Vélemény

Bár nem trendi, érdemes átismételni: Magyarországon túl nagy az állami újraelosztás mértéke, sok a szabály, amiből keveset tartanak be, a szakapparátus elbizonytalanodott és hárít.

Érdekel valakit, hogyan kér elnézést a magyar parlament elnöke?

Három helyszínen összesen vagy harminc rendőr gyerek vett hétfőn őrizetbe pár laptopot, számítógépet, egy szervert meg néhány dossziét, mind főhangyától felfelé; pedig a cuccot odaadták volna nekik, ha szépen kérik, akkor is. Jellemző részlet még, hogy a szép szál, markos legények három nőt ártalmatlanítottak a laptopok meg az akták miatt: szép volt, fiúk, először mindig a nőket meg a gyerekeket! És hát lehetett-e előre tudni, hogy nem dobálnak meg benneteket a norvégbérencek égő kukával meg macskakővel? Nem lehetett, legközelebb többen menjetek, és légideszant is legyen!

A paksi atomerőmű bővítéséről szóló népszavazást a Nemzeti Választási Bizottság több alkalommal is elmeszelte. Az NVB elutasító döntését a Kúria is helybenhagyta, az eljárás és a döntés ­jogosságát pedig az Alkotmánybíróság is megerősítette.

Vajon miért épp Magyarországon akart kongresszust szervezni egy amerikai fajvédő szervezet? És mit tanulhatunk a több szempontból gyalázatos esetből?

"A fővárosi önkormányzat működésének eljelentéktelenítése semmiképpen nem elfogadható" - írta Ferencváros korábbi polgármestere (jelenleg ellenzéki polgármester-jelöltje) az önkormányzati törvény módosítása kapcsán nyári cikkében.

A Noran Libro kiadásában októberben megjelenő Magyar polip 2 – A posztkommunista maffiaállam című kötetben olvasható írás rövidített változata.

Hétfőn megkezdtük V. Nemzeti Tanévünket. A fülkeforradalmi időszámításunk szerinti eseményt Balog Zoltán, az oktatásért is felelős miniszter celebrálta a tizenegyedik kerületi Ádám Jenő Általános Iskolában, ahol évnyitó beszédet mondott.

A maláj repülőgép lelövése után mindenki elszántnak mutatkozott, értjük ez alatt az ­uniós tagországokat, kivéve, hogy valójában senki nem volt elszánt, hogy miért, arról is sokat írtunk, ki pénzért, ki piacért, ki kényelemből nem volt az.

Az önazonosság magától értetődőségének elvesztése ismerős trauma azok számára, akik nemcsak osztályt, vallást, de országot is váltanak – önként vagy kényszerből, asszimilációjuk reményében, túlélésük érdekében. Másként történik ugyanez mindazokkal, akik saját otthonukban élik és értik meg, hogy immár „minden másképp van”, s rajtuk kívülálló okoknál fogva kényszerülnek önmaguk újraépítésére.

Falus Ferenc visszalép Bokros Lajos javára. Múlt heti szerkesztőségi cikkünkben éppen ezt javasoltuk, és azt is leírtuk, mit nyerhet és mit veszíthet ezzel a lépéssel az ellenzék.

Abban reménykedni, hogy egy újra felálló iraki erő elegendő a megoldáshoz, nem biztos, hogy reális elvárás. A nemzetközi koalíció akkor számíthatna sikerre, ha szárazföldi erői is feltűnnének az ISIS által elfoglalt területen.

Gazdasági sikerek ide vagy oda, ha nem érezzük az országot a sajátunknak, ha a szabadság vészesen lecsökken, kudarcra vagyunk ítélve.

Az élet álom (Pedro Calderón de la Barca) álmaim is cenzúrázom (K. Dezső)