A szerk.

Beismerni – Falus Ferenc visszalépéséről

A szerk.

Falus Ferenc visszalép Bokros Lajos javára. Múlt heti szerkesztőségi cikkünkben éppen ezt javasoltuk, és azt is leírtuk, mit nyerhet és mit veszíthet ezzel a lépéssel az ellenzék.

Hosszasan nem kívánnánk Falus Ferenc balfaszkodásain kérődzni, az önleöntés, a fagyizásos viccelődés, a „ló vagy a macska az okosabb” problematikum pertraktálása az ATV-ben megvan mindenkinek. Még felidézhetnénk egy nagyjából tök értelmetlen interjút az origo.hu-n, sőt Falus tetszőleges spontán megnyilvánulását Budapestről; a volt tiszti főorvos minden fellépéséből ordít, hogy nem ért hozzá, hogy úgy keveredett ebbe az egészbe, mint Pilátus a credóba, önálló gondolatai nincsenek sem a városról, sem arról, hogy miért lenne ő jobb, mint Tarlós. Falus alkalmatlansága mindenfajta politikai szerepre szembetűnő. Hogy ma mégis ő a három legnagyobb ellenzéki párt főpolgármester-jelöltje, ahhoz kellett az önismeret hiánya is, elvégre egyáltalán nem kötelező budapesti főpolgármester-jelöltnek lenni. Biztos nem fegyverrel fenyegették, hogy vállalja el. Mégis igazságtalan lenne a kísérlet egyre kínosabb kudarcát kizárólag az ő nyakába varrni. Lehet, hogy az őt előrángató Együtt–PM-nek, majd a jelölését elfogadó másik két pártnak a döntés előtt le kellett volna ülni Falussal beszélgetni egy fél órára…? Vagy erre nem gondolt senki? Elég volt a jelöltjelölt rokonszenves külseje, kulturált hajviselete?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A néniknek ő is jó lesz? Vagy Falus vonzerejének épp az apolitikussága tűnt? Azt hitték, el tudják adni afféle civil jelöltnek? És a civil akkor a balfék szinonimája lenne…?

Ezt nem tudjuk, nem tartottuk a gyertyát, viszont ha ragaszkodunk az elképzeléshez (nem feltétlenül tesszük ezt), hogy nem gyengeelméjűek és politikai analfabéták intézik az MSZP, az Együtt–PM és a DK közös ügyeit, azaz nem hibáról van szó, akkor meg azt kéne gondolnunk, hogy direkt választottak egy lúzer nyugdíjast. Nehogy már az A párt jelöltje – akit B és C párt is kénytelen lesz támogatni – nyerjen, és ezzel B és C pártokat kellemetlen helyzetbe hozza! Az a szemmel látható igyekezet, ahogy Falust mindenki eltartaná magától, éppenséggel alá is támasztja ennek a perverz antipolitikának az érvényességét. Igaz, nem lehet könnyű beleállni sem Falus kampányába. A minap avval jött elő, hogy Tarlós azért egy himpellér, mert nem akadályozta meg a kormány budapesti fejlesztéseit. A művész itt talán arra gondolt, hogy a Kossuth tér például elég szörnyen néz ki – ezt jól értjük, sőt, egyetértünk vele, sok a kő, kevés a fa –, de mi is lenne itt az üzenet, srácok? Szavazz a mi emberünkre, mert mi nem hoztuk volna rendbe a Kossuth teret? Való igaz, Tarlós személye és négyéves munkássága ellen nem könnyű érveket találni, hisz a célpont illékony, az amúgy sem túl erős főpolgármesteri posztot az elmúlt ciklusban a kormány csak gyengítette, csak elvettek tőle vállalatokat, hatásköröket, állásokat, pénzt, a fontos döntéseknél pedig nem osztottak neki lapot – ami ellen Tarlós, a becsületére legyen mondva, még kapálózott is. Ha meg kéne mondanunk, hogy Tarlós István tényleg létezik-e, vagy csak egy figura, egy fantom, a fővárosi lakosság és Orbán Viktor közötti fluidum áramlását biztosítani hivatott médium, egy bőrkabát, aki ugyan beszél, jár-kel, de van benne egy láthatatlan ember, aki időnként a bőrkabát szándékai ellenére üt, vág, hadonászik, sőt, tesz kárt magában a bőrkabátban, akkor inkább erre az utóbbira szavaznánk. Valóban problematikus a fantomot rajtakapni, hisz lefele és fölfele, a kerületek és a kormány felé is tolhatja a felelősséget bármiért.

De ez nem mentség Falusra – épp ellenkezőleg. A két tavaszi választáson jól látszott, hogy Budapesten a kormánypártok előnye behozható lenne, s a főváros lakosságának közel a fele utasítja el az Orbán-rezsimet: ezért kellett volna épp a főpolgármesteri székért, ezért a szimbolikus posztért vívott küzdelmet a vele szembeni politikai demonstrációvá emelni. Most ott tartunk, hogy egy viseltes bőrkabát veri agyba-főbe az ellenzék out of the box jelöltjét. És nem csak ennyi lesz a veszteséglistán. Falus magával ránthatja azokat az ellenzéki polgármesterjelölteket, kerületi képviselőket, akik amúgy gond nélkül megfelelnének a megpályázott állás kívánalmainak, sőt, még esélyük is lenne a nyerésre. Ehhez csak annyi kell, hogy az Orbán-kormánnyal a legkevésbé sem rokonszenvező választópolgárok fent emlegetett halmazából sokan azt gondolják az ellenzékről: ha szerintetek nekem Falus is jó lesz, ha titeket ennyire érdekel a dolog, és pont annyi energiát és invenciót raktatok bele, amiből pont ennyi jött ki, akkor dugjátok fel a választásotokat.

Ja, Bokros sem nyerne; és új jelöltet állítani nyilván késő. Falus Ferencet levenni a pályáról, és ezzel legalább a következő szégyennek és a további lecsúszásnak az elejét venni, a tévedést beismerni talán nem.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.