Vélemény

A 20. században ugrásszerűen megnőtt a nyilvánosság szerepe a politikában. Az új mozgalmak aktivistái tudatosan keresték a publicitást (a sajtóban, tüntetéseken vagy más tömegrendezvényeken), hogy törekvéseiket a szélesebb közönséggel is megismertessék, s így jó eséllyel lépjenek fel a már "bevett" irányzatokkal szemben a politikai eszmék piacán.

Mindig is elképesztett, hogyan jöhetett rá az emberiség arra, hogy közvetlen kapcsolat van két annyira távoli esemény között, mint a közösülés és a gyerek születése. A következmény még hosszú hetekig egyáltalán nem látszik, és ezalatt annyi minden történik, hogy ember lánya legyen a talpán, aki rájön, mi lehet az oka a szokatlan jelenségeknek, amelyeket a szervezetében tapasztal. Szinte biztos vagyok benne, hogy egyetlen más élőlényfaj sem ismeri ezt a távolról sem magától értetődő összefüggést. Mindegyik teszi persze, amit a hormonjai diktálnak neki, de az ok-okozati kapcsolattal aligha van tisztában más, mint az ember.

Az idei (négy-, hat- és nyolcosztályos) középiskolai matematikafelvételi sorok ismét újabb dimenziókat nyitottak. Kiderült, hogy a puszta matematikatudás és a józan értelem önmagában kevés, sőt kifejezett hátrányt is jelent. Szeretném tehát bemutatni, hogy a kapott feladatok tükrében manapság milyennek is kellene lennie egy sikeres fevételizőnek.

A növényi eredetű üzemanyagok, vagyis bioüzemanyagok kérdése az utóbbi években a globalizációról, környezetvédelemről és nemzetközi fejlesztésről folyó közbeszéd egyik legvitatottabb témájává nőtte ki magát. A legelterjedtebb bioüzemanyag a benzint helyettesítő bioetanol, ami gyakorlatilag növényi eredetű alkoholt jelent. Alapanyagai jelenleg magas cukor-, illetve keményítőtartalmú növények (búza, kukorica, cukorrépa, burgonya, trópusi területeken cukornád vagy manióka), a cellulózalapú bioetanol-gyártáshoz még nem létezik piacképes technológia. A gázolaj kiváltására alkalmas biodízelt olajtartalmú növényekből állítják elő (trópusi vidékeken olajpálmából, mérsékelt éghajlaton repcéből, szójából, napraforgóból).

A magyar médiumokban tömegével vannak jelen a rasszista, szexista, idegenellenes, homofób tartalmak. E megnyilvánulások nem lokalizálhatók egyértelműen, nem jelenthetjük ki, hogy ez vagy az a sajtótermék vagy tévécsatorna lenne e tartalmak honállomása, hanem - szándékkal vagy a nélkül - szinte az összes médiumban rájuk bukkanunk. Mondok néhány példát, hogy egyértelművé tegyem, a közlemények, műsorelemek mely típusáról beszélek.

A hétvégén négy szocialista országgyűlési képviselő udvarába hajítottak Molotov-koktélokat. Gödön, Dunaújvárosban és Kunhegyesen. Felmerül a kérdés, hogy mennyiben számít az, hogy országgyűlési képviselők voltak a célpontban. Vagy az, hogy éppenséggel szocialisták. Vagy csak a hajigálás maga a vérlázító.

A megkésettség öröme A megkésettség általában nem örvendetes dolog; nem véletlen, hogy már száz éve (jé, tényleg!) keserű poémára ihlette a költőt a "mi mindig mindenről elkésünk" gondolat. Egyes esetekben azonban kifejezetten előnyös lehet a késlekedés, a főáramtól való elmaradás. Itt van például a mostanság lábra kapott világvége hangulat, amely főleg a fejlett pénzügyi rendszerű országok pénzügyileg kiművelt köreiben szedi áldozatait, minthogy okozójának, a másodlagos jelzálogpiaci válságnak a tovagyűrűző hatását a kevésbé fejlett országok kevésbé kiművelt emberfői alig értik. Addig még számunkra is követhető a dolog, hogy egyes amerikai pénzintézetek nem igazán hitelképes ügyfeleket is meghiteleztek, hiszen ilyesmire nálunk is volt már példa doszt. Azt viszont tényleg nehéz egy pénzügyileg retardált magyarnak megemésztenie, hogy az amerikai háztartások rossz adósságai miként terjedtek szét a világban, s miként okozhattak európai nagy bankokban is eurómilliárdos veszteségeket.

A "szocialista egészségügy" visszaálmodóinak K.-ék kisebbik lánya, a "virágkezű Surika" 1982 őszén, négyéves korában, bandzsítani kezdett. Az akkor másfél éve tartó, válással fenyegető házassági válságra az idősebbik lányuk, bár még ő is csak nyolcéves volt, azt mondta: "Ez a ti dolgotok. Engem hagyjatok ki belőle!" A hatéves fiú úgy tett, mintha semmit se venne észre. A kisebbik lány talán tényleg nem tudta, mi történik körülötte, de a jobb szemgolyója egyik pillanatról a másikra szinte eltűnt az orrnyerge alatt. A rejtett kancsalságot, amelyet Sára a jobb szemére ugyancsak tompalátó apjától örökölhetett, a szülők háborúja változtatta csúf bandzsítássá.

Az egyszerűsített vállalkozási adó szabályainak megváltoztatására két nagy tekintélyű intézmény is javaslatot tett a közelmúltban. A témát a Kopint-Tárki tavaly októberben a Pénzügyminisztérium számára készített munkaanyagban pedzegette, majd januárban a Versenyképességi Kerekasztal nevében Zara László, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének elnöke tárta elképzeléseit a nyilvánosság elé. Mindkét elgondolás lényege, hogy az evásokat vegyék ki az áfakörből, és - hogy az így adózók a mostaninál ne kerüljenek kedvezőtlenebb helyzetbe - az eva kulcsát vigyék le 25-ről 10 százalékra. Ettől a szakértők a gazdaság fehéredését, a költségvetési bevételek növekedését remélik, méghozzá oly módon, hogy egyetlen érintett sem járna rosszul. Mint a mesében!

A múlt héten befejezte eredményes tevékenységét az Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) közötti kapcsolatot kutató országgyűlési vizsgálóbizottság. Kompromisszumos állásfoglalás született, volt fideszes-szocialista összeborulás, és csupán egyetlen ellenszavazat. Ezek után hótbiztos, hogy az alapítvány nem volt az NBH fedőszerve, de néhanap szívességeket tett az NBH-nak. Továbbá gyanúsak a vámhivatalok. A számról, ami az NBH és az alapítvány közti szerződésben a lóvé mennyiségét jelölte, mély kuss volt. Szilárdan megalapozott vélekedésünk szerint a vizsgálóbizottság, melynek protagonistái Demeter Ervin, Tóth Károly és Berényi Claudia voltak, az alábbi bizonyítékok alapján jutott a fenti - nyilván teljesen helyes - következtetésre:

Boris Tadic hajszállal megnyerte a szerb elnökválasztás második fordulóját, és ez nagy dolog. De mi jön utána? Két héttel ezelőtti vezércikkünkben ott hagytuk el (Éljen a népek barátsága!, 2008. január 24.), hogy a miniszterelnök Vojislav Kostunica és az elnökjelölt Boris Tadic által vezetett kormánykoalíció épp odaígérte a szerb olajipart - nyomott áron - az Orosz Föderáció kormányának. A két rokonszenves középkorú fiatalember ezután Moszkvába hajtatott, ahol szövetségüket, valamint a mondott tranzakciót Putyin elnök megáldotta, majd zökkenőmentes gázszolgáltatást és kellemes szobahőmérsékletet kívánva útjukra bocsátotta őket. Ekkor, gondoltuk, már csak annyi hiányzott, hogy Kostunica kiálljon koalíciós partnere mellett, és híveit (8 százaléknyi szavazót) Boris barátja támogatására szólítsa fel.

Minden idők legszebb öngólját magyar ember lőtte, efelől ne legyenek kétségeink. Nem a legnagyobbat, mert azt az ausztrál Tony Popovic szerezte a Crystal Palace-ből, futtából, sarokkal a hosszúba. Nem a legtragikusabbat, mert azt a kolumbiai Andrés Escobar, akit felbőszült honfitársai ezért az apró tévedéséért le is lőttek. És nem a legkomikusabbat, mivel ott a menteni igyekvő angol játékos, a csengő nevű Chris Brass a labdát egy széles mozdulattal furcsa pályára állítva egyben saját orrát is eltörte. Persze minden öngól olyan, mint egy burleszkjelenet, mert adott hozzá egy slemil, van benne csetlés-botlás, és mindig van a helyszínen legalább tizenegy röhögő ember.

A nyelvtudomány olyan korban vált tudománnyá - úgy 1820 körül -, amikor mindent történetileg fogtak föl és magyaráztak. Például az élővilágot is: Darwin azzal állt elő, hogy az élővilágnak története van, hogy nem mindig ugyanezek a fajok voltak, és hogy e történet magyarázatul szolgál arra, miért van minden úgy, ahogy van. Ezért lett olyan nagy sláger az őslénytan, meg hogy a madár tolla valójában a kutya szőrzetének felel meg.