A szerk.

A mumus

A szerk.

Orbán Viktor végre tényleg elérte, amit oly látványosan szeretett volna eddig is: az európai politika egyik kirakati szereplője lett. De olyan jelentős, hogy most éppen róla (is) szól az Európai Parlament néppárti frakcióján belüli kampány, melyet a magas felek, a német Manfred Weber és a finn Alexander Stubb a párt jövő évi európai választásokra állítandó listájának pole pozíciójáért folytatnak.

A kétségkívül esélyesebbnek látszó Weber azzal jön, hogy a Fidesz kizárása nincsen napirenden a Néppártban. Stubb meg azzal, hogy csak ki kéne zárni a francba Orbánékat. Mi ez, ha nem főszerep? Mindenki arra törekszik, hogy csinálhasson valamit Orbánnal. Az egyik méretre szabná, a másik meg kivágná a hóra.

Csütörtökön eldől, hogy melyik terv tetszik jobban kontinensünk jobbközép pártalakulatának, de ez szinte mindegy is: Orbán, ha nem is Európa erős embere, de Európa mumusa lett, akivel bármikor lehet bárkit ijesztgetni, nem is különösebben alaptalanul. Nem alszol még, büdös kölök? Jön Orbán, és betesz a zsákjába! Mondhatnánk erre, hogy azért ez is valami, de nemzeti büszkeségünket valamelyest csitítja, hogy ennek a szerepnek Magyarország vélhetően csak a kárát látja – egyre fokozódó mértékben.

Ám ha közelebbről megnézzük a néppárti turbulenciákat, be kell látnunk, bármennyire is kampányolnak Orbán különböző erejű megregulázásával, aligha az EPP fogja eltüntetni Európa demokratikus orcájáról ezt a szeplőt. S nem is csak azért, mert ezt éppenséggel eddig is megtehette volna, de nem nagyon erőltette meg magát érte. Nem mellesleg köszönhetően annak, hogy Berlin, közelebbről Angela Merkel ezt a legkevésbé sem forszírozta. Ezért röhejes minden szánalmasságával együtt is a Fidesz lakájmédiájának habzó szájú lelkesedése a kancellár asszony közelgő visszavonulása felett (aligha jön olyan utána, akinek gondja lesz arra, hogyan tartsa hatalmon Magyarország illiberális vezetőjét) – de ez legyen a pártsajtó baja. Csak az övék, mert Orbán feje nem fő ilyesmin, ő már rég a Néppárt után időkre játszik, a napokban épp Kínába ment házhoz, hogy minden szembejövő előtt hajlongjon egy verset. Hogy most a kínaiakat – vagy még inkább a szovjet testvért – izgatja-e, hogy e hajlongást néppárti vagy nacionalista bohócpárti mezben teszi, az okozhat még meglepetést, leginkább abban a tekintetben, hogy valószínűleg nem izgatja.

Ilyenformán az EPP rettenetes kelepcéje, melyet minden magyarázat szerint csak és kizárólag Orbánnak állítottak, az tudniillik, hogy a pártcsalád tagjainak nevével kell hitet tennie az európai értékek, így például a demokrácia mellett, az sem Orbánra látszik túl veszélyesnek, hanem inkább saját magukra. Ha Orbán belemegy a játékba, akkor lehet, hogy számon kérhetővé válik, ha meg nem, akkor mi lesz? Weber nyilatkozata azt sejteti, hogy a német CDU/CSU dominálta Néppárt nem szívesen mondana le a Fidesz tízegynéhány képviselőjéről, mert az akár rosszul is jöhet majd a végelszámoláskor; de azt sem akarja, hogy szavazói a kelleténél nagyobb számban forduljanak el tőle, csupán azért, mert egy gazembert melenget a keblén. Ha tetszik tehát, akárhogy is alakul tehát a néppárti csúcs, Angela Merkel még egy ideig megtartja Orbán Viktort. Bizonyosan rosszul teszi.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.