Vélemény

A múlt héten a Debreceni Törvényszék Szilvásy Györgyöt, a Gyurcsány-kormány titokminiszterét kémkedésre felbujtásért két év tíz hónap végrehajtandó, Galambos Lajost, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) volt vezetőjét kémkedésért ugyancsak két év tíz hónap végrehajtandó, és Laborc Sándort, Galambos utódját bűnpártolásért egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.

Bár eredetük a 19. század második felére nyúlik vissza, a mai takarékszövetkezetek közvetlen elődei a múlt század hatvanas éveitől kezdték meg működésüket. Tevékenységük ekkoriban a kis településeken folytatott betétgyűjtésre korlátozódott; lehetőségeik a nyolcvanas évek vége felé kezdtek bővülni.

A közelmúltban két jelentős írás vizsgálta, miért is omlott össze a harmadik köztársaság, és mik a feltételei, esélyei a demokratikus jogállam helyreállításának. A két írás szerzője az 1989-es fordulat egykor szorosan együttműködő, majd egymással szembefordult két főszereplője: Kis János és Tölgyessy Péter [Kis János: Az összetorlódott idő (2007-2013). In: Az összetorlódott idő. Kis János válogatott művei 1. Kalligram, 2013. Tölgyessy Péter: Az Orbán-rendszer természete, Origo, 2013. június 18-23.].

Jeszenszky Géza, a volt külügyminiszter, Magyarország jelenlegi oslói nagykövete 1986-ban publikált egy kiváló könyvet, melynek címe: Az elveszett presztízs. Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában (1894- 1918). Ha valaki kíváncsi rá, miként tudja alig pár esztendő alatt egy kormányzat s a mögötte álló politikai elit, kihívva maga ellen a fél világot, az egész nemzet jövőjét, lehetőségeit felemészteni, az ebből a könyvből megtudhatja.

Túszdráma áldozataivá teszi szeretett népét a magyar kormányfő, amikor sorozatosan ujjat húz az Európai Unióval. Számíthat rá ugyanis, hogy még azok az uniós politikusok sem mernek komoly szankciót javasolni Magyarországgal szemben, akiknek a jogérzékét nagyon is bántja kormánya jogtipró magatartása.

Pár hónapja Táncsics (Stancic) Mihály élete és munkássága táján kapirgáltunk. A bátor népbarát egyebek között a sajtószabadság lelkes harcosa és a cenzúra mindenre elszánt ellensége volt, könyvet is közzétett e tárgyban (Sajtószabadságról nézetei egy rabnak, 1844), melyet külföldön, Lipcsében kellett megjelentetnie - a cenzúra aligha engedélyezte volna a cenzúraellenes munka honi kinyomtatását.

Demján Sándor nagyvállalkozó, az egyik leggazdagabb magyar levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek, melyben nehezményezi a takarékszövetkezetek bedarálására szerkesztett törvény tartalmát és elkészítésének módját, mondván, sutyiban eszkábálták, mindenféle ilyenkor okkal elvárható egyeztetés teljes mellőzésével.

Hallgat a református lelkész, a roma ügyekért felelős emberi erőforrások minisztere. Nem indul egy lajtos kocsi, nincs egy ásványvízgyártó vagy -forgalmazó, aki vinne egy teherautónyi 45 forintos ásványvizet Ózdra, hogy inni adjon a nyomorultaknak.

Első otthoni meccsét az élvonalban Fehérváron játszotta a Felcsút. Maga a meccs senkit nem érdekelt.

Ez van: az állam többségi tulajdont szerez a Takarékbank Zrt.-ben. Illetve ez nincs, ezt is ellopt... magukhoz vonták. Kicserélik valaminek a tulajdonosát! Magukra. Beleírhatták volna a lopást szentesítő törvénybe azt is, hogy a Takarékbank közgyűlésén a tagszervezetek, azaz a Takarékbank számos kisebbségi tulajdonosának képviselőit az ajtónál kétszer pofán fogják törölni, egyszer strandpapuccsal, másodszor pedig a hitelintézeti törvény bőrbe kötött kiadásával, és ha nem mondják azt, hogy juj, ez nagyon finom volt, köszönöm szépen, akkor azon nyomban ki vannak rúgva, és elveszik nemhogy az üzletrészüket meg a pénzintézeti engedélyüket, de az öntöltő tollukat meg a doboz gyufájukat is. De nem írták bele, és ez dicséretes önmérsékletről tanúskodik.

A történet egyenes vonalú, fordulatoktól mentes: Bajnai Gordon elment Erdélybe, találkozott ezzel-azzal, s kapott egy T-shirtöt Sorbán Attila Örstől, az Erdélyi Magyar Ifjak nevezetű egyesület elnökétől, azzal a felirattal, hogy "turista vagyok, nem magyar".

Az Almáskamarás-Szobránckomoróc-mérkőzésen történt.