A szerk.

Beismerni – Falus Ferenc visszalépéséről

A szerk.

Falus Ferenc visszalép Bokros Lajos javára. Múlt heti szerkesztőségi cikkünkben éppen ezt javasoltuk, és azt is leírtuk, mit nyerhet és mit veszíthet ezzel a lépéssel az ellenzék.

Hosszasan nem kívánnánk Falus Ferenc balfaszkodásain kérődzni, az önleöntés, a fagyizásos viccelődés, a „ló vagy a macska az okosabb” problematikum pertraktálása az ATV-ben megvan mindenkinek. Még felidézhetnénk egy nagyjából tök értelmetlen interjút az origo.hu-n, sőt Falus tetszőleges spontán megnyilvánulását Budapestről; a volt tiszti főorvos minden fellépéséből ordít, hogy nem ért hozzá, hogy úgy keveredett ebbe az egészbe, mint Pilátus a credóba, önálló gondolatai nincsenek sem a városról, sem arról, hogy miért lenne ő jobb, mint Tarlós. Falus alkalmatlansága mindenfajta politikai szerepre szembetűnő. Hogy ma mégis ő a három legnagyobb ellenzéki párt főpolgármester-jelöltje, ahhoz kellett az önismeret hiánya is, elvégre egyáltalán nem kötelező budapesti főpolgármester-jelöltnek lenni. Biztos nem fegyverrel fenyegették, hogy vállalja el. Mégis igazságtalan lenne a kísérlet egyre kínosabb kudarcát kizárólag az ő nyakába varrni. Lehet, hogy az őt előrángató Együtt–PM-nek, majd a jelölését elfogadó másik két pártnak a döntés előtt le kellett volna ülni Falussal beszélgetni egy fél órára…? Vagy erre nem gondolt senki? Elég volt a jelöltjelölt rokonszenves külseje, kulturált hajviselete?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A néniknek ő is jó lesz? Vagy Falus vonzerejének épp az apolitikussága tűnt? Azt hitték, el tudják adni afféle civil jelöltnek? És a civil akkor a balfék szinonimája lenne…?

Ezt nem tudjuk, nem tartottuk a gyertyát, viszont ha ragaszkodunk az elképzeléshez (nem feltétlenül tesszük ezt), hogy nem gyengeelméjűek és politikai analfabéták intézik az MSZP, az Együtt–PM és a DK közös ügyeit, azaz nem hibáról van szó, akkor meg azt kéne gondolnunk, hogy direkt választottak egy lúzer nyugdíjast. Nehogy már az A párt jelöltje – akit B és C párt is kénytelen lesz támogatni – nyerjen, és ezzel B és C pártokat kellemetlen helyzetbe hozza! Az a szemmel látható igyekezet, ahogy Falust mindenki eltartaná magától, éppenséggel alá is támasztja ennek a perverz antipolitikának az érvényességét. Igaz, nem lehet könnyű beleállni sem Falus kampányába. A minap avval jött elő, hogy Tarlós azért egy himpellér, mert nem akadályozta meg a kormány budapesti fejlesztéseit. A művész itt talán arra gondolt, hogy a Kossuth tér például elég szörnyen néz ki – ezt jól értjük, sőt, egyetértünk vele, sok a kő, kevés a fa –, de mi is lenne itt az üzenet, srácok? Szavazz a mi emberünkre, mert mi nem hoztuk volna rendbe a Kossuth teret? Való igaz, Tarlós személye és négyéves munkássága ellen nem könnyű érveket találni, hisz a célpont illékony, az amúgy sem túl erős főpolgármesteri posztot az elmúlt ciklusban a kormány csak gyengítette, csak elvettek tőle vállalatokat, hatásköröket, állásokat, pénzt, a fontos döntéseknél pedig nem osztottak neki lapot – ami ellen Tarlós, a becsületére legyen mondva, még kapálózott is. Ha meg kéne mondanunk, hogy Tarlós István tényleg létezik-e, vagy csak egy figura, egy fantom, a fővárosi lakosság és Orbán Viktor közötti fluidum áramlását biztosítani hivatott médium, egy bőrkabát, aki ugyan beszél, jár-kel, de van benne egy láthatatlan ember, aki időnként a bőrkabát szándékai ellenére üt, vág, hadonászik, sőt, tesz kárt magában a bőrkabátban, akkor inkább erre az utóbbira szavaznánk. Valóban problematikus a fantomot rajtakapni, hisz lefele és fölfele, a kerületek és a kormány felé is tolhatja a felelősséget bármiért.

De ez nem mentség Falusra – épp ellenkezőleg. A két tavaszi választáson jól látszott, hogy Budapesten a kormánypártok előnye behozható lenne, s a főváros lakosságának közel a fele utasítja el az Orbán-rezsimet: ezért kellett volna épp a főpolgármesteri székért, ezért a szimbolikus posztért vívott küzdelmet a vele szembeni politikai demonstrációvá emelni. Most ott tartunk, hogy egy viseltes bőrkabát veri agyba-főbe az ellenzék out of the box jelöltjét. És nem csak ennyi lesz a veszteséglistán. Falus magával ránthatja azokat az ellenzéki polgármesterjelölteket, kerületi képviselőket, akik amúgy gond nélkül megfelelnének a megpályázott állás kívánalmainak, sőt, még esélyük is lenne a nyerésre. Ehhez csak annyi kell, hogy az Orbán-kormánnyal a legkevésbé sem rokonszenvező választópolgárok fent emlegetett halmazából sokan azt gondolják az ellenzékről: ha szerintetek nekem Falus is jó lesz, ha titeket ennyire érdekel a dolog, és pont annyi energiát és invenciót raktatok bele, amiből pont ennyi jött ki, akkor dugjátok fel a választásotokat.

Ja, Bokros sem nyerne; és új jelöltet állítani nyilván késő. Falus Ferencet levenni a pályáról, és ezzel legalább a következő szégyennek és a további lecsúszásnak az elejét venni, a tévedést beismerni talán nem.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.