Szellemjátékok

Publicisztika

Liu Sao-kunnak azért kellett munkatáborba mennie "átnevelésre", bírósági ítélet nélkül - a családja is csak utóbb tudta meg, hova lett a szecsuáni tanár -, mert fényképeket rakott fel az internetre a májusi földrengésben összedőlt iskolaépületekről. Ahogy a hatóságok fogalmaztak: "rémhíreket terjesztett és megzavarta a köznyugalmat". (AP; 2008. július 30.)

Liu Sao-kunnak azért kellett munkatáborba mennie "átnevelésre", bírósági ítélet nélkül - a családja is csak utóbb tudta meg, hova lett a szecsuáni tanár -, mert fényképeket rakott fel az internetre a májusi földrengésben összedőlt iskolaépületekről. Ahogy a hatóságok fogalmaztak: "rémhíreket terjesztett és megzavarta a köznyugalmat". (AP; 2008. július 30.)

Vannak dolgok, amik nem változnak. Az új, modern Kína urai ugyanúgy félnek népüktől, mint tömeggyilkos elődeik, és nem is bánnak vele sokkal jobban. Kína ma a világ egyes számú autokráciája, az elnyomásnak új tekintélyt kölcsönöznek Sanghaj felhőkarcolói és a szédületes gazdasági növekedés. De a zsarnokság zsarnokság marad, akármilyen magasan áll is a tőzsdeindex.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2001-ben azért ítélte Pekingnek a 2008-as játékokat, mert úgy gondolta, az olimpia tekintélye, a rendező államra irányított figyelem ereje felgyorsíthatja a változásokat. Ez eddig nem jött be. Peking minden akkori ígéretét pofátlanul megszegte. A fővárost százezer katona veszi körbe a játékok alatt, az újságírók korlátozása példátlan. Az emberi jogi szervezetek illetékeseit lefogták. Ne dőljünk be rögtön az új Kínának, amikor a tévékamerák először végigpásztáznak a lenyűgöző olimpiai komplexumon.

A pekingi vezetés nem is csinál titkot abból, hogy mi a lényege e grandiózus őrületnek. Az állami hírügynökség 2001-ben úgy üdvözölte a NOB döntését, hogy az egy "újabb fejezet Kína felemelkedésében, a kínai nép nagy reneszánszában".

Ez az olimpia Kína coming-out partyja. Peking nagyhatalmi szerepre készül, kétszáz év kényszerű kussolás után. Most megmutatja, mit tud. Ez az ő bevonulása, mi nézünk, aki pedig reklamálna, könnyen úgy járhat, mint szegény Liu. És mégis - a kínai rendszer, ha elnyomásra, hallgatásra épül is, nem hasonlítható Mao Ce-tung véres trónjához. Kína nyit. Nyit, amikor beengedi a tőkét, nyit, amikor engedi a mobiltelefont és az internetet (még ha cenzúrával is), amikor belép a Kereskedelmi Világszervezetbe, amikor beengedi az üzletembert, turistát, újságírót. Kína, ha lassan is, de dönti le a falakat. Ezért jó mégis, hogy Pekingé az olimpia. Mert azzal, hogy a világ neki ítélte az emberi együttműködés szimbólumát, azt mondta: ez klassz. Hogy jöjjön csak le az a fal! Hogy mi partnerek vagyunk.

Egy új hatalom felemelkedése mindig nehéz. Mindig belerecseg-ropog az épület. De Kínát kizárni nem lehet, mert már késő. Már túl nagy. Úgyis ő lesz a következő század egyik főszereplője. Ezért kell őt bevonni a meglévő rendbe. Mert ha hasztalan dörömböl odakinn, előbb-utóbb inkább bedönti a kapukat. Az olimpia kéznyújtása a kínaiaknak szól, nem a zsarnokaiknak.

Róluk majd gondoskodik a szellem, amit kiengedtek a palackból.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.