Vélemény

Gerő András indulatos válaszában (Jók és rosszak, Magyar Narancs, 2014. november 20.) a legfontosabb kérdésekre és a Sorsok Háza „állami projektet” érintő alapvető bírálataimra nem válaszolt.

Megy ez a jelenet most. Hogy tolmácsot szeretne kérni, mert nem érti, mit mond az amerikai. Volt egy elképzelés. Ügyvéd, tévé­stáb is van vele. És akkor milyen már az, hogy egyszer csak mellélép az illető a téren, és angolul beszél.

Elég volt az álmokból!, fújta szét dühösen az elporladt Álmoskönyv betűit (hogy majd kétségbeesetten szedegesse össze) Resti Kornél – ki a házból, a pályaudvarra! Hideg van, de a nap még megcsillan a síneken, ám a várótermek vaskályháiban már gyufára vár a gyújtós, karácsonyra befútta a vasutat a hó… Ezt nem várja meg, elindul.

Rendkívüli sajtótájékoztatót tartott hétfő délután a Fidesz-frakció, ahol Rogán Antal – kicsit drámaibbra igazított arculattal, mint amilyet Deutsch Tamás akkor vett fel, amikor bejelentette, hogy a nagymamáját egy szál pufajkában figyelték meg a komcsik – beismerte, hogy a kormánypárt parlamenti képviselő­csoportja támogatja a Kereszténydemokrata Néppárt azon kezdeményezését, amely az áruházak vasárnapi zárva tartási kötelezettségét célozza.

Vé Putty, a közismert elnök hétfőn Isztambulban lefútta a Déli Áramlat néven futó gázvezetékprojektet.

Az irodalomkritikus a Facebookon osztotta meg véleményét a január 2-ai tüntetéssel kapcsolatban. A teljes bejegyzést közöljük.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az iszlamista-konzervatív kísérlet nem megoldás az arab tavaszt megtapasztalt államok számára.

Nem éppen oroszlánként. Laki Mihály írása.

Az öreg ősz tartogat néhány szép napot a romkocsmaövezetben elhelyezkedő törzshelyünk vendégeinek; a gyenge, de azért még nem teljes érelmeszesedésben szenvedő Napocska cirmos fényekkel cirógatja az abroszokat, és a sejtekbe költöző jó érzés üdvözletére hamarosan rendelek egy szőke fröccsöt, hogy aztán haladéktalanul belefogjak immár hónapok óta esedékes, de mindeddig szomorú halasztást szenvedett előadásomba a magyar mámor történetéről – mondtam magamnak, mikor szinte a magyar jakobinusok tetterejét idéző járással beléptem a vendéglőm ajtaján.

Tagadhatatlan, hogy hirtelen üggyé vált Magyarország viszonya Európához. Ami persze így nincs, mégis van. S persze mindig is volt. Az sem lehet nagyon vitás, hogy honfitársaink vele kapcsolatos érzelmei vegyesek, pozitív és negatív előjelűek keverednek egymással, s hozzá változó intenzitással. Egy ilyen bonyolult világot nem lehet néhány mondatban összefoglalni, ezért itt csak egyetlen, persze önmagában is összetett részlettel foglalkoznék.

A 2010-es kudarc óta a folyamatos megújulás állapotában lévő MSZP jelöltje, a 70 éves, nyugalmazott határőrtiszt, Horváth Imre vasárnap valamennyi ellenfelét lemosta a főváros 11. számú egyéni választókörzetében tartott időközi országgyűlési választáson, egymaga megszerezve a szavazatok több mint 50 százalékát. A második helyezett fideszes versenyzőre például 20 százalékot vert.

Aljas hazugság, hogy Orbán Viktor a szegényeket bünteti avval, hogy elveszi a pénzüket, a segélyüket, az adójóváírásukat. Nem igaz! Az igazságos Orbán Viktor a gazdagok pénzét is elveszi. Most épp azokét, akik 2011 után is fenntartották tagságukat a magánnyugdíj-pénztárakban.

Esélyünk van rá, hogy újraéljük ’89-et, a szereplők ehhez maradéktalanul rendelkezésre állnak. Van egy antidemokratikus, ráadásul kleptokráciája miatt hiteltelen kormányzat, amit el kell takarítani a színről, és van egy formálódó demokratikus ellenzék.

Az Alkotmánybíróság november 11-i határozata (III/1522/2014) egyetlen érvet sem fogadott el azok közül, amelyeket a deviza­hitelekkel kapcsolatos törvény következtében indult bírósági eljárások során maguk a bírók hoztak fel a törvénnyel szemben.