Hozzáadott érték

Csak a jóakaróinktól ments meg, Uramisten!

  • Pete Péter
  • 2009. szeptember 17.

Egotrip

A bankok kifejezetten népszerűtlenek mifelénk, s a válságban megszorult adósok gondjai csak fokozzák a velük szemben táplált negatív érzelmeket. Így aztán aki az üzleti érdekeik érvényesítéséért nyomuló bankokkal szemben az állampolgárok alkotmányos jogait védelmezi, az a széles közvélemény szinte osztatlan támogatására számíthat.

A bankok kifejezetten népszerűtlenek mifelénk, s a válságban megszorult adósok gondjai csak fokozzák a velük szemben táplált negatív érzelmeket. Így aztán aki az üzleti érdekeik érvényesítéséért nyomuló bankokkal szemben az állampolgárok alkotmányos jogait védelmezi, az a széles közvélemény szinte osztatlan támogatására számíthat.

Azt, hogy az adatvédelmi ombudsman legutóbbi fellépését ez a szempont motiválta-e, vagy tényleg ennyire halványlila gőze sincs arról, hogy mit csinál, és hogyan működik egy bank, pusztán a kiadott állásfoglalásból nem tudjuk megállapítani. Az biztos, hogy egyik eset sem emeli különösebben az általa viselt hivatal tekintélyét.

A pénzügyi szektor képviselői már nagyon régóta szorgalmazzák egy központi, teljes körű adós-nyilvántartási rendszer létrehozását, az ez irányú törekvések mindeddig éppen a személyes adatok védelmével kapcsolatos aggodalmak miatt, nem utolsósorban a mindenkori adatvédelmi ombudsman áldásos tevékenysége által hiúsultak meg. A válság a törlesztési nehézségekkel küzdők számát ugyancsak megnövelte, így sokat lendített a nyilvántartási rendszer ügyén, hiszen okkal vethető fel, hogy a bedőlt hitelek felvevőinek jó része a válságtól függetlenül is hitelképtelen volt, így hitelkérelmüket valójában el kellett volna utasítani. A bankok éppen azért szorgalmazzák a nyilvántartási rendszer felállítását, mert az ebből lekérdezhető információk segítségével pontosabban tudnák felmérni a hitelkérők kockázatosságát, fizetési képességét.

A nem vagy késve fizető adósokat ma is nyilvántartják, a megvalósítani kívánt rendszer éppen azért volna teljes körű, mert valamennyi adósról tartalmazna a hitelbírálat számára hozzáférhető információkat, tehát azokról is, akikkel eddig semmi baj nem volt. Éppen erre hivatkozva száll szembe az obudsman a tervezett szabálynak még a szigorú önkéntességen alapuló verziójával is, amely szerinte "..szükségtelenül, aránytalanul, elsősorban üzleti érdekeknek engedve korlátozná a személyes adatok védelméhez fűződő.... köztük a jó adósok alkotmányos jogait".

Bizony, nem elég, hogy a bankok a vérünket szívják, féktelen profitéhségükben még a magánéletünk titkaiba is bele akarják ütni az orrukat. Mit is akarnak tudni rólunk? A vallásunkat? Szexuális preferenciáinkat, fogyasztói szokásainkat? Dehogy! Azt szeretnék tudni, hogy van-e más banknál hitelünk, hány ilyen van, és azok együttes törlesztőrészlete mekkora. Ma ugyanis úgy kell eldönteniük, hogy adjanak-e, ajánljanak-e nekünk hitelt, hogy ez az aprócska információ nem áll rendelkezésükre.

Nem találják megdöbbentőnek? Akkor gondoljanak bele. NN nettó százezer forintos jövedelemmel rendelkezik, a kért hitel törlesztőrészlete havi huszonötezer. Még éppen belefér. Adjunk. És ha NN-nek másik három banknál már három ugyanilyen hitele van? Ekkor havi hetvenötezret kell már eddig is törlesztenie, és tőlünk éppen azért kér hitelt, hogy abból törlessze a teljesíthetetlent. Jó adós NN? Az ombudsman szerint igen, hiszen eddig még soha egy napot sem késett. De ez azért mégsem olyan, mint előre karcerba dugni a rosszarcúakat, hátha bűnt fognak elkövetni. NN helyzete objektíve tarthatatlan, biztosan el fogja bukni a hiteleit. A kérdés csak az, hogy csak a már meglévőket - ha többet nem adnak neki, mert ismerik a helyzetét -, vagy még további három-négyet is, amit azért vehet fel, mert nem tudnak a többiről.

Kinek is áll érdekében, hogy NN ügyében tisztán lásson? A banknak biztosan. Most ne firtassuk azt, hogy a bankok mai rossz hírét mennyiben táplálják előítéletek, és mennyiben szolgáltak rá ténylegesen. Az a könnyedség, ahogy az ombudsman valamit, ami a bankok üzleti érdeke, automatikusan az ügyfelek érdekei ellen valónak lát, akkor is ijesztő, ha a bankok amúgy rosszabbak az ördögnél.

A bank pénzügyi közvetítő. Más emberek pénzét közvetíti ki a hitelfelvevőknek. Amikor az adós nem fizet, akkor a bank veszít, de ennek ne tessék örülni. Gazdálkodó szervezet és nem jótékonysági intézmény lévén a hitelbedőlések miatti veszteségeit a közvetítői díjból fogja kigazdálkodni, vagyis kevesebb kamatot fizet a betéteinkért, és több kamatot számol fel a hiteleink után. Senkinek nem érdeke, hogy a bank olyan hiteleket nyújtson, amelyekről már a szerződéskötés pillanatában is lehet tudni, hogy nem fogják visszafizetni. Tudni akkor lehetne, ha az obudsman ezt ma nem akadályozná meg. Hacsak nem csaló, még NN-nek sem érdeke, hogy ilyen hiteleket vegyen fel. Neki is jobb, ha szembenéz helyzetével, még olyan intézmények is vannak, amelyek ebben a segítségére lehetnek.

Mi volna, ha az ombudsman úgy védené alkotmányos jogainkat, hogy az ne kerüljön nekünk ennyire sokba? De legalább beiratkozhatna egy gyorstalpaló banküzemtankurzusra, mielőtt a témában szakért.

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.