A szerk.

„Berágott”

A szerk.

Érdekel valakit, hogyan kér elnézést a magyar parlament elnöke?

„Elnézést kérek, hogyha indulatosnak tűntem, ez részben megfelel a látszatnak, valóban indulatos vagyok, másfelől akkor is így viselkedem, ha nem vagyok az, valamikor nagyon beleélem magam a magam mondandójába, mert hiszek abban, amit mondok; úgyhogy ha ezt a kettőt összeadják, talán megbocsátják nekem, hogy ebben a tónusban fogalmaztam meg a véleményemet, és remélem, ez semmilyen negatív előítéletre nem jelenthet igazolást az önök számára” – nos, így. Kövér László idézett szavait a Szabadság Expressz nevű rendezvénysorozat résztvevőihez intézte, akik – sok száz pályázóból kiválasztott fiatal művészek, értelmiségiek szerte Európából – e napokban afféle tanulmány­úton járják Kelet-Közép-Európa országait, hogy megtudják, hogyan is ment 25 esztendővel ezelőtt a rendszerváltás (nálunk a múlt héten jártak, Kövér kirohanása 3-án, csütörtökön esett).

Jaj, de mitől is „gorombult be” vagy „rágott be” (mindkét fordulat a Heti Válasz helyszíni tudósítójának terminológiájából vétetett) dr. Kövér? Nos, ha hihetünk az imént idézett tudósításnak, azért, mert a tisztelt egybegyűltek, miután végighallgatták a tisztelt előadók (Kövér mellett Szűrös, Lezsák, Tölgyessy) elbeszélését korabeli hőstetteikről, némi bizonytalankodás után olyan kérdéseket merészeltek feltenni neki, amelyek nem is a rendszerváltó vitézkedésére, hanem a mai politikára, azon belül is pártja és kormánya sötét dolgaira vonatkoztak. És ezt Kövér László nem vette jó néven. Inkább berágott.

Nos, teljes szívünkkel megértjük Kövér Lászlót. Ez mégis csak disznóság, kérdezni egy politikustól, s nem feltétlenül azt, amit várna. Hanem a politikáról. Nonszensz, orcátlanság, afféle nyugati prepotencia. (Az eset tanulságait villámgyorsan magáévá tevő Kövér e heti korteskörútjának állomásán már arról is beszélt, hogy „a hülyeség Nyugatról jön”.)

Képzeljük csak, egész nap az a rohadt nagy nyomás, a gondok, amiket meg kell oldani, a haza üdve, az Orbán–Simicska-háború, a felkészülés az északír oroszlánok elleni küzdelemre, a feszt nyomuló Rogán–Habony–Lázár- trojka, soroljuk még? Nagy a feszkó. S lenne végre egy nyugodt óra, amikor el lehet kicsinyt dicsekedni, hogy 25 évvel ezelőtt mekkora nagy demokraták, gyilkos diktatúra ellen felkelő héroszok voltunk, különösen én, mert hát itt mellettem a Szűrös? Ugye, értik. És akkor nem hagyják, belerángatják a gorombulásba az embert a rohadt nyugati felforgatói. Csak olyanokat kérdeznek, hogy „miért oroszbarát a jelenlegi ukrán események közepette a magyar kormány; miért nevezték huligánoknak a szabadságukért küzdő ukránokat, milyen a kormány kapcsolata a civil világgal stb.” (Végig ugyanonnan idézünk.)

S most kapaszkodjanak meg, napi nyomás ide vagy oda: László tűrte, ameddig tűrhette, sőt még azután is, hisz válaszolt minden kérdésre, áh, dehogy lógunk mi ki Putyin se… zsebéből, nem mondunk mást Ukrajnáról, mint amit más uniós tagállamok vezetői (akkor kitől is származik az az érzékeny megállapítás,, hogy Ukrajnában épp cirkusz folyik?), satöbbi, satöbbi, mi nem, mi dehogy, távol álljon tőlünk, csak közben bemérgedt, s jól kiosztotta a tiszteletlen külföldi fiatalságot, hogy tudják már, hol a helyük. Olyan hangon épp, mint egy közepesen ittas párttitkár, amikor a november 7-i ünnepségen valaki szóba hozta előtte a munkavédelmi előírásokat.

Kövér László e kétségkívül nemzetközi produkciója azon túl, hogy a politikusi szereptévesztés iskolapéldája, még „árt is a megítélésünknek”. A következő 20 évünk arra is rámegy majd, hogy bebizonyítsuk, nem is vagyunk ennyire sötét tahók.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.