A status quót megmozgatni kívánókat azzal szokás támadni az MDF-ben, hogy kiárusítanák a pártot a Fidesznek. Rendben. Tegyük fel, hogy Almássy a Fidesz embere - bár még tagad -, és nyer. Győzelme másnapján az önállóságát őrző kis párt belezuhan a "szövetségbe", és a következő országgyűlési választások előtt az arra méltók a Fidesz közös listáján megkapják befutó helyüket. A régi vita - hány zászló és tábor van a jobboldalon - eldől, mindenki megnyugszik, főképpen Kövér László, aki köztudomásúlag nem szeret rendezetlenül hagyni számlákat.
Ez már többször így volt. Például az 1999-es januári elnökválasztáson, ahol a regnáló vezető védte kicsiny pártja függetlenségét a feltörekvő orbánista miniszter asszonnyal szemben. A majd' egy évtizedes csörtét Lezsák Sándor és Dávid Ibolya között azért idéztük föl, mert a 2006-os választások előtt ugyanez történt, csak fordított szereposztásban: akkor Lezsák és a frakció egy része akarta hidegre tenni az antifideszista vezetést.
De mi értelme lenne Almássy bujtogatásának - a Fideszből nézve? Az MDF mint párt beolvasztásával kevés új szavazót szereznének - hisz a többségük 2006-ban épp azért szavazott Dávid Ibolyára, mert nem szereti Orbánt. Sőt. Meglehet, ha a Fidesz bekebelezi az MDF-et, az MSZP jutna pár tízezernyi extra vokshoz. Sok jele van annak, hogy az MSZP és az MDF szavazótábora közt van átjárás. Dávid Ibolya magas népszerűségi indexéhez elengedhetetlen a baloldali választók szimpátiája; és az MDF többnyire akkor szerepel jól a felméréseken, amikor vagy keménykedik Orbánnal, vagy a népek valamiért éppen kiábrándultak a szocialistákból. E szerint a Fidesznek inkább az lenne a bolt, ha úgy hagyja az MDF-et, ahogy van: az MDF 2006-os szavazói rá úgysem szavaznának, de a szocpártot megkárosíthatják. Ez racionális lenne - de a Fideszről lévén szó nem zárnánk ki a személyes indulatok erejét sem, és Dávid Ibolyán néhányuk nyilván szívesen venne személyes bosszút 2006-ért.
Ám az sem okvetlenül igaz, hogy az MDF-ben csak Fidesz-ügynököknek juthat az eszébe: egy elnökválasztáson akár el is lehet indulni. Dávid Ibolyáék 2002 végétől a következő stratégiát követték: leválunk a Fideszről, aztán mi leszünk a nagyobbik párt a (közép)jobboldalon, aztán a legnagyobb az egész jobboldalon, aztán legyőzzük az MSZP-t. A pártelnök asszony erre lett kitalálva; és az első szakaszt keményen, a legalpáribb támadásokat kiállva végig is vitte. Ám 2008 közepén abból, hogy az MDF kezd masszív középpárt lenni, valaminek látszódni kéne. Nem látszódik - és a de facto is önállósult MDF leülése Almássynak és a párt más tagjainak is feltűnhetett. De a jelölt valódi ambícióit nem ismerjük. Ha nyer, előbb-utóbb ki kell derülnie: Orbán új riválisát látja önmagában, vagy csak pár jól fizető állással kecsegtető, tuti listás helyre játszik?
