Mindig is elképesztett, hogyan jöhetett rá az emberiség arra, hogy közvetlen kapcsolat van két annyira távoli esemény között, mint a közösülés és a gyerek születése. A következmény még hosszú hetekig egyáltalán nem látszik, és ezalatt annyi minden történik, hogy ember lánya legyen a talpán, aki rájön, mi lehet az oka a szokatlan jelenségeknek, amelyeket a szervezetében tapasztal. Szinte biztos vagyok benne, hogy egyetlen más élőlényfaj sem ismeri ezt a távolról sem magától értetődő összefüggést. Mindegyik teszi persze, amit a hormonjai diktálnak neki, de az ok-okozati kapcsolattal aligha van tisztában más, mint az ember.
Nem tudom, mióta ismerjük a természetnek ezt a nagy titkát, de még a 20. század elején is voltak olyan törzsek, amelyek hosszú idő óta fennmaradtak, komoly technikai eredményeket értek el, érdekes kultúrát alakítottak ki, ám a fiziológiai apaság fogalma ismeretlen volt számukra. Ezt például Bronislaw Malinowskitól tudhatjuk, aki az etnográfia történetében először töltött el hosszabb időt terepmunkával egy Új-Guinea környéki szigeten, és részletesen leírta az ott élők szokásait, hiedelmeit, mindennapi foglalatosságait. Magyarul is megjelent Baloma című könyvéből most csak egy kis részt idézzünk fel. Baloma egyébként a Trobriand-szigetek lakóinak fő istensége.
Malinowski megtanulta az ott élő emberek nyelvét, és részt vett a hétköznapi életükben. Akkoriban forradalmian új módszerét talán az egyik nagy bánatával jellemezhetjük a legjobban. A Trobriand-szigetieknek két szava van az idős férfira, az egyik egyszerűen csak koros embert jelent, a másik pedig valami olyasfélét, mint "tiszteletre méltó, nagy tudású öregember" - és nagy bánatára őt mindig csak az előbbi szóval illették (amúgy akkor még alig múlt negyvenéves). Talán éppen azért mondták rá mindig csak ezt, és nem a másik szót, mert nagyon következetesen betartotta a saját maga által felállított szabályokat, és sohasem lépett fel úgy, mint aki egy magasabb rendű vagy legalábbis náluk több ismerettel rendelkező kultúrából jött.
Ezt a szabályt egyetlenegyszer szegte csak meg: amikor rájött, hogy a Trobriand-szigetieknek semmiféle fogalmuk nincs az apa szerepéről a gyerek létrejöttében. Nem könnyen hitte el, hogy tényleg nincs, könyvében hosszan leírja, mi mindenféle módon ellenőrizte ezt. Azt például tudják a Trobriand-szigetiek, hogy szűz nem eshet teherbe. De szerintük ez azért van, mert a gyereket a Baloma isten adja a nőnek, és ahhoz, hogy az feljuthasson a méhbe, előtte ki kell tágítani a hüvely nyílását. Hitük szerint az első emberek nők voltak, ezért szaporodhattak el ennyire az emberek. Idézzük Malinowskit: "Amikor az ember egyszerűen megkérdezi, hogyan lehetett gyereket szülni férfi nélkül, a bennszülöttek többé-kevésbé nyersen vagy tréfásan felsorolnak néhány módot, amelyet az átfúrásra ők használtak volna, s nyilván nem is tartanak szükségesnek egyebet."
Ezek után nem maradt más hátra, mint "hogy próbára tegyem hitük erősségét, néha a nemzés igazabb fiziológiai tanának határozott és agresszív ügyvédjeként léptem fel". Ezekben a vitákban azonban Malinowski rendre alulmaradt. A bennszülöttek, tökéletes logikai készséggel, kétfajta ellenérvet is soroltak. Egyrészt mutattak lányokat, akik köztudottan igen intenzív és kiterjedt nemi életet éltek, és mégsem volt gyerekük. Másrészt felhoztak példákat rendkívül csúnya nőkre, akikkel nyilvánvalóan sohasem hált senki, és mégis sok gyerekük volt. Például megemlítették a Tilapo-i nevű nőt, aki némileg elmebajos volt, arca visszataszító, teste formátlan, olyannyira, hogy egyfajta átkozódássá is vált, hogy Kwoy Tilapo-i, azaz bÉ meg Tilapo-it.
Amúgy a Trobriand-szigetieknek voltak ennél durvább átkozódásaik is, nemcsak az, ami nálunk is nagyon durva (ezt itt most nem írom le), hanem egy még annál is sokkal durvább: kwoy um kwava, bÉ meg a feleségedet. Ez az ottaniak legsúlyosabb káromkodása és sértése, ebből általában gyilkosság, rontó varázslat vagy öngyilkosság származik. Érdekes, hogy a mi fejlett kultúránk nem jött rá arra, hogyan lehet egy férfiember legintimebb szférájába a legdurvábban, legközönségesebben behatolni, és ezért ez a fajta sértés nálunk (szerencsére) ismeretlen.
Malinowskinak sehogyan sem sikerült meggyőznie a bennszülötteket az apaság szerepéről, vagy akár arról, hogy a férfi nemi váladékának megtermékenyítő ereje van. Nem a helybeliek szellemi képességeivel volt baj: sok mindenben túl is tesznek rajtunk (ennek csak egy apró példája az előbbi durva káromkodás), és logikai képességeik is tökéletesen működtek a vitában.
Éppen ez a sok erős és logikus ellenérv tette számomra bámulatossá, hogy őseinknek mégis sikerült felfedezniük és bebizonyítaniuk az apaság mibenlétét. Ámbár a bizonyítással igazából csak az utóbbi néhány évszázadban készültünk el teljesen, amióta sikerült mikroszkóppal pontosan követni az ondósejt útját és a megtermékenyülés folyamatát. Korábban egészen vad mítoszok keveredtek máig is tudományosnak elfogadható ismeretekkel. És nem vitásan a mítoszokból is sok igazság kiderült, kezdve attól, hogy szűznek nem lehet gyereke (a csodákkal most ne foglalkozzunk), egészen az apa szerepéig a megtermékenyítésben. De mindaddig, amíg a tudomány nem járt a végére a dolognak, egészen biztosak azért nem lehettünk abban, hogy elképzeléseink helyesek.
A tudomány a világ megismerésének a legnehézkesebb, legfáradságosabb módja. Módszerei lassúak és unalmasak. A világ megismerésének egyéb hatásos és hasznos eszközei, például a misztika, a művészet vagy a mágia sokkal izgalmasabb, pergőbb tevékenységek. De csakis a tudomány áll elő azzal az igénnyel, hogy nemcsak megmondja nekünk az igazságot, hanem azt is megmondja, hogy amit tudunk, azt pontosan honnan tudjuk. Nem azért kell tudományokat tanulni az iskolában, hogy mindennek magunk is utánajárjunk, hanem azért, hogy meg tudjuk különböztetni a hiteles, a módszereket rigorózusan betartó tudományt az áltudományoktól. Ha erre képesek vagyunk, akkor már elég a tudomány eredményeit is csak úgy elhinni, mintha jobbfajta mítoszok lennének, nem kell mindenkinek végigjárnia a tudományos levezetés rögös útját például ahhoz, hogy a nem kívánt teherbeesést elkerülje.
