Változik az önkormányzatok választásáról szóló törvény, értesültünk Kósa Lajostól és Rogán Antaltól egy pénteki sajtótájékoztatón (a módosítás szövege olvasható az Országgyűlés honlapján). Immár harmadszor történik meg, hogy az önkormányzati választások előtt néhány hónappal az országos választásokon kétharmadot szerzett pártok megváltoztatják az önkormányzati választási törvényt. Ez nem lenne eleve elfogadhatatlan, ha a változtatásokat nem csak a parlamentet uraló többség szavazná meg. Vajon számíthatunk-e erre most?
Gyenge indokok
A javaslat lényegesebb elemei a következők.
A Fővárosi Közgyűlésnek a főpolgármester mellett a 23 kerületi polgármester és a kompenzációs listáról bekerült kilenc képviselő lesz a tagja. Enyhítik az összeférhetetlenségi szabályokat (kórház- és iskolaigazgatók, valamint más intézményvezetők is lehetnek majd jelöltek), és csökkentik a jelöltállításhoz szükséges ajánlásokat (egy budapesti kerületben vagy egy közepes méretű városban 300-500 ajánlás is elég lesz a polgármester-jelöltséghez).
Induljunk ki a legutóbbi, a 2010-es esetből! Az akkori módosítást leginkább a képviselő-testületek létszámának csökkentésével indokolták, ami teljesen igazolható volt. (Sőt, a nagyobb településeken még nagyobb csökkentést is végre lehetett volna hajtani, de akkor már nem lehetett volna ugyanannyi Fidesz-KDNP-képviselőt bejuttatni a testületekbe, mint korábban. Ugyanis az akkori módosítás a Fidesznél a kisebb testületi létszámot a nagyobb szavazataránnyal kompenzálta.) Az ellenzék a módosítást mégis elvetette, mert a "győztes mindent visz" elv aránytalanságát mérsékelni hivatott kompenzációs lista nagysága a választókörzetekénél nagyobb arányban csökkent, azaz az aránytalanságok fokozódtak.
Vajon mi szól a mostani javaslat mellett, és milyen magatartás várható az ellenzéktől?
Kósa szerint "az önkormányzati választási rendszer egységesítéséről van szó, hiszen így Budapesten is - csakúgy, mint az ország többi településén - olyan testület alakul, amelynek képviselőjelöltjeire személy szerint lehet szavazni". Ez nem nagyon ütős érv, hiszen ha tényleg egységesítést akarnának, akkor a Budapestnek megfelelő megyei közgyűlésekben is a polgármestereknek kellene dominálniuk. Rogán szerint olcsóbb, egyszerűbb és demokratikusabb lesz a Fővárosi Közgyűlés. Az olcsóság kétségtelenül fennáll, hiszen "legalább 23-mal kevesebb fizetett politikus lesz Budapesten" (helyesebben 16-tal, hiszen 7 kerületi polgármester már eddig is közgyűlési tag volt) - de vajon milyen súlya van a 16-tal kevesebb fizetett politikusról szóló érvnek? Az egyszerűség titka ez lenne: "mert az embereknek csak három szavazólapot kell kitölteniük", azaz megspórolhatják a pártszimpátiájukat jelző szavazólap kitöltését. Valóban ezt volt eddig a legnehezebb kitölteniük a választóknak? Demokratikusabb pedig azért lenne ez a választási rend, mert "a Fővárosi Közgyűlés innentől kezdve nem a pártok delegáltjaiból fog összeállni, hanem olyanokból, akikről valamilyen formában a választók közvetlenül döntöttek". Ez az érv aztán még annyira sem igaz, mint az előzők: a polgármesterek ne lennének pártdelegáltak? A fővárosi listáról bejutó képviselőkre nem éppen a most eltörölni kívánt szavazólapon szavaztak közvetlenül? És a választást éppen elvesztő jelöltek közgyűlésbe juttatása mennyiben felel meg a demokratikus népakaratnak?
Végül az utolsó erős érv Rogántól: "Nem lesz például a szocialisták parlamentből kihulló kádereinek a temetője a Fővárosi Közgyűlés." De hová lettek a parlamentből most kihullott fideszes képviselők - netán visszamentek az eredeti szakmájuknak megfelelő állásba?
Aránytalanságok
A fenti érvek alapján a módosítás aligha elfogadható. Nem meglepő, hogy mindegyik ellenzéki párt tiltakozik, többen az Alkotmánybírósághoz fordulnának. Az MSZP szakértője szerint "ez a legrosszabb javaslat, amit az elmúlt négy évben a Fidesz-kormány előterjesztett; ezt sem nemzetközi példák, sem az épeszű gyakorlat nem indokolja". Véleménye szerint "ez az elképzelés akkor lenne épeszű, szakszerű, ha a polgármesteri tisztségek névlegessé válnának, és a valódi döntések a Fővárosi Közgyűlésben születnének, összfővárosi érdekek alapján". Horváth Csaba véleményével most sem lehet mit kezdeni, hiszen - sajnos - nem ez a legrosszabb javaslat, és a kerületi önkormányzatok megszüntetését nem nevezném "épeszűnek".
A többi ellenzéki párt (MLP, Jobbik, DK, LMP és feltehetően a meg nem szólított Együtt) az aránytalanság növelését kifogásolja élesen. Ezt könnyű ellenőrizni: a 2010-es önkormányzati választás után a Fidesznek 17, az MSZP-nek 10, a Jobbiknak és az LMP-nek 3-3 képviselője volt a Fővárosi Közgyűlésben. Ha a szabályok változatlanok maradnának, és maradnának a tavaszi pártszimpátiák is, a Fidesz 13 helyet szerezne, és elveszítené a többségét; a módosítás révén viszont legalább 20 helyhez jut. Van ugyanis a kompenzációs lista állításának is érdekessége. Ha azt feltételezzük, hogy a Fidesz és az ellenzék egyformán 11 kerületben nyer (legyenek például a kormánypárti nyertesek az I., II., V., VI., VIII., XI., XII., XV., XVI., XVII., XXII. kerületekben, a XXIII.-ban pedig civil nyertes), a kompenzációs listára várhatóan egyharmaddal több fideszes szavazat fog érkezni, mivel ezek a nagyobb lakosságszámú kerületekből származnak. És egyáltalán, kompenzációs listára csak az jogosult, aki legalább 12 kerületben állított polgármesterjelöltet, ami megnehezíti az ellenzéki pártok külön indulását. Érthető, hogy a Fideszen kívül ez mindenkinek elfogadhatatlan.
Az elfogadhatatlanság mellett két alkotmányossági érv is szól (habár az ilyesminek az utóbbi időben nem szokott nagy sikere lenni): sérül a szavazatok egyenértékűsége, hiszen a soroksári választókörzetben a szavazat csaknem 7-szer annyit ér, mint Újbudán (19 ezer lakos áll szemben 145 ezerrel), továbbá egy leadott szavazattal két pozíciót is lehet majd szerezni.
De felejtsük el most az elfogadhatatlan mértékű aránytalanságot, és tegyük fel a kérdést: vajon működőképes lenne egy ilyen rendszer?
A következő években igen, hiszen nehezen elképzelhető, hogy a fideszes polgármesterek egy fontos előterjesztést saját elhatározásukból ne szavaznának meg. De hatékony lehet-e hosszabb távon egy polgármesterekből (és -jelöltekből) álló közgyűlés? Szerintem nem. Egy szennyvíztisztító mű, egy P+R parkoló helyéről fővárosi szempontok alapján kell dönteni, és az érintett kerületek ellenkezése megakadályozhatná, de mindenképpen elodázná egy ilyen döntés megszületését. Egy kiegyenlítettebb közgyűlésben egy-két hatékonyan lobbizó polgármester blokkolhatná a fontos döntéseket - azaz a javaslat hatásában csaknem megszüntetné a fővárosi önkormányzatot. Érdekes módon a polgármesterek parlamenti képviselőségének a megszüntetését nagyon hasonlóan indokolták - helyesen. A változtatásra pedig az újabb kétharmadig kell majd várni!
Hasonló döntésre ugyan volt már nemzetközi példa, amikor Margaret Thatcher politikai okokból felszámolta a Greater London Councilt 1986-ban, de ennek hibásságát belátva, 2000-ben egy hasonló szervezetet ismét létrehoztak (vezetőjéül ugyanazt a Ken Livingstone-t választották 2000-ben, aki 1986-ban volt).
És végül lássuk a másik két módosítás hatásait! Kisebb település esetén lehet indokolt az összeférhetetlenség lazítása, de nagyobb településen, ahol bőven akadhat megfelelő jelölt a képviselőségre, nem célszerű olyan helyzet kialakítása, ahol egy képviselő a saját főnökévé válik. És az ajánlások számának csökkentése április 6-án már bevált: az emiatt megnövekedett jelöltszám ugyan összességében az arányokon nem sokat módosított, de egyes körzetekben képes volt az eredményt érdemben befolyásolni. A mostani módosítás csak a kerületeket és a fővárost érinti, a kerületi polgármesterre elegendő lesz az 500 ajánlás a korábbi 400-2000 helyett, a főpolgármesternél 5000 a 35 ezer helyett. Vannak kerületek, ahol ez lehet a csodafegyver... Alkalmazzák titokban a másik bevált eszközt is: a választási eljárási törvényből kikerülne a többes ajánlást büntető előírás.
Egy kétharmados többséggel rendelkező parlamenti pártnak kötelessége lenne a budapesti önkormányzati rendszer kétségkívül meglévő hibáinak javításán dolgozni. A feladat nem egyszerű, de a felhatalmazás megvan, csak nem napi pártpolitikai célokra kellene felhasználni. A fővárosi önkormányzat működésének eljelentéktelenítése semmiképpen nem elfogadható.
A szerző matematikus, közgazdász, 1990 és 2010 között Ferencváros polgármestere. Jelenleg a kerület polgármester-jelöltje.
