Szellemjátékok

Publicisztika

Liu Sao-kunnak azért kellett munkatáborba mennie "átnevelésre", bírósági ítélet nélkül - a családja is csak utóbb tudta meg, hova lett a szecsuáni tanár -, mert fényképeket rakott fel az internetre a májusi földrengésben összedőlt iskolaépületekről. Ahogy a hatóságok fogalmaztak: "rémhíreket terjesztett és megzavarta a köznyugalmat". (AP; 2008. július 30.)

Liu Sao-kunnak azért kellett munkatáborba mennie "átnevelésre", bírósági ítélet nélkül - a családja is csak utóbb tudta meg, hova lett a szecsuáni tanár -, mert fényképeket rakott fel az internetre a májusi földrengésben összedőlt iskolaépületekről. Ahogy a hatóságok fogalmaztak: "rémhíreket terjesztett és megzavarta a köznyugalmat". (AP; 2008. július 30.)

Vannak dolgok, amik nem változnak. Az új, modern Kína urai ugyanúgy félnek népüktől, mint tömeggyilkos elődeik, és nem is bánnak vele sokkal jobban. Kína ma a világ egyes számú autokráciája, az elnyomásnak új tekintélyt kölcsönöznek Sanghaj felhőkarcolói és a szédületes gazdasági növekedés. De a zsarnokság zsarnokság marad, akármilyen magasan áll is a tőzsdeindex.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2001-ben azért ítélte Pekingnek a 2008-as játékokat, mert úgy gondolta, az olimpia tekintélye, a rendező államra irányított figyelem ereje felgyorsíthatja a változásokat. Ez eddig nem jött be. Peking minden akkori ígéretét pofátlanul megszegte. A fővárost százezer katona veszi körbe a játékok alatt, az újságírók korlátozása példátlan. Az emberi jogi szervezetek illetékeseit lefogták. Ne dőljünk be rögtön az új Kínának, amikor a tévékamerák először végigpásztáznak a lenyűgöző olimpiai komplexumon.

A pekingi vezetés nem is csinál titkot abból, hogy mi a lényege e grandiózus őrületnek. Az állami hírügynökség 2001-ben úgy üdvözölte a NOB döntését, hogy az egy "újabb fejezet Kína felemelkedésében, a kínai nép nagy reneszánszában".

Ez az olimpia Kína coming-out partyja. Peking nagyhatalmi szerepre készül, kétszáz év kényszerű kussolás után. Most megmutatja, mit tud. Ez az ő bevonulása, mi nézünk, aki pedig reklamálna, könnyen úgy járhat, mint szegény Liu. És mégis - a kínai rendszer, ha elnyomásra, hallgatásra épül is, nem hasonlítható Mao Ce-tung véres trónjához. Kína nyit. Nyit, amikor beengedi a tőkét, nyit, amikor engedi a mobiltelefont és az internetet (még ha cenzúrával is), amikor belép a Kereskedelmi Világszervezetbe, amikor beengedi az üzletembert, turistát, újságírót. Kína, ha lassan is, de dönti le a falakat. Ezért jó mégis, hogy Pekingé az olimpia. Mert azzal, hogy a világ neki ítélte az emberi együttműködés szimbólumát, azt mondta: ez klassz. Hogy jöjjön csak le az a fal! Hogy mi partnerek vagyunk.

Egy új hatalom felemelkedése mindig nehéz. Mindig belerecseg-ropog az épület. De Kínát kizárni nem lehet, mert már késő. Már túl nagy. Úgyis ő lesz a következő század egyik főszereplője. Ezért kell őt bevonni a meglévő rendbe. Mert ha hasztalan dörömböl odakinn, előbb-utóbb inkább bedönti a kapukat. Az olimpia kéznyújtása a kínaiaknak szól, nem a zsarnokaiknak.

Róluk majd gondoskodik a szellem, amit kiengedtek a palackból.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.