Vélemény

Magyar Narancs, 2008. július 24. Tisztelt Szerkesztőség! Idei 30.

Magyar Narancs, 2008. július 17. Nem vagyok tánctanár, csak zenetörténész, de Mérő László "Ártatlan népdalok" című írásában kifejtett nézetét a népdalok erotikus tartalmáról kételkedéssel olvasom.

"S a karvalyképű vámszedők tovább folytatják kis játékaikat, megbújva a kacskaringós paragrafusok mögött. A gettó volt rongyosai: Fodor, Faragó, Herzog és a többiek luxusvillákban laknak, autón járnak, egyszóval gondtalanul élnek. Élik a labdarúgó-cézárok, játékos-rabtartók és egyesületi paraziták vidám életét. Mindezt a futballból, a magyar sport legnépszerűbb és legnagyobb ágából; a magyar ifjúságból, akiknek nevelését varázslatos furfanggal megkaparintották; a sportért rajongó magyar közönség filléreiből, akiknek áruként szállítják hétről-hétre a cég: a profi alszövetség attrakcióit.

A műalkotást a néző vagy olvasó (mindegyik) valamiképpen értelmezni akarja és fogja is. Azon kezdve, hogy elfogadja: ez műalkotás. Igazán érdekesnek, izgalmasnak, jónak azt a művet szoktuk tartani, amelyik minden új találkozáskor más arcát mutatja, kicsit más értelmezésre hív fel; vagy a találkozás során létrejövő értelmezés összetett, rétegzett, nem egyértelműsíthető.

Magyar Narancs, 2008. június 26. Tisztelt Molnár Szabolcs, igen figyelmesen olvastam kritikáját Fischer Ádám nagy Ring produkciójáról.

"Példátlanul szigorú büntetés. Annyi évet kapott, mintha megölt volna valakit" - ilyen és ehhez hasonló vélemények jelentek meg Ausztriában, miután július 4-én az első fokon eljáró bécsi bíróság kilenc és fél év börtönbüntetésre ítélte Helmut Elsnert, a negyedik legnagyobb osztrák kereskedelmi bank, a BAWAG (Bank für Arbeit und Wirtschaft AG) korábbi vezérigazgatóját.

A szerk.: Rács mögé! Magyar Narancs, 2008. július.

A múlt kedden edzés közben meghalt Kolonics György, kétszeres olimpiai bajnok kenus - az ötödik olimpiájára készült Pekingbe. Megszakadt a szíve. Beleszakadt a munkába. A munkába, amit azért végzett, hogy nekünk könnyebb legyen tükörbe nézni, hogy tudjuk, egy közülünk a maga területén bármikor kiáll az egész világ ellen, s legtöbbször győz is.

Ha igazak a hírek a kenyerét "homeopataként" kereső Dragan Dabicról, élete utolsó - a hosszú, a halálig tartó börtönévek előtti utolsó - szakaszát emberek gyógyításával töltötte; és ez azért elég abszurd. A róla készült kép, az ősz üstök és a hosszú fehér szakáll remetébe oltott pátriárkát mutat, vagy az erdők öreg manóját, a szláv mitológia valamely koboldját. Egy bolondot leginkább. És könnyű lenne azt hinni, hogy nem volt normális soha: annál is inkább, mert Radovan Karadzic - féldilettáns, perverz versek zavart tekintetű költője, a periféria perifériájáról a nagyvárosba törekedő, s azt gyűlölő hontalan - számos patologikus vonást mutatott fénykorában is. Mi sem lenne könnyebb, mint a százezer halottat és a helyrehozhatatlan pusztítást, amit a boszniai háború a tárgyakban és a lelkekben végzett, valamely betegségnek, az emberi elme és lélek kóros deformációjának betudni.

A szegény ember és a filozófus egyformán örül a nyárnak. Mindkettő azért, mert ilyenkor könnyebb az élet, de míg az egyik egyszerűen ezért, a másik azért is, mert érdeklődésének tárgya, az élet mint olyan, ebben az évszakban a legközvetlenebbül hozzáférhető: a létről magáról való elmélkedés akkor a legkönnyebb, amikor a legkevesebb fáradságba kerül a fenntartása.

Nem mindig vágytuk ennyire az államot, mint manapság. Volt idő, amikor éppen hogy szabadulni szerettünk volna tőle. A rendszerváltás hajnalán többségünknek herótja volt mindenféle közösből, lett légyen az állami-szövetkezeti tulajdon vagy bármiféle feneketlen, fekete közös kalap, amelyből az állami kegyurak osztogattak, miután fosztogattak. Bár a "közös lónak túros a háta" mondás nem éppen szocialista találmány, igazságát szinte mindenkinek volt szerencséje megtapasztalni abban a bizonyos 40 évben. Ha komolyan belegondoltunk (segítettek ebben olyan szociológusaink is, mint Szelényi Iván), arra is rájöhettünk, hogy a kiterjedt ártámogatásokkal borzasztóan igazságtalan volt a szocialista állam; gyakran annak juttatott többet, akinek eleve többje volt: akinek jobb, nagyobb lakása volt, aki többet fűtött, többet használta a tömegközlekedést, többet járt a szakszervezeti üdülőkbe.

Magyar Narancs, 2008. július 10. Tisztelt Szerkesztőség! A Narancs legutóbbi számában a kiszabadult ecuadori drogfutár azt állítja, hogy sem a térségben működő utazó magyar nagykövet, sem az ottani tiszteletbeli konzul nem tett az érdekében semmit.

Magyar Narancs, 2008. június 18. Kedves MANCS! Mérő László írásait már jó ideje vegyes érzésekkel olvasgatom az újságban.

Are we out of our collective minds? Elveszítettük-e kollektíve az eszünket? - e kérdéssel fordult az integrációpárti centrista napilap, az Irish Times az ír társadalom újsütetű euroszkeptikus többségéhez a népszavazás előestéjén.