A hét elején előbb Gyurcsány Ferenc, majd Jakab Péter tartotta fontosnak, hogy Facebook-posztban hangsúlyozza az egyébként nyilvánvaló tényt: a kormány- és rendszerváltás elképzelhetetlen a hatpárti ellenzéki összefogás nélkül.
Ha évek múlva megkérdezi valaki, mi történt 2021-ben, könnyebb lesz elmondanunk, hogy mi nem, ha egyáltalán eszünkbe jut majd bármi ebből az évből.
Utólag visszanézve már tavasszal Novák Katalint szánhatták államfőnek, csak ezt akkor még nem sejtette senki.
Az első női államfő Magyarországon nagy dolognak tűnhet, de ha Novák Katalin lesz az, valójában semmit sem jelent.
„Sok fiatalember hal meg, aki bízott az immunrendszerében. Sok családnál karácsonykor az ünnepi asztalnál üresen marad egy szék.”
Csak az az áldott jó szívük ne lenne, akkor olyan könnyű lenne haragudni rájuk, hisz’ mégiscsak szétlopták az országot. Jaj, dehogy lopták, pusztán a nevüket adták „a Fidesz politikájának leglényegéhez”, a nemzeti arisztokrácia megteremtéséhez vagy valami hasonló szemenszedett hazugsághoz.
Ilyenkor év vége felé az ember szinte önkéntelen késztetést érez arra, hogy visszatekintsen az elmúlt esztendőre, s felidézze annak legemlékezetesebb, önmagukon s a percnyi fontosságon túlmutató, akár örök tanulságot hordozó momentumait. Idei utolsó lapszámunknál keresve sem tudnánk az effajta számvetésre jobb alkalmat biztosítani.
