • Az továbbra sem igaz, hogy a kormányoldalnak többségében vidéki és leszakadó társadalmi rétegekből kikerülő szavazói vannak, ahogy 2018-ban sem ez volt a helyzet, a Fidesz ugyanis minden társadalmi rétegben erős támogatottsággal rendelkezik. Ennek megerősítésében bizonyosan szerepe volt a választást megelőző, soha nem látott mértékű osztogatásnak is.
  • Az egyenlőtlen választási és erőforrásbeli politikai rendszer nemcsak a Fideszt jutalmazta túl, hanem nagy mértékben büntette az ellenzéket, az egyszerű ellenzéki hibákat. Itt most nem az ellenzék ostorozására kell gondolni, hanem arra, hogy az ellenzéki kommunikációs hibák, koordinálatlanságok hatványozottan bosszulják meg magukat a kormány által uralt nyilvánosságban.

Várható következmények:

  • A Fidesz még akkor is joggal érezheti magát magabiztosnak, ha gazdasági szempontból az eddigi legnehezebb kormányzati ciklus vár rájuk; ez is csak akkor okozhatna gondot a Fidesz számára, ha lenne ellenzéki alternatíva.
  • Az autokratikus berendezkedés még inkább kiteljesedhet.
  • A bíróságok elfoglalása, a szabad nyilvánosság tere várhatóan még szűkebb lesz.
  • A kormányzatnak csak a külső kontrollja (EU-NATO) marad meg.

Várható külpolitikai hatások:

  • Orbán Viktor alkupozíciója az Európai Unióval szemben javult, Brüsszelből ugyanis az a kép alakulhat ki ismét, hogy a Fidesznek nincs alternatívája az országban. Az Európai Bizottság (EB) és az új kormány belátható időn belül megegyezhet a helyreállítási forrásokról. Az EB kezében ez után a jogállamisági mechanizmus marad, azzal próbálhatják a magyar kormány bizonyos vörös vonalak mögé szorítani.
  • Oroszországgal kapcsolatban a kormánypolitika nem fog változni. A szankciókat a kormány nem fogja megvétózni, de azok kiterjesztését bizonyos esetekben blokkolhatják, kiváltképp az energiahordozók importjának korlátozása esetében. Az viszont nem elképzelhetetlen, hogy az uniós források egy részét az orosz gázfüggés csökkentésére költik majd, de elsősorban azzal a céllal, hogy jobb alkupozícióba kerüljenek Moszkvával szemben.
  • A Fidesz Kína-politikája még inkább barátivá válhat. A jövőben még több Kínával közös projektre számíthatunk. A választási vereségnek köszönhetően az ellenzék Fudan Egyetemmel kapcsolatos népszavazása is kudarcba fulladhat.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk