Vélemény

Magyar Narancs, 2010. február 25. Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt hetekben, hónapokban a magyarországi médiában sokat foglalkoztak a pszichiátriai betegekkel.

A többpárti demokrácia egyik nagy előnye, hogy az ember, ha kedve tartja, négyévente megbotránkoztathatja a környezetét a választási preferenciáival. Az alábbiakban erre teszek kísérletet, előre megfontolt, de korántsem aljas szándékból. Ellenkezőleg: célom a demokratikus vita előmozdítása, legjobb tudásom szerint, ha a jelenlegi diskurzus alapkontextusához képest némiképp meghökkentő álláspontot is képviselve. Elő a farbával: alapvetően két okból szavazok az MSZP-re. Egyrészt, mert morálisan ezt tartom helyesnek, másrészt, mert baloldali liberálisként aligha van más érdemi választásom.

Épeszű magyar nőnek E. Zsanett ügyének lezárulta után eszébe nem jut feljelentést tenni, ha megerőszakolják. A lassan két éve tartó eljárásban hétfőn ismét a nemi erőszakkal vádolt rendőrök arattak győzelmet.

Magyar Narancs, 2010. március 4. Tisztelt Szerkesztőség, érdeklődve olvastam a Jován László ügyvéddel készült cikket, sajnos valós és a gyakorlatban orvosolatlan problémát vet felaz előzetes letartóztatás gyakorlata, ami akár hosszabb (szak)cikket is megérne.

Magyar Narancs, 2010. február 25. Ablonczy Balázs, a kitűnő történész megírta, miért szavaz a Fideszre.

Orbán Viktor a különböző gazdasági szervezeteket, kamarákat, szövetségeket járja, és úgy tesz, mintha konkrétumokról beszélne: adótervekről, gazdaságpolitikai trendekről - sőt, filozófiáról.

A görög kormány fűhöz-fához rohangál az unióban, Papandreu miniszterelnök megfordult Berlinben és Párizsban, és úgy tesz, mintha nem azért rimánkodna, hogy adjanak neki pénzt. Külön kérés nélkül rázendít egy olyan szövegre, amihez képest az őszödi beszéd szemérmes szabódás, eltoltuk, becsaptunk mindenkit, semmirekellők voltunk, de megjavulunk mi most. És tényleg: Görögországot minden jel szerint re-bootolni kell. Mióta 1981-ben belépett az Európai Közösségbe, az unió elődjébe, hátradőlt, és élvezte a jólétet, amit részben a fejlesztési segélyek, részben az esztelen állami költekezés szavatolt. Az elmúlt tizenpár évben az átlagos költségvetési hiány majd' 8 százalék volt; az országban minden negyedik munkavállaló az államnak dolgozik, és nem is rossz pénzért. Például létezik nemhogy a 13., de a 14. havi fizetés intézménye is, és a két egymást váltó politikai erő, a baloldali PASZOK és a jobboldali Új Demokrácia azt is rég megtanulta, hogy kormányváltáskor nem érdemes a távozó garnitúrát és klientúráját elcsapni, mert a következő alkalommal velük történik ugyanez: inkább két garnitúra kap állami fizetést. Ezért a pénzért viszont az állam legalább betegesen korrupt, a pult alatt is fizetni kell a kórházban, a jogosítványért, a legpitiánerebb ügyintézésért, az állami megrendelésekért, és fizetni kell az adóhivatalnokoknak is azért, hogy ne kelljen adót fizetni: Görögország kormányzati rendszerének a neve fakelaki, ami "kis borítékot" jelent. Ezzel egy ideig jól el lehetett lenni, de már nem lehet, Görögországnak májusig 30 vagy 40 milliárd eurót kéne gyorsan visszafizetnie a hitelezőinek (az összesen úgy 320 milliárdból). De egyelőre nemigen van honnan: a görög államnak senki nem akar eurót kölcsönadni, vagy csak nagyon drágán, és azok is idegesen vakaróznak most, akik eddig kölcsönöztek neki, mert elértéktelenedni látják a görög államkötvényeiket. Sőt, mindenki más is nagyon ideges, mert ha Görögország drágán jut csak euróhoz, akkor egy kicsit drágábban fog mindenki, a pénzügyi unió már csak ilyen; azaz például a német állam finanszírozási költségei is nőni fognak, és ezt a pluszpénzt, meg azt a pluszpénzt, amivel valakik segélyezni vagy hitelezni fogják Athént, máshonnan kell elvenni. Az egyszerű német emberektől! Pedig ők nem csináltak semmi rosszat!

Nehéz elképzelni, mi történt volna, ha a tizennyolcadik század végén Franciaországban diadalmaskodik a forradalmi építészet, és esetleg egészen a jelenkorig irányadó marad a világon. Ez többek között azt jelentené, hogy az elsősorban Ledoux, Boullée, valamint Lequeu nevével és fantasztikus terveivel fémjelzett irányzaton belül ma is eleven lehetne az "architecture parlante", azaz a beszélő építészet. Claude-Nicolas Ledoux például ennek szellemében az arc-et-senans-i királyi sólepárló egyes házait a foglalkozások jellemző jegyeiből kiindulva tervezte meg, így áll a favágó háza rönkutánzatokból, így folyik át a víz a folyamőr házán, és a gyönyörök háza is ezért olyan formájú, amilyen. Valóban nem könnyű vizualizálni, milyen lenne ma egy adótanácsadó vagy egy rúdtáncosnő otthona, de a labdarúgók esetében ilyen nehézség nem merülne fel, hiszen eredeti formának ott a futball-labda.

Az 1910-es nagy párizsi árvíz idején a Szajna elöntéssel fenyegette az állatkertet is. Elrendelték hát a kiürítését, lakóinak magasabb, biztonságosabb helyre való költöztetését. A legnagyobb gondot a krokodilok megmentése jelentette, ők ugyanis ösztönösen megindultak a folyó felé.

Magyar Narancs, 2010. február 25. A cikkben szerepel egy nekem tulajdonított mondat, miszerint "nem ártana, ha a döntéshozók a magyar pszichiátria helyzetéről nem csak a bulvársajtó tragikus szenzációiból értesülnének".

Ma sokan egyetértenek azzal, hogy változás kell. De vajon folytatódik-e a magyar politikára 1998 óta jellemző bunkermentalitás és frontszemlélet? Ha mindig ugyanazok a pártok váltják egymást, akkor valószínűleg igen. Õk már saját reflexeik rabjai.

Hazajött végre a mi fiunk, a nemzeti bajnok.

A pénzügyi válság világszerte súlyos költségvetési, reálgazdasági és társadalmi áldozatokat követelt. Az amerikai adófizetőknek pár száz milliárd dollárjukba fájt az olajozottnak hitt pénzügyi gépezet lerobbanása, a hivatalos munkanélküliség pedig a krach nyomán 10 százalék környékén stabilizálódott; a munkaerőpiacról kivonulókkal együtt inkább a 18 százalékot közelíti. Ráadásul az eddigi utolsó lépés a partiban elkerülhetetlen volt: az amerikai, brit, francia, német stb. kormány nem tehetett mást, mint amit: mentőövet dobtak az egymással szoros szimbiózisban élő pénzügyi szervezeteknek. A helyzet leginkább a pénzügyi válság ősforrásánál, a jelen cikk elsődleges tárgyát képező Egyesült Államokban tarthatatlan, de a fejlett világban máshol is közelíti a forrpontot. A múltat, az okokat firtatva világossá válik az is: a válság nem pusztán néhány egyedi hibás döntés eredménye, hanem annak a gazdasági-politikai modellnek a gyengesége és instabilitása, amit a legpontosabban talán monopolkapitalizmusnak nevezhetünk. Ez a kapitalizmus és a képviseleti demokrácia kombinációja jelenlegi formájában az őszi avarra emlékeztet: egy elejtett gyufaszál, és az egész erdő ég.

Törvényhozási választásokra készül Magyarország - a maga némileg gyomorforgató eszközeivel, melyek közül nézzük meg kicsit közelebbről az utóbbi napok egyik cégéres szemétségét. Azt a roppant mulatságos "bakiparádét", amin - ha hihetünk a klikkelési adatoknak, és mér' ne - röhög az egész ország. Egyesek bizonyára naponta többször is.