A szerk.

Beismerni – Falus Ferenc visszalépéséről

A szerk.

Falus Ferenc visszalép Bokros Lajos javára. Múlt heti szerkesztőségi cikkünkben éppen ezt javasoltuk, és azt is leírtuk, mit nyerhet és mit veszíthet ezzel a lépéssel az ellenzék.

Hosszasan nem kívánnánk Falus Ferenc balfaszkodásain kérődzni, az önleöntés, a fagyizásos viccelődés, a „ló vagy a macska az okosabb” problematikum pertraktálása az ATV-ben megvan mindenkinek. Még felidézhetnénk egy nagyjából tök értelmetlen interjút az origo.hu-n, sőt Falus tetszőleges spontán megnyilvánulását Budapestről; a volt tiszti főorvos minden fellépéséből ordít, hogy nem ért hozzá, hogy úgy keveredett ebbe az egészbe, mint Pilátus a credóba, önálló gondolatai nincsenek sem a városról, sem arról, hogy miért lenne ő jobb, mint Tarlós. Falus alkalmatlansága mindenfajta politikai szerepre szembetűnő. Hogy ma mégis ő a három legnagyobb ellenzéki párt főpolgármester-jelöltje, ahhoz kellett az önismeret hiánya is, elvégre egyáltalán nem kötelező budapesti főpolgármester-jelöltnek lenni. Biztos nem fegyverrel fenyegették, hogy vállalja el. Mégis igazságtalan lenne a kísérlet egyre kínosabb kudarcát kizárólag az ő nyakába varrni. Lehet, hogy az őt előrángató Együtt–PM-nek, majd a jelölését elfogadó másik két pártnak a döntés előtt le kellett volna ülni Falussal beszélgetni egy fél órára…? Vagy erre nem gondolt senki? Elég volt a jelöltjelölt rokonszenves külseje, kulturált hajviselete?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A néniknek ő is jó lesz? Vagy Falus vonzerejének épp az apolitikussága tűnt? Azt hitték, el tudják adni afféle civil jelöltnek? És a civil akkor a balfék szinonimája lenne…?

Ezt nem tudjuk, nem tartottuk a gyertyát, viszont ha ragaszkodunk az elképzeléshez (nem feltétlenül tesszük ezt), hogy nem gyengeelméjűek és politikai analfabéták intézik az MSZP, az Együtt–PM és a DK közös ügyeit, azaz nem hibáról van szó, akkor meg azt kéne gondolnunk, hogy direkt választottak egy lúzer nyugdíjast. Nehogy már az A párt jelöltje – akit B és C párt is kénytelen lesz támogatni – nyerjen, és ezzel B és C pártokat kellemetlen helyzetbe hozza! Az a szemmel látható igyekezet, ahogy Falust mindenki eltartaná magától, éppenséggel alá is támasztja ennek a perverz antipolitikának az érvényességét. Igaz, nem lehet könnyű beleállni sem Falus kampányába. A minap avval jött elő, hogy Tarlós azért egy himpellér, mert nem akadályozta meg a kormány budapesti fejlesztéseit. A művész itt talán arra gondolt, hogy a Kossuth tér például elég szörnyen néz ki – ezt jól értjük, sőt, egyetértünk vele, sok a kő, kevés a fa –, de mi is lenne itt az üzenet, srácok? Szavazz a mi emberünkre, mert mi nem hoztuk volna rendbe a Kossuth teret? Való igaz, Tarlós személye és négyéves munkássága ellen nem könnyű érveket találni, hisz a célpont illékony, az amúgy sem túl erős főpolgármesteri posztot az elmúlt ciklusban a kormány csak gyengítette, csak elvettek tőle vállalatokat, hatásköröket, állásokat, pénzt, a fontos döntéseknél pedig nem osztottak neki lapot – ami ellen Tarlós, a becsületére legyen mondva, még kapálózott is. Ha meg kéne mondanunk, hogy Tarlós István tényleg létezik-e, vagy csak egy figura, egy fantom, a fővárosi lakosság és Orbán Viktor közötti fluidum áramlását biztosítani hivatott médium, egy bőrkabát, aki ugyan beszél, jár-kel, de van benne egy láthatatlan ember, aki időnként a bőrkabát szándékai ellenére üt, vág, hadonászik, sőt, tesz kárt magában a bőrkabátban, akkor inkább erre az utóbbira szavaznánk. Valóban problematikus a fantomot rajtakapni, hisz lefele és fölfele, a kerületek és a kormány felé is tolhatja a felelősséget bármiért.

De ez nem mentség Falusra – épp ellenkezőleg. A két tavaszi választáson jól látszott, hogy Budapesten a kormánypártok előnye behozható lenne, s a főváros lakosságának közel a fele utasítja el az Orbán-rezsimet: ezért kellett volna épp a főpolgármesteri székért, ezért a szimbolikus posztért vívott küzdelmet a vele szembeni politikai demonstrációvá emelni. Most ott tartunk, hogy egy viseltes bőrkabát veri agyba-főbe az ellenzék out of the box jelöltjét. És nem csak ennyi lesz a veszteséglistán. Falus magával ránthatja azokat az ellenzéki polgármesterjelölteket, kerületi képviselőket, akik amúgy gond nélkül megfelelnének a megpályázott állás kívánalmainak, sőt, még esélyük is lenne a nyerésre. Ehhez csak annyi kell, hogy az Orbán-kormánnyal a legkevésbé sem rokonszenvező választópolgárok fent emlegetett halmazából sokan azt gondolják az ellenzékről: ha szerintetek nekem Falus is jó lesz, ha titeket ennyire érdekel a dolog, és pont annyi energiát és invenciót raktatok bele, amiből pont ennyi jött ki, akkor dugjátok fel a választásotokat.

Ja, Bokros sem nyerne; és új jelöltet állítani nyilván késő. Falus Ferencet levenni a pályáról, és ezzel legalább a következő szégyennek és a további lecsúszásnak az elejét venni, a tévedést beismerni talán nem.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.