Vélemény

Az Alkotmánybíróság (AB) Mikulásra kedves aprósággal lepte meg köztársaságunk lakóit: kimondta, hogy vizsgálhatja, vajon az unióval folytatott közös hatáskörgyakorlás során „sérül-e Magyarország történeti alkotmányán alapuló önazonossága”.

Ha közpolitikai témákról ír az ember, amint azt én is szoktam e hasábokon, szinte mindig a bajok, hiányok, hibák felől közelít. Hisz ezek az izgalmasak, nemde? De az új évi cikk erejéig hadd tegyem most mottómmá a Magyar Krónika elhíresült jelszavát: keresd a jót!

Nem a magyar kormány az egyetlen, amely abban bízik, hogy kellő pénzzel az országhoz láncolhatja a neki kedves vállalatokat.

Hétfőn úgy háromtucatnyi magyar művész és értelmiségi vette magának a fáradságot, s tett egy – a leendő köztársasági elnök személyére vonatkozó – ellenajánlatot Orbán Viktorral szemben.

Néhányan nemrég bedobták a köztudatba, hogy a baloldalnak az Orbán-rendszer megdöntése érdekében össze kellene fognia a Jobbikkal. A Jobbik ezt úgy vágta vissza fél kézzel, hogy még jól be is tartott a „baloldalnak”, mondván: mivel tudják, hogy vesztesek, ezzel csupán a parlamenti férőhelyeiket próbálják biztosítani. Az MSZP a tőle megszokott, szellemtelen pártnyilatkozatok nyelvén közölt elutasítása ennél gyorsabban felejthető. Ennek ellenére érdemes a mélyére nézni a történteknek.

Az őszinteség kérdése Vona Gábor esetében irreleváns. És ez az, amit a Magyar Narancs múlt heti szerkesztőségi cikke félreért. (Lásd: A rabbi kedden válaszolt, Magyar Narancs, 2017. január 5.) Az őszinteség belügy, az intim szféra része. Ugyanakkor Vona Gáborral, a Jobbikkal jó ízlésű ember nem alakít ki intim viszonyt.

Látványos pofozkodással végződött vagy nem végződött Vona Gábor esete a hanukával és Köves Slomó rabbival.

Amikor Orbán arról beszél, hogy az igazi politikai ellenfelei az elkövetkezőkben nem a politikai ellenzék pártjai lesznek, hanem a civil szervezetek – az ő és a csicskái megfogalmazásában: az „álcivilek” –, akkor arra is gondol, hogy a jelen politikai ellenzék pártjait részben (nagy részben) úgyis pacifikálja.

Schmidt Mária elkezdte az „intellektuális megújítást”. A lap vezető újságírója azonnal felmondott. Mi lesz most?

Érdekelheti a Békés megyei polgárokat az, hogy miként működik a kormánypárt a közvetlen környezetükben? Nyilván nem, legalábbis a megyei hírlap szerint.

Nem vagyunk derűlátók. A nemzetközi élsport, az emberiség önszórakoztatásának ez a nagyszerű módszere meredek lejtőre került.

Bejutott a román képviselőházba és a szenátusba a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a múlt vasárnapi általános választásokon, mégpedig az előzetes várakozásokat felülmúló 6,3 százalékos eredménnyel.

Miért kellenek nekünk az exportsikerek, és miért költünk erre ennyit?