Két elemzés is foglalkozik a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban azzal, hogy milyen helyzetben találta az új év az ellenzéket, és milyen kihívások elé állítja – legyen szó akár a baloldalról, akár a Jobbikról.
Utóbbi kapcsán azt írja Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője, hogy „A pillanat uralására berendezkedett Fidesz-stratégák persze gondolhatják azt, hogy mindig lesz olyan ügy vagy ellenségkép, amelyet előrántva megőrizhetik vezető pozíciójukat. Ám a hosszú távú trend azt mutatja, hogy a Fidesz politikája nem képes hatékonyan akadályozni a Jobbik erősödését. A 2006-ban még a MIÉP-pel közösen induló párt alig 2 százalékot szerzett az országgyűlési választáson. A 2009-es EP-választáson 15 százalékot értek el, egy évvel később a parlamentin pedig (listán) 17 százalékot. 2014-ben az országgyűlési választáson – a határon túli voksokat nem számítva – már 21 százalékot szerzett a Jobbik, majd a nyári EP-választáson átvette, és azóta is tartja a második legnagyobb párt pozícióját. Hosszú távú tendencia, hogy a Jobbik egyes meghatározó választói csoportokban egyre inkább megközelíti a Fideszt: az Ipsos mérése szerint 2015 tavaszán a munkanélküliek, a szakmunkások és a 30 év alattiak körében a Jobbik meg is előzte a Fideszt. (…) Ennek az útnak a végállomása – a Jobbik politikusainak reményei szerint – a párt hatalomra kerülése lehet. (…) Jelenleg azonban – menekültválság ide vagy oda – egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a Jobbik 2018-ra a Fideszre veszélyes kihívóvá válik.”
Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója pedig összefoglalja, szerinte mi kell a sikeres baloldali ellenzékhez. „A baloldal akkor lesz sikeres, ha pártjai, politikusai és véleményformálói nem azon versenyeznek, hogy ki tudja jobban, frappánsabban, gyakrabban utálni Orbán Viktort, hanem abban, hogy ki tudja letenni az asztalra azt a koncepciót, ami esélyt kínál Orbán legyőzésére. A feladat végső soron nem más, mint visszatalálás a demokrácia alapjaihoz, jelesül annak a belátásához, hogy a politikai siker nem pártpozíciók megszerzésétől, nem elvi álláspontok ortodox képviseletéről és nem is a saját táboron belüli elismertségtől, hanem a választói támogatástól függ.”
A teljes elemzéseket a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.
