László Csaba

A várható örökség

Mi lesz Magyarország költségvetésével?

Publicisztika

„Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti” – szögezi le az Alkotmány, újfideszül az Alaptörvény N) cikk (1) bekezdése. A kormány költségvetési gazdálkodása azonban sem nem kiegyensúlyozott, sem nem átlátható, és ha hasonló ütemben folytatódik a választási költekezés, akkor nemsokára fenntartható sem lesz.

Alkotmányjogászok biztosan hosszan tudnának arról vitatkozni, hogy a kiegyensúlyozott kifejezés pénzügyi szövegkörnyezetben az egyensúlyban lévő költségvetést jelenti-e. Nyelvtani értelemben viszont nehezen vitatható, hogy a „kiegyensúlyozott költségvetés” a bevételek és kiadások egyensúlyát jelenti. Ez alapján a kormány több mint tíz éve esik folyamatosan az Alaptörvény megszegésének bűnébe. Nem mintha ennek a kívánalomnak túl sok közgazdasági értelme volna – elvégre a jó gazdaságpolitika az egyenleget az aktuális helyzettől függően tervezi hiánnyal vagy éppen többlettel. De bármit is gondolunk erről a szabályról, ettől még az alkotmánysértés tényállása nehezen vitatható.

Az átláthatóság követelményének sem felel meg a költségvetési gazdálkodás. A nagy folyamatok, ha nehezen is, csak-csak követhetők, de a napi gazdálkodásról szinte lehetetlen információt kapni. Szakember legyen a talpán, aki az idei költségvetés várható állapotáról szeretne tájékozódni. Az eredeti terv számtalan helyen módosult, ami a járvány miatt még akár indokolt is lehet – de a kormány sem a parlamentet, sem a közvéleményt nem tájékoztatta a várható folyamatokról, arról pedig, hogy esetleg pótköltségvetést kellene készíteni, mélyen hallgat.

Az igazán riasztó azonban az, hogy jelen politikájával a kormány az egyik utolsó, nehezen vitatható „vívmányát”, a fenntartható költségvetési politikát veszélyezteti.

 

A járvány hatása

Figyelemre méltónak tartom, hogy az elmúlt években 3 százalék alatt tartotta a kormány az államháztartás hiányát – de ennek értelmezéséhez tisztában kell lennünk két tényezővel, amelyek ezt lehetővé tették. A rendkívül alacsony kamatok időszaka és az MNB ezzel összefüggő kamatcsökkentési politikája nagyjából a GDP 1,5–2 százalékával csökkentette az államháztartás kamatkiadásait. Másodszor: a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése évente úgy 1,5 százalékkal növelte a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit, értelemszerűen ugyanennyivel csökkentve a költségvetési hiányt, és növelve a jövőbeni nyugdíjkifizetéseket. Ez a két tényező a 2010-es évek második felére önmagában évi 3–3,5 százalékkal csökkentette az államháztartás hiányát, ami 2010-ben 4,4 százalék volt.

Az pedig már a Covid-válság előtt is sokakban felmerült: az adott helyzetben még a 3 százalék alatti a költségvetési hiány is csak tovább fűti a gazdaságot. A prociklikus, azaz a gazdasági ciklust erősítő költségvetési politika fellendülés idején még jobban ösztönzi a növekedést (válság idején pedig mértéken felül fékezi). Pedig amikor a gazdaság már a kapacitásai felső határán zakatol, minden további élénkítés valójában csak fokozza a munkaerőhiányt és az inflációt. Magyarországon 2017–2019-ben az uniós pénzek és a kedvező nemzetközi környezet által támogatott gazdasági növekedés már egyértelműen a túlfűtöttség jeleit mutatta.

A Covid-válsággal aztán sok minden megváltozott. A Fidesz-kormány évtizedes „harca” az államadósság ellen egyetlen év alatt semmivé vált, a magyar eladósodás visszaállt a 2010-es startvonalra. De ez is csak a kimutatott adósság/GDP mutatóra igaz. Valójában a magyar állam kötelezettségei legalább 25 százalékkal nőttek ezen idő alatt, ha figyelembe vesszük a magánnyugdíjpénztárak felszámolását. A visszalépett tagoknak azt ígérte a kormány, hogy nem fognak rosszabbul járni, ha az állam fizet nekik a pénztárak helyett. A kormány így 2021-re nagyjából a GDP 25 százalékának megfelelő „nyugdíjadósságot” halmozott fel. Sem a hazai, sem az uniós statisztikai módszertan szerint ezt nem kell a hivatalos adósság keretében kimutatni, de ettől még tény, hogy ezt a nyugdíjat a nem is távoli jövőben ki kell fizetni. Vagyis ez tartozás, adósság.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.