A szerk.

A mumus

A szerk.

Orbán Viktor végre tényleg elérte, amit oly látványosan szeretett volna eddig is: az európai politika egyik kirakati szereplője lett. De olyan jelentős, hogy most éppen róla (is) szól az Európai Parlament néppárti frakcióján belüli kampány, melyet a magas felek, a német Manfred Weber és a finn Alexander Stubb a párt jövő évi európai választásokra állítandó listájának pole pozíciójáért folytatnak.

A kétségkívül esélyesebbnek látszó Weber azzal jön, hogy a Fidesz kizárása nincsen napirenden a Néppártban. Stubb meg azzal, hogy csak ki kéne zárni a francba Orbánékat. Mi ez, ha nem főszerep? Mindenki arra törekszik, hogy csinálhasson valamit Orbánnal. Az egyik méretre szabná, a másik meg kivágná a hóra.

Csütörtökön eldől, hogy melyik terv tetszik jobban kontinensünk jobbközép pártalakulatának, de ez szinte mindegy is: Orbán, ha nem is Európa erős embere, de Európa mumusa lett, akivel bármikor lehet bárkit ijesztgetni, nem is különösebben alaptalanul. Nem alszol még, büdös kölök? Jön Orbán, és betesz a zsákjába! Mondhatnánk erre, hogy azért ez is valami, de nemzeti büszkeségünket valamelyest csitítja, hogy ennek a szerepnek Magyarország vélhetően csak a kárát látja – egyre fokozódó mértékben.

Ám ha közelebbről megnézzük a néppárti turbulenciákat, be kell látnunk, bármennyire is kampányolnak Orbán különböző erejű megregulázásával, aligha az EPP fogja eltüntetni Európa demokratikus orcájáról ezt a szeplőt. S nem is csak azért, mert ezt éppenséggel eddig is megtehette volna, de nem nagyon erőltette meg magát érte. Nem mellesleg köszönhetően annak, hogy Berlin, közelebbről Angela Merkel ezt a legkevésbé sem forszírozta. Ezért röhejes minden szánalmasságával együtt is a Fidesz lakájmédiájának habzó szájú lelkesedése a kancellár asszony közelgő visszavonulása felett (aligha jön olyan utána, akinek gondja lesz arra, hogyan tartsa hatalmon Magyarország illiberális vezetőjét) – de ez legyen a pártsajtó baja. Csak az övék, mert Orbán feje nem fő ilyesmin, ő már rég a Néppárt után időkre játszik, a napokban épp Kínába ment házhoz, hogy minden szembejövő előtt hajlongjon egy verset. Hogy most a kínaiakat – vagy még inkább a szovjet testvért – izgatja-e, hogy e hajlongást néppárti vagy nacionalista bohócpárti mezben teszi, az okozhat még meglepetést, leginkább abban a tekintetben, hogy valószínűleg nem izgatja.

Ilyenformán az EPP rettenetes kelepcéje, melyet minden magyarázat szerint csak és kizárólag Orbánnak állítottak, az tudniillik, hogy a pártcsalád tagjainak nevével kell hitet tennie az európai értékek, így például a demokrácia mellett, az sem Orbánra látszik túl veszélyesnek, hanem inkább saját magukra. Ha Orbán belemegy a játékba, akkor lehet, hogy számon kérhetővé válik, ha meg nem, akkor mi lesz? Weber nyilatkozata azt sejteti, hogy a német CDU/CSU dominálta Néppárt nem szívesen mondana le a Fidesz tízegynéhány képviselőjéről, mert az akár rosszul is jöhet majd a végelszámoláskor; de azt sem akarja, hogy szavazói a kelleténél nagyobb számban forduljanak el tőle, csupán azért, mert egy gazembert melenget a keblén. Ha tetszik tehát, akárhogy is alakul tehát a néppárti csúcs, Angela Merkel még egy ideig megtartja Orbán Viktort. Bizonyosan rosszul teszi.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.