Szécsi Noémi

Nem és nem

Drága nővéreim

Egotrip

Január elején még egy darabig lehet a karácsonyi ajándékokról mesélni, nem?

Kaptam karácsonyra egy nagy és nehéz Salute Sisterhood feliratú gyűrűt. A lányom hozta egy tőlünk nyugatra eső európai országból, ahol azt a világot, amelyben én felnőttem és jelenleg is élek, „heteropatriarchális értékrendnek” nevezik, és ahol a feminizmus már áru is lehet a fast fashion piacon. Azzal adta át a dolgot, hogy nagyon olcsó volt és nem tudott neki ellenállni. Én pedig azzal köszöntem meg, hogy ha nincs „Fuck Sisterhood”, akkor voltaképpen ez is jó lesz. Mindig felveszem majd, amikor olyan sikeres nők eredményeiről írok, akik rátermettségük által képesek áttörni az üvegplafont. Vagy ha gyéren kivilágított, rossz közbiztonságú környéken járok sötét éjszaka.

Mert, ahogy említettem, ez egy súlyos gyűrű. Akkor sem felejtem majd el, hogy az ujjamon van, amikor éppen csak elgondolkodom azon, milyen szerepet töltöttek be mindeddig a magyar nők a politikában. Vagy hogy mekkora teret hódíthatnak maguknak ezután, hogy idén akár női köztársasági elnökünk is lehet. Vagy ha éppen azon merengek: ha létezett politikai ellenfeleket egyesítő, árkokat betemető gondolat, akkor az az volt, hogy a politikai hatalom sokkal komolyabb dolog annál, hogy bárki túlzott nagylelkűséggel nőket engedhetne a közelébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.