A szerk.

„Berágott”

A szerk.

Érdekel valakit, hogyan kér elnézést a magyar parlament elnöke?

„Elnézést kérek, hogyha indulatosnak tűntem, ez részben megfelel a látszatnak, valóban indulatos vagyok, másfelől akkor is így viselkedem, ha nem vagyok az, valamikor nagyon beleélem magam a magam mondandójába, mert hiszek abban, amit mondok; úgyhogy ha ezt a kettőt összeadják, talán megbocsátják nekem, hogy ebben a tónusban fogalmaztam meg a véleményemet, és remélem, ez semmilyen negatív előítéletre nem jelenthet igazolást az önök számára” – nos, így. Kövér László idézett szavait a Szabadság Expressz nevű rendezvénysorozat résztvevőihez intézte, akik – sok száz pályázóból kiválasztott fiatal művészek, értelmiségiek szerte Európából – e napokban afféle tanulmány­úton járják Kelet-Közép-Európa országait, hogy megtudják, hogyan is ment 25 esztendővel ezelőtt a rendszerváltás (nálunk a múlt héten jártak, Kövér kirohanása 3-án, csütörtökön esett).

Jaj, de mitől is „gorombult be” vagy „rágott be” (mindkét fordulat a Heti Válasz helyszíni tudósítójának terminológiájából vétetett) dr. Kövér? Nos, ha hihetünk az imént idézett tudósításnak, azért, mert a tisztelt egybegyűltek, miután végighallgatták a tisztelt előadók (Kövér mellett Szűrös, Lezsák, Tölgyessy) elbeszélését korabeli hőstetteikről, némi bizonytalankodás után olyan kérdéseket merészeltek feltenni neki, amelyek nem is a rendszerváltó vitézkedésére, hanem a mai politikára, azon belül is pártja és kormánya sötét dolgaira vonatkoztak. És ezt Kövér László nem vette jó néven. Inkább berágott.

Nos, teljes szívünkkel megértjük Kövér Lászlót. Ez mégis csak disznóság, kérdezni egy politikustól, s nem feltétlenül azt, amit várna. Hanem a politikáról. Nonszensz, orcátlanság, afféle nyugati prepotencia. (Az eset tanulságait villámgyorsan magáévá tevő Kövér e heti korteskörútjának állomásán már arról is beszélt, hogy „a hülyeség Nyugatról jön”.)

Képzeljük csak, egész nap az a rohadt nagy nyomás, a gondok, amiket meg kell oldani, a haza üdve, az Orbán–Simicska-háború, a felkészülés az északír oroszlánok elleni küzdelemre, a feszt nyomuló Rogán–Habony–Lázár- trojka, soroljuk még? Nagy a feszkó. S lenne végre egy nyugodt óra, amikor el lehet kicsinyt dicsekedni, hogy 25 évvel ezelőtt mekkora nagy demokraták, gyilkos diktatúra ellen felkelő héroszok voltunk, különösen én, mert hát itt mellettem a Szűrös? Ugye, értik. És akkor nem hagyják, belerángatják a gorombulásba az embert a rohadt nyugati felforgatói. Csak olyanokat kérdeznek, hogy „miért oroszbarát a jelenlegi ukrán események közepette a magyar kormány; miért nevezték huligánoknak a szabadságukért küzdő ukránokat, milyen a kormány kapcsolata a civil világgal stb.” (Végig ugyanonnan idézünk.)

S most kapaszkodjanak meg, napi nyomás ide vagy oda: László tűrte, ameddig tűrhette, sőt még azután is, hisz válaszolt minden kérdésre, áh, dehogy lógunk mi ki Putyin se… zsebéből, nem mondunk mást Ukrajnáról, mint amit más uniós tagállamok vezetői (akkor kitől is származik az az érzékeny megállapítás,, hogy Ukrajnában épp cirkusz folyik?), satöbbi, satöbbi, mi nem, mi dehogy, távol álljon tőlünk, csak közben bemérgedt, s jól kiosztotta a tiszteletlen külföldi fiatalságot, hogy tudják már, hol a helyük. Olyan hangon épp, mint egy közepesen ittas párttitkár, amikor a november 7-i ünnepségen valaki szóba hozta előtte a munkavédelmi előírásokat.

Kövér László e kétségkívül nemzetközi produkciója azon túl, hogy a politikusi szereptévesztés iskolapéldája, még „árt is a megítélésünknek”. A következő 20 évünk arra is rámegy majd, hogy bebizonyítsuk, nem is vagyunk ennyire sötét tahók.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.