Vélemény

"Lángelmét temetünk", mondta Illyés Gyula Veres Péter sírjánál néhány hónap híján negyven évvel ezelőtt. Veres Péterről Budapesten utat, az országban két iskolát neveztek el, de aligha van negyvenévesnél fiatalabb ember Magyarországon, aki Veres Péter műveit olvasta volna, hacsak nem irodalomtörténeti vagy még inkább eszmetörténeti érdeklődésből. K. még gimnazista korában elolvasta A Balogh család történetének köteteit, megpróbálta megtanulni belőlük, hogyan kell kukoricát kapálni, de a gyakorlatban nem tudta felhasználni a tudását. Tisztelettel vette tudomásul, hogy János az esküvőig nem ment túl Julcsával a csókolózáson, de ezt az erkölcsi tanítást sem bírta követni. Mégis hajlott arra, hogy igazat adjon Illyésnek. De még inkább Fodor Andrásnak, aki a naplójában egyszerűbben szólt: "...nem győzöm leírni, mit tanultam ettől az embertől az elmúlt 12 órában."

A bankok kifejezetten népszerűtlenek mifelénk, s a válságban megszorult adósok gondjai csak fokozzák a velük szemben táplált negatív érzelmeket. Így aztán aki az üzleti érdekeik érvényesítéséért nyomuló bankokkal szemben az állampolgárok alkotmányos jogait védelmezi, az a széles közvélemény szinte osztatlan támogatására számíthat.

Lopott-e, és kitől lopott Karinthy Frigyes, amikor 1918-ban "lefordította" az Egy komisz kölök naplóját? - innen folytatjuk könyvészeti-filológiai és fordításetikai kapirgálásunkat. Tudjuk, hogy a könyvnek meglett az eredetije: az A Bad Boy's Diary (1880), Metta V. Victor (1831-1885) munkája. Azt is tudjuk, hogy Karinthy nem az eredetiből dolgozott, hanem J. Botstiber német fordításából, a Tagebuch eines bösen Buben-ből (Lipcse, 1893).

Magyar Narancs, 2009. július 2. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2009.

Lássuk a tényeket: az MSZP-nek és az SZDSZ-nek esélye sincs folytatni a kormányzást. Nincs ok, amiért megérdemelnék most, hogy maradjanak. A baloldal történelmi leckét kaphat 2010-ben abból, hogy mit válaszolnak a szavazók a havonta új és soha be nem fejezett politikai programokra, a komolytalan nem kormányzásra. Az "üzletelésekre", a korrupcióra, a nagyképűségre. A Fidesz fog kormányozni; és mivel nem ismerjük a programjukat, kiindulni abból tudunk, amit eddig láttunk: a megtagadott "ingatlanadós" programjukból, a kormányzáskor már biztosan vállalhatatlan népszavazásukból, atlantista külpolitikájukból és a gazdasági helyzetből, amely azt mutatja, hogy nagyon mást, mint amit Bajnai tett, a Fidesz sem fog tenni. Nem tehet mást, csak valami hasonlót, folytatásként.

Hiányolom azokat a látványos tévés snitteket, amikor nyolckilós dinnyéket dobálnak a napszámosok egymásnak, hogy a végén teherautóra kerüljön az ínyencség. Megszokott tudósítások voltak, de hát most se dinnye nincs elég, se botrány nem pattant ki, így a dinnyedobálók sem sztárok manapság.

Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre emelkedik egy sor esetben, így például, ha az emberölést előre kitervelten, nyereségvágyból vagy más aljas indokból, illetőleg célból, különös kegyetlenséggel, több emberen követik el, vagy ha tizennégy éven aluli vagy védekezésre képtelen személy az áldozat - így a büntető törvénykönyv. A cigányok elleni merényletek több minősítő körülményt is kimerítenek: anélkül, hogy megelőlegeznénk a nyomozó hatóságok munkájának eredményét vagy a bíróság véleményét, a sajtóból tájékozódva, az ismertté vált tények alapján valószínűsíthető, hogy előre kitervelten, több esetben különösen kegyetlenül több embert, köztük gyermekkorú és védekezésre képtelen embereket gyilkoltak meg. Ez nemhogy egy, de több élet hosszáig tartó szabadságvesztésre is elegendő, és ha nem Magyarországon történt volna a cselekmény, több száz év is járna érte; ha nem halál. Amennyiben tehát egy gyanúsított, majd vádlott bűnössége bebizonyosodik, borítékolható az életfogytiglan. Az alábbi gondolatmenet az aljas indok vagy cél értelmezéséről ezért a végeredmény tekintetében teljesen közömbös, ám annál aktuálisabb.

Magyar Narancs, 2009. augusztus 27. Hüledezve olvasom Mérő László rovatában (Mancs, XXI/35.) ezeket a sorokat: "A profi politikus Orbán Viktor úgy győzte le három év alatt a profi vezérigazgató Gyurcsány Ferencet, hogy ezalatt szemtől szembe egyszer sem csaptak össze.

Magyar Narancs, 2009. július 9. Tisztelt Szerkesztőség! Lapjukban B.

Múlt heti jelentésében az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jól nekiment a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-nek. A csaknem százoldalnyi szöveg valóban lehangoló olvasmány, még ha elfogadjuk is, hogy a számvevők is tévedhetnek, illetve terjedelmes válaszában a vagyonkezelőnek is akadnak jogos ellenérvei. Nem is a konkrét esetek - Bábolna, a moszkvai kirendeltség ingatlanának vagy a Magyar Posta épületeinek az eladása - a legelszomorítóbbak, noha az állam ezekkel a tranzakciókkal nem járt jól. S hogy egyéb ügyleteken - jelesül a Bábolnai Ménesbirtok Kft., a Kerteskői Gazdaság értékesítésén vagy a sukorói ingatlancserén - előre megfontoltan és magánérdekek javára bukott-e, azt az ügyészség is vizsgálja.

Szörnyülködve taglalta a világsajtó, hogy Németországban a támogatott autócsere-program keretében a kockává préselésre ítélt használt autók egy részét illegális üzérek eladják külföldre. Le-pré-se-let-le-nül! Az eset tanulságos.

Szenvedélyeink tárgya mindig valami olyasmi, aminek a hiánya kisebb-nagyobb szenvedést okoz. Minél jobban szenvedünk a hiánytól, annál szenvedélyesebben törekszünk a pótlására. Ösztönösségével, természetességével az ilyen elszánt igyekezet ösztönös együttérzésünket, de legalábbis elismerésünket váltja ki. A szenvedélyes emberben olyan embert látunk, aki nem törődik bele a szenvedésbe.

Magyar Narancs, 2009. július 23. Nevezett cikkük Próbálkozások c.