A szerk.

A mumus

A szerk.

Orbán Viktor végre tényleg elérte, amit oly látványosan szeretett volna eddig is: az európai politika egyik kirakati szereplője lett. De olyan jelentős, hogy most éppen róla (is) szól az Európai Parlament néppárti frakcióján belüli kampány, melyet a magas felek, a német Manfred Weber és a finn Alexander Stubb a párt jövő évi európai választásokra állítandó listájának pole pozíciójáért folytatnak.

A kétségkívül esélyesebbnek látszó Weber azzal jön, hogy a Fidesz kizárása nincsen napirenden a Néppártban. Stubb meg azzal, hogy csak ki kéne zárni a francba Orbánékat. Mi ez, ha nem főszerep? Mindenki arra törekszik, hogy csinálhasson valamit Orbánnal. Az egyik méretre szabná, a másik meg kivágná a hóra.

Csütörtökön eldől, hogy melyik terv tetszik jobban kontinensünk jobbközép pártalakulatának, de ez szinte mindegy is: Orbán, ha nem is Európa erős embere, de Európa mumusa lett, akivel bármikor lehet bárkit ijesztgetni, nem is különösebben alaptalanul. Nem alszol még, büdös kölök? Jön Orbán, és betesz a zsákjába! Mondhatnánk erre, hogy azért ez is valami, de nemzeti büszkeségünket valamelyest csitítja, hogy ennek a szerepnek Magyarország vélhetően csak a kárát látja – egyre fokozódó mértékben.

Ám ha közelebbről megnézzük a néppárti turbulenciákat, be kell látnunk, bármennyire is kampányolnak Orbán különböző erejű megregulázásával, aligha az EPP fogja eltüntetni Európa demokratikus orcájáról ezt a szeplőt. S nem is csak azért, mert ezt éppenséggel eddig is megtehette volna, de nem nagyon erőltette meg magát érte. Nem mellesleg köszönhetően annak, hogy Berlin, közelebbről Angela Merkel ezt a legkevésbé sem forszírozta. Ezért röhejes minden szánalmasságával együtt is a Fidesz lakájmédiájának habzó szájú lelkesedése a kancellár asszony közelgő visszavonulása felett (aligha jön olyan utána, akinek gondja lesz arra, hogyan tartsa hatalmon Magyarország illiberális vezetőjét) – de ez legyen a pártsajtó baja. Csak az övék, mert Orbán feje nem fő ilyesmin, ő már rég a Néppárt után időkre játszik, a napokban épp Kínába ment házhoz, hogy minden szembejövő előtt hajlongjon egy verset. Hogy most a kínaiakat – vagy még inkább a szovjet testvért – izgatja-e, hogy e hajlongást néppárti vagy nacionalista bohócpárti mezben teszi, az okozhat még meglepetést, leginkább abban a tekintetben, hogy valószínűleg nem izgatja.

Ilyenformán az EPP rettenetes kelepcéje, melyet minden magyarázat szerint csak és kizárólag Orbánnak állítottak, az tudniillik, hogy a pártcsalád tagjainak nevével kell hitet tennie az európai értékek, így például a demokrácia mellett, az sem Orbánra látszik túl veszélyesnek, hanem inkább saját magukra. Ha Orbán belemegy a játékba, akkor lehet, hogy számon kérhetővé válik, ha meg nem, akkor mi lesz? Weber nyilatkozata azt sejteti, hogy a német CDU/CSU dominálta Néppárt nem szívesen mondana le a Fidesz tízegynéhány képviselőjéről, mert az akár rosszul is jöhet majd a végelszámoláskor; de azt sem akarja, hogy szavazói a kelleténél nagyobb számban forduljanak el tőle, csupán azért, mert egy gazembert melenget a keblén. Ha tetszik tehát, akárhogy is alakul tehát a néppárti csúcs, Angela Merkel még egy ideig megtartja Orbán Viktort. Bizonyosan rosszul teszi.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.