Szellemjátékok

Publicisztika

Liu Sao-kunnak azért kellett munkatáborba mennie "átnevelésre", bírósági ítélet nélkül - a családja is csak utóbb tudta meg, hova lett a szecsuáni tanár -, mert fényképeket rakott fel az internetre a májusi földrengésben összedőlt iskolaépületekről. Ahogy a hatóságok fogalmaztak: "rémhíreket terjesztett és megzavarta a köznyugalmat". (AP; 2008. július 30.)

Liu Sao-kunnak azért kellett munkatáborba mennie "átnevelésre", bírósági ítélet nélkül - a családja is csak utóbb tudta meg, hova lett a szecsuáni tanár -, mert fényképeket rakott fel az internetre a májusi földrengésben összedőlt iskolaépületekről. Ahogy a hatóságok fogalmaztak: "rémhíreket terjesztett és megzavarta a köznyugalmat". (AP; 2008. július 30.)

Vannak dolgok, amik nem változnak. Az új, modern Kína urai ugyanúgy félnek népüktől, mint tömeggyilkos elődeik, és nem is bánnak vele sokkal jobban. Kína ma a világ egyes számú autokráciája, az elnyomásnak új tekintélyt kölcsönöznek Sanghaj felhőkarcolói és a szédületes gazdasági növekedés. De a zsarnokság zsarnokság marad, akármilyen magasan áll is a tőzsdeindex.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2001-ben azért ítélte Pekingnek a 2008-as játékokat, mert úgy gondolta, az olimpia tekintélye, a rendező államra irányított figyelem ereje felgyorsíthatja a változásokat. Ez eddig nem jött be. Peking minden akkori ígéretét pofátlanul megszegte. A fővárost százezer katona veszi körbe a játékok alatt, az újságírók korlátozása példátlan. Az emberi jogi szervezetek illetékeseit lefogták. Ne dőljünk be rögtön az új Kínának, amikor a tévékamerák először végigpásztáznak a lenyűgöző olimpiai komplexumon.

A pekingi vezetés nem is csinál titkot abból, hogy mi a lényege e grandiózus őrületnek. Az állami hírügynökség 2001-ben úgy üdvözölte a NOB döntését, hogy az egy "újabb fejezet Kína felemelkedésében, a kínai nép nagy reneszánszában".

Ez az olimpia Kína coming-out partyja. Peking nagyhatalmi szerepre készül, kétszáz év kényszerű kussolás után. Most megmutatja, mit tud. Ez az ő bevonulása, mi nézünk, aki pedig reklamálna, könnyen úgy járhat, mint szegény Liu. És mégis - a kínai rendszer, ha elnyomásra, hallgatásra épül is, nem hasonlítható Mao Ce-tung véres trónjához. Kína nyit. Nyit, amikor beengedi a tőkét, nyit, amikor engedi a mobiltelefont és az internetet (még ha cenzúrával is), amikor belép a Kereskedelmi Világszervezetbe, amikor beengedi az üzletembert, turistát, újságírót. Kína, ha lassan is, de dönti le a falakat. Ezért jó mégis, hogy Pekingé az olimpia. Mert azzal, hogy a világ neki ítélte az emberi együttműködés szimbólumát, azt mondta: ez klassz. Hogy jöjjön csak le az a fal! Hogy mi partnerek vagyunk.

Egy új hatalom felemelkedése mindig nehéz. Mindig belerecseg-ropog az épület. De Kínát kizárni nem lehet, mert már késő. Már túl nagy. Úgyis ő lesz a következő század egyik főszereplője. Ezért kell őt bevonni a meglévő rendbe. Mert ha hasztalan dörömböl odakinn, előbb-utóbb inkább bedönti a kapukat. Az olimpia kéznyújtása a kínaiaknak szól, nem a zsarnokaiknak.

Róluk majd gondoskodik a szellem, amit kiengedtek a palackból.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.