Vélemény

Ekkorát tévedni legkevésbé egy németnek szabad.

Miért nem pályázott más város az atlétikai világbajnokságra?

„Ez a BMW bő hatmillió forintba kerül. Remélem, ezzel el is riasztottam az álmodozók többségét, mert ennyiért még álmodozni se nagyon illik motorról” – így lelkesedett a Totalbike munkatársa, amikor kipróbálhatta a BMW K1600 típusú motorkerékpárját, de azt is hozzátette, hogy „brutál köcsög dolog ám, amikor az ember az álló kocsisor mellett finoman elsuhan, óriási vigyorral a képén, s nyomatja a Woodstockot Neil Youngtól.”

Orbán Viktor végre tényleg elérte, amit oly látványosan szeretett volna eddig is: az európai politika egyik kirakati szereplője lett. De olyan jelentős, hogy most éppen róla (is) szól az Európai Parlament néppárti frakcióján belüli kampány, melyet a magas felek, a német Manfred Weber és a finn Alexander Stubb a párt jövő évi európai választásokra állítandó listájának pole pozíciójáért folytatnak.

Mai fölszólamlásunk tárgya ugyan nem Kövér László házelnök aktuális közérzete, mégis az ő remek eszmefuttatása az, amelyik mozgásba hozza gondolataink tarka pillangóit.

Aki belesétál abba a csapdába, hogy a kinti CEU diplomát ad-e, vagy csak oklevelet, az nagyon nem látja, miről szól a CEU-ügy.

Orbán világában morálért kiáltani egyszerűen nevetséges.

A tehetségtelenek, az ámokfutók, a kisebbrendűségi komplexusokban vergődők szabad világa ez.

Magyarországon a rendszerváltás óta várat magára az egészségügy rendszerszintű átalakítása. Tény, hogy a legnagyobb esélye, történelmi lehetősége erre – parlamenti többsége, kormányzási ideje és pénzügyi erőforrásai okán – a 2010 óta megszakítás nélküli Fidesz-kormányzásnak volt, illetve van.

(Dunakavicsok)

Angela Merkel – állítása szerint egy héttel előrehozott – hétfői bejelentésével, miszerint a CDU decemberi tisztújító kongresszusán már nem kíván sorompóba lépni a pártelnöki posztért, nos, kissé elterelte a figyelmet a hesseni tartományi választásról, melynek esetleges tapasztalatai némileg (igazság szerint: messze) túlmutatnak azon a durván leegyszerűsítő formulán, amit oly sokan szajkóznak a napokban.

A nyáron kinevezték, a múlt héten felmentették: újabb vezető távozott a Kásler Miklós irányítása alatt álló egészségügyből. A fejek hullanak, eredmények sehol. Meddig lehet tűrni mindezt?

Gyorsan tisztázzunk egy félreértést: a múlt pénteken a macedón parlament nem szavazta meg az ország nevének Észak-Macedóniára változtatásához szükséges alkotmánymódosításokat, és Macedóniát lapzártánk napján, október 23-án, kedden is Macedóniának hívják.

Halálra ítélte a kormány a lakás-takarékpénztári megtakarítások támogatásának két évtizedes konstrukcióját. Az agónia eltart még pár évig: a már meglévő, jellemzően 4–10 évre kötött szerződésekre a továbbiakban is jár az állami támogatás, de a múlt szerda óta megkötött újakat vagy a meglévők meghosszabbítását már nem illeti meg ez a kedvezmény. Mivel az eredeti (időközben többször módosított) 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról a legalább 4, de legfeljebb 10 éves időtartamra elhelyezett betétekre adta a támogatást, legkésőbb 10 év múlva írmagja sem marad az öngondoskodás e formájának, amely a lakáscélra gyűjtőket szép honoráriummal buzdította takarékoskodásra.