Kaptam karácsonyra egy nagy és nehéz Salute Sisterhood feliratú gyűrűt. A lányom hozta egy tőlünk nyugatra eső európai országból, ahol azt a világot, amelyben én felnőttem és jelenleg is élek, „heteropatriarchális értékrendnek” nevezik, és ahol a feminizmus már áru is lehet a fast fashion piacon. Azzal adta át a dolgot, hogy nagyon olcsó volt és nem tudott neki ellenállni. Én pedig azzal köszöntem meg, hogy ha nincs „Fuck Sisterhood”, akkor voltaképpen ez is jó lesz. Mindig felveszem majd, amikor olyan sikeres nők eredményeiről írok, akik rátermettségük által képesek áttörni az üvegplafont. Vagy ha gyéren kivilágított, rossz közbiztonságú környéken járok sötét éjszaka.
Mert, ahogy említettem, ez egy súlyos gyűrű. Akkor sem felejtem majd el, hogy az ujjamon van, amikor éppen csak elgondolkodom azon, milyen szerepet töltöttek be mindeddig a magyar nők a politikában. Vagy hogy mekkora teret hódíthatnak maguknak ezután, hogy idén akár női köztársasági elnökünk is lehet. Vagy ha éppen azon merengek: ha létezett politikai ellenfeleket egyesítő, árkokat betemető gondolat, akkor az az volt, hogy a politikai hatalom sokkal komolyabb dolog annál, hogy bárki túlzott nagylelkűséggel nőket engedhetne a közelébe.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
