Ines Sabalić

A daytoni pókháló

Lesz-e megint háború Boszniában?

Publicisztika

Nagy a nemzetközi tolongás mostanában a Balkánon, és különösképpen Bosznia-Hercegovinában. Ott van a magas rangú amerikai diplomata, Gabriel Escobar, jelenleg nyugat-balkáni különmegbízott. Ugyancsak az Egyesült Államokat képviseli Matthew Palmer, az ő speciális területe „a választási törvény módosítás”, azaz a bosnyák–horvát viszony. Ő ugyan távozófélben van hivatalából, de nem bír elszakadni Boszniától mégsem; a jelek szerint van dolga bőven.

Nemrég érkezett viszont s fészkelte el magát a brit Peach marsall, Boris Johnson különmegbízottja; az Egyesült Királyság fegyveres erőinek korábbi vezérkari főnöke és a katonai elhárítás volt főnöke, a NATO Katonai Bizottságának volt elnöke; talán az egész Egyesült Királyságban nincs nála tekintélyesebb és tapasztaltabb katona. Szarajevóban tevékenykedik a nemzetközi közösség boszniai főképviselője, a német Christian Schmidt, s a Brüsszel–Szarajevó relációt az Európai Unió magas beosztású külügyi hivatalnokai is olajozzák. A háttérben ott mozog Miroslav Lajčák, az EU különleges kiküldöttje, akinek fő feladata a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd előmozdítása. A jugoszláviai háború alatt Joe Biden kongresszusi képviselő arra szólította fel Bill Clinton elnököt, hogy katonai intervencióval fékezze meg Slobodan Miloševićet, Barack Obama alelnökeként pedig el is látogatott Boszniába. Most személyesen ő választotta ki Palmert és Escobart, s már azt is tudjuk, hogy az amerikai külügyminisztérium az egyik legjobb diplomatáját, Christopher Hillt nevezte ki a következő belgrádi nagykövetnek.

Escobar és csapatának jelenléte arról árulkodik, hogy Amerika visszatért a Balkánra. Christian Schmidtet ugyan maga Angela Merkel diszponálta a térségbe, de szerepét a német kormányváltás sem fogja megkérdőjelezni. E kitűnő diplomaták szinte mind remekül ismerik a volt Jugoszlávia országait, Escobar és Lajčák folyékonyan beszélnek szerbül vagy horvátul. Nyilvánvaló, hogy valami történik; nyilvánvaló, hogy jelentősen megnőttek a kockázatok – különben mit keresne ez a brigád Boszniában és a környékén?

E fokozott nemzetközi figyelem oka pedig az, hogy Milorad Dodik, a boszniai szerbek vezetője bejelentette: Bosznia-Hercegovinának az a része, amelyet szinte kizárólag szerbek laknak, azaz a Republika Srpska kiválik Bosznia-Hercegovinából, és kihirdeti függetlenségét. Dodik évek óta fenyeget az elszakadással, ám Brüsszelben vagy Washingtonban a hivatalnokok az erre vonatkozó kérdéseket azzal ütötték el, hogy ezt Dodik csak úgy mondja, nem ment el az esze, hogy meg is tegye. Ami a közelmúltig talán így is volt, de pár hónapja három volt főképviselő, Wolfgang Petritsch, Christian Schwarz-Schilling és Valentin Inzko – utóbbi 12 évet húzott le Bosz­niá­ban – is egyöntetűen arra figyelmeztet, hogy a helyzet vészterhes, és az elszakadásig fajulhat, sőt akár a háborúig is. (A háború vége, 1995 óta Bosznia-Hercegovina két részből, entitásból áll, a Boszniai Szerb Köztársaságból és a Bosznia-hercegovinai Föderációból; az utóbbit bosnyákok és horvátok lakják. A föderáció 10 kantonra oszlik, ezekben vagy a horvátok, vagy a bosnyákok vannak túlnyomó többségben. Mindkét entitás széles autonómiát élvez, és erősek a kantonok is; a közös állam gyenge. A legutóbbi, 2013-as népszámlálás szerint az ország 3,5 millió lakójának durván 50 százaléka bosnyák, 30 százaléka szerb és 15 százaléka horvát – a szerk.)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk