Ez természetesen az ő dolga. Ám van egy mondata, amelyre, úgy érzem, reagálnom kell. Gyurcsány Ferencet bírálva visszásnak nevezi, hogy a villája (valójában, mint vagyonnyilatkozata mutatja, nem az övé, hanem nyilván a feleségéé) korábbi tulajdonosát firtató kérdésre egy interjúban úgy válaszolt: "De hát mindenki a máséban lakik." Ez Ablonczy Balázs szerint "tökéletesen tükrözi a posztkommunista relativizmust".
Miért is? Magyarországon nem volt reprivatizáció. Szerencsére, mert lehetetlen lett volna, ennél még a szerencsétlen kárpótlási jegyrendszer is jobb volt. 1991. február 4-én, a kárpótlási törvényjavaslat vitájában Orbán Viktor vezérszónokként egyebek közt ezzel utasította el még a kárpótlást is a javasolt formában: "(...) nemcsak a volt tulajdonosokkal szemben történtek igazságtalanságok az elmúlt 40 esztendőben, hanem a privilegizáltakat leszámítva az egész társadalommal szemben. (...) Életek, szabadság, állások, előmeneteli és tanulási lehetőségek: ezek a hátrányok az igazságosság szempontjából legalább olyan súlyosak voltak, mint a vagyontárgyak elkobzása. (...) mérhetetlenül igazságtalan lenne a ma élő és a kisajátításokban teljesen vétlen nemzedékek rovására végrehajtani az egykori tulajdonosok kárpótlását. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a kárpótlás költségeit nem az állam, hanem az egyre roszszabbul élő adófizető polgárok fogják viselni. (...) A döntő gazdasági megfontolástól vezettetve el kell utasítanunk a kárpótlás gondolatát felettébb egyszerűen; nincs rá fedezete Magyarországnak."
Az érvelés persze főleg a termelőeszközökre vonatkozott, de ahogy gyárat vagy földet, ugyanúgy házat sem kaptak vissza természetben az egykori tulajdonosok. Amikor Gyurcsány Ferenc feleségül vette Dobrev Klárát, és hozzá költözött, vajon ki kellett volna nyomoznia az épület történetét? És mi lett volna a nem relativista erkölcsi kötelessége, ha megtudja, hogy a zsidónak minősült egykori tulajdonostól az ő születése előtt 15 évvel, beköltözése előtt 52 évvel származása miatt vették el a villát, nyolc esztendővel később, 1952-ben pedig mint burzsujtól államosították? (Dobrev Klára nagyapja, Apró Antal állami és pártvezetőként kapott ott lakást.) Mondta volna 1996-ban, hogy oda nem hajlandó költözni?
Egyébként százezrek laknak mástól elvett lakásban, és morális tekintetben mindegy, hogy villáról vagy két szoba-konyháról van szó. Az 1940-50-es évek fordulójáig a bérházak mind magántulajdonban voltak, állami lakás alig létezett. Aki az 1990-es években olcsón megvette a tanácsi lakását, az többnyire az egykori háztulajdonosoktól "elrabolt" ingatlant vett meg. Mindegyiküknek legyen lelkiismeret-furdalása? Vagy ez csak bizonyos négyzetméterszámon felül minősül erkölcsi relativizmusnak? Antall József tisztességét senki nem vitatta, pedig a Karády-villa volt a miniszterelnöki rezidenciája. Igaz, tudtommal a színésznő egykor csak bérelte azt, de ott lakott, és nem jószántából költözött ki onnan.
Gyurcsány Ferencet sok mindenért lehet bírálni. Szeretni meg amúgy sem kell. (Szerencsére senkit.) De képtelenségnek tartom morálisnak látszó érveléssel azt vetni a szemére, hogy "olyan villából jár politizálni, amelyet egy zsidótól vettek el". Ablonczy Balázs a könyveiből ítélve sokkal okosabb annál, hogy ezt ne tudná.
Domány András
