Vélemény

Magyar Narancs, 2008. július 31. T.

Szeptember végén teljes tisztújítás lesz az MDF-ben. A dolgok állása szerint Dávid Ibolya most nem azért fog küzdeni, hogy egyedüli elnökjelöltként elérje a 90 százalékot, hanem kihívója is akad: Almássy Kornél alelnök.

Amikor egy új gyógyszert tesztelnek, mindig végeznek placebovizsgálatokat is. A placebo ugyanúgy néz ki, mint az igazi gyógyszer, ugyanúgy is van csomagolva, csak épp hatóanyagot nem tartalmaz. Az ilyen vizsgálatokban nemcsak a beteg, de az orvos sem tudja, hogy a gyógyszernek kinéző tárgy valójában placebo, mert különben a placebónak semmilyen hatása nincs. Így viszont sokszor ugyanúgy vagy majdnem ugyanúgy gyógyulnak a betegek a placebótól, mint az igazi gyógyszertől.

Az orrát az átlagosnál magasabban hordó szakértő filmrajongó ugyanolyan gyanakvással tekint a színes filmre, mint a borszakértő az édes vörösborokra. Az élet szürkével telítettebb és fanyarabb annál, mint amit a múlt század második harmada óta tömegesen elterjedt színes filmek próbálnak elhitetni velünk. A régi fekete-fehér filmek tárgyilagosabbnak, élethűbbnek, természetesebbnek hatnak. A színtelenség mellett a mai szemnek végtelenül szikár és csupasz díszletek, hátterek is hozzájárulnak ahhoz, hogy még a legolcsóbb melodrámák és legsziruposabb szerelmi történetek fölött is ott lebegjen valami akaratlan, tárgyias, már-már realizmusba hajló józanság.

Kedves Narancs! Visszatérően foglalkoztok az alacsony hazai foglalkoztatottság, magas adók, alacsony versenyképesség problémakörével. A szóban forgó cikkek következtetései jórészt helyesnek tűnnek, mégis indokolt néhány elterjedt félreértés tisztázása. Első gondom a foglalkoztatottság alacsonynak mondott hazai szintjével van, amelyről gyakran idéztetik az összes aktív korú (15-65 éves) 57-58 százalékát kitevő magyar foglalkoztatottsági ráta.

"- Jól van, de eltekintve a csatornától, gyógyászattól, oktatástól, bortól, közrendtől, öntözéstől, utaktól, vízvezeték-hálózattól... mit adtak nekünk a rómaiak? - Békét hoztak... - Ó, békét! Demagóg!"

Liu Sao-kunnak azért kellett munkatáborba mennie "átnevelésre", bírósági ítélet nélkül - a családja is csak utóbb tudta meg, hova lett a szecsuáni tanár -, mert fényképeket rakott fel az internetre a májusi földrengésben összedőlt iskolaépületekről. Ahogy a hatóságok fogalmaztak: "rémhíreket terjesztett és megzavarta a köznyugalmat". (AP; 2008. július 30.)

Szép az élet! Lám, egy hét múltán újfent ún. botrányról értekezünk! Ennek a főszereplői épp Hír Tv-riporterek, továbbá Veres János pénzügyminiszter és volt kampányfőnöke, Tóth Viktor, Helmeczy László ügyvéd (volt fideszes, majd független országgyűlési képviselő), valamint Barát Miklós drogdíler (aki lehet még kettős ügynök is - juj, milyen izgi!). Van két egymással homlokegyenest ellenkező sztorink. A Hír Tv-é: Tóth Viktor Helmeczy László segedelmével úgy akarta lejáratni a televízió két munkatársát, hogy drogot csempésztet az autójukba. A díler azonban - tartva attól, hogy lebukhat, és visszaesőként mehet megint a börtönbe - földobta a megbízóit, minekutána a csatorna följelentést tett a rendőrségen (valamikor májusban), és a további események a szervek tudtával zajlottak. Amikor Barát a drogot a riporterek járművébe akarta rejteni (június 2-án), jöttek a nyomozók, és kokain helyett sütőport találtak. A Hír Tv hangfelvételekkel igyekezett alátámasztani a maga igazát.

Legutóbb egy Chelsea-Arsenal-meccs alatt töprengtem el azon, ki volt az első színes bőrű ember, akit életemben láttam, de még most sem tudnám biztosan megmondani. Pelé kézenfekvő lenne, ő meg Jairzinho nyilván megelőzi Angela Davist és Rhoda Scottot, nem elfeledkezve Sidney Poitier-ról, ahogy szalad a mezőn Tony Curtisszel a Megbilincseltekben. Az viszont, hogy ki volt az első európai "néger" - igen, akkoriban még persze sic! -, akit láttam, az teljesen bizonyos. Eusebio, a mozambiki bika, a kettes számú Fekete Gyöngyszem, Guttmann Béla felfedezettje, a portugálok büszkesége.

A 168 Óra 1990. március 13-i és a Beszélő március 15-i számában fénykép jelent meg, amely baráti kettesben ábrázolja a két hetilap főszerkesztőjét: Mester Ákost és K.-t. Ez a felvétel sem két évvel korábban, sem néhány évvel később nem jöhetett volna létre. Korábban azért nem, mert a Magyar Rádió vezető szerkesztője nem mutatkozhatott volna együtt egy olyan ellenzéki-ellenséges elemmel, amilyennek K. számított, mondjuk 1988 augusztusáig. Néhány évvel később pedig azért nem, mert a 168 Óra úgy közölte K. Orbán Viktort bíráló írását, hogy - terjedelmi okokból - a hozzájárulása nélkül kihúzták belőle az Orbánra nézve pozitív megjegyzéseket. Bár hibáját a lap utóbb elismerte és korrigálta, a barátias viszony a két közszereplő között, amely amúgy sem volt különösebben intenzív, elenyészett.

"A doppinggyalázat elhomályosított mindent, ami előtte és utána történt sportolóinkkal az olimpián. Már semminek nem lehet annyira örülni, mint amennyire egy-egy siker normális esetben rászolgált volna. Fazekas, Annus, Gyurkovics és a többiek doppingbotránya beszennyezte az egészet, azt is, aminek semmi köze nem volt hozzá.

Vannak mindenféle lezáratlan, tisztázatlan ügyeink: ügynök-, olaj-, Postabank-, brókerügy, az ehhez-ahhoz "közeli" cégek viselt dolgai, puszta fölsorolásuk kitenne egy vezércikknyi helyet. Az igazságszolgáltatás soha nem járt ezek végére, vagy ha mégis, az általános vélekedés szerint az legfeljebb pro forma történt, a "teljes igazságot" akkor sem tudhattuk meg. Leállított vagy el sem kezdett nyomozások, bizottsági vizsgálatok, kiiktatott nyomozók, fél- és dezinformációk tömege, és persze ún. politikai megfontolások - ezek jellemzik leginkább Magyarország közéleti botrányainak hivatalos kezelését.

2008. július 14-ig a magyar közvélemény számára alig ismert szereplője volt a nemzetközi politikának. Pedig az elmúlt fél évtizedben a darfúri katasztrófa eléggé beleivódott a hazai köztudatba, de arctalanul, mintha az ottani emberek arra születtek volna, hogy gyalázatos dolgokat műveljenek egymással, amiért mindenki, s így lényegében senki sem felelős.

Magyar Narancs, 2008. június 12. A cikk egyszerre tárgyszerű és emberi, informatív és megindító, hozza a MaNcstól megszokott magas színvonalat, egyvalami miattazonban többenkénytelen vagyunk újra és újrabillentyűzetet ragadni.