Vélemény

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a debreceni kocsmában lefogott négy gyanúsított bizonyosan részese annak a gyilkosságsorozatnak, amelyet roma polgártársaink terhére követtek el az elmúlt hónapokban. Egyre valószínűbb az is, amit legkésőbb a nagycsécsi gyilkosság után már sokan sejtettünk: hogy a gyilkosságok mögött más indíték, mint a fajgyűlölet, nincs.

Ha létezik világcsúcs csontlerágásban, azt a hétvége óta a Sólyom-Fico magyar-szlovák páros tartja, Szent István szobrának viharos felavatása című burleszkjükkel. De nevezhetjük ezt közönségsikernek is, kedd délutánra már boldog, boldogtalan közzétette állásfoglalását, cáfolatát és fogászati adatlapját a tárgyban. Még a hajdúszoboszlói váltóőr közleményét várja izgatottan a világ, ő sajnos nem ért rá a napokban, kényszervágáson kellett részt vennie. De akár ne is strapálja magát, hisz tudjuk előre, mi áll majd leiratában: két szerencsétlen kis közép-európai állam belügye ez a kétségkívül visszás eset, sok sikert kíván a megoldásukhoz, különben hagyják őt békén, mert kolbászt füstöl. A szoboszlói bakter közleménye voltaképpen megegyezik az Európai Unióéval, még az sem kizárt, hogy egyeztettek. Talán csak annyi, hogy az EU még indoklási szakaszt sem fűzött hozzá.

A Gyurcsány-korszak fő tanulsága talán az, hogy egy országot nem lehet vezérigazgatni. Volt elég ok kipróbálni, mi történik, ha az országot nem egy semmihez sem értő vagy az eredeti szakmáját már régen elhagyó politikus vezeti, hanem egy olyan ember, aki a gazdaságban már bizonyította a vezetésre való rátermettségét - és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy az illető hogyan szerezte az első millióját. Ám sajnos az derült ki, hogy ez is csak egyfajta szakmaelhagyás, neki sem ment jobban, mint másnak. Lehet, hogy valójában a politikusság is csak egy szakma, amit legjobban a szakemberek csinálnak?

K. egy belvárosi eszpresszóban találkozott Németh Sándorral. Meglepte, hogy a neves hitszónok milyen töredezetten beszél: keresi, elharapja, ismételgeti a szavakat. K. találkozott már karizmatikus emberekkel, olyanokkal, akik, ha egy vitában - akár ismeretlenként - megszólaltak, egyszerre csend lett, mert mindenki érezte, hogy az illető a lényeget mondja ki, a vita utolsó szavát. Találkozott olyanokkal is, akiknek meg se kellett szólalniuk: kutató, mélyreható pillantásuk azt a kínos és mégis jóleső érzést keltette, hogy ez a szempár átlát rajtad, figyel és megért. Németh Sándor azonban nem ilyen volt, nem a beszédével, nem a szellemével, nem a tekintetével hatott, de ahogy ott ült a széken, zömök, inkább nehézkes testtel, az embernek az az érzése támadt, körülveszi valami erő, aminek a fizikai erőhöz semmi köze. K. kevéssé volt fogékony az effajta férfi-kisugárzásra, de utóbb többször is érzékelte, hogy a lelkipásztornak - főként nőkre - mágneses hatása van.

Magyar Narancs, 2009. július 23. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2009.

Augusztus elején jelent meg a sajtóban a hír: az Országos Onkológiai Intézetből havonta betegek százait tanácsolják el. Az értesülések szerint először a tavalyi forgalom harminc százalékában határozták meg a felvehető betegek kvótáját, majd területi korlátozást, végül totális tiltást léptettek életbe a vidéki betegek rovására. A korábbi töredékére csökkentették a műtétek engedélyezett számát. A helyzet vállalhatatlansága miatt több nagynevű szakember távozott a nőgyógyászatról, akikkel (vagy egy részükkel) viszont később állítólag mégis köttetett valamilyen szerződés, melynek keretében tovább operálhatnak. Az intézmény vezetői szerint minden szabályszerűen történik: vállalják a szükséges ellátást, bárhonnan érkezzen is a beteg, de mivel a forráshiány éppen csak lehetővé teszi a működést, ha a betegek feltorlódása a várakozási idő olyan mértékű megnyúlását okozza, hogy az már a terápia sikerét veszélyezteti, akkor a területileg nem hozzájuk tartozókat visszairányítják az illetékes kórházakba. A miniszter szerint az országos intézetnek el kell látnia a területen kívülről érkező betegeket, amennyiben máshol nem kaphatnak megfelelő ellátást, továbbá eltúlzottnak ítéli az intézményben a finanszírozási helyzetre hivatkozva bevezetett korlátozásokat; lehetségesnek tartja ugyanakkor a finanszírozás felülvizsgálatát. A kialakult helyzetet vizsgálja a minisztérium és az Egészségbiztosítási Felügyelet is.

Te betörsz a házamba, és rám lősz, én meg leállítok az úton kapával, kaszával minden nagyobb fekete autót...

Azt mondotta nemrég a Grossglockner hőse, hogy most tíz vagy húsz évig Magyarországon is a jobboldal jön, ez az európai trend. Orbán ugyan a világpolitikai csillagállásból jósolt, de lehet egy olyan olvasata is közlésének, hogy tíz, húsz évig én jövök. És tegyük a szívünkre a kezünket: Orbán próféciájának így is van értelme. Hiszen népünk hajlamos a választási kampányt két főillető küzdelmeként látni, a nemzetközi bal- vagy a jobboldal aktuális intellektuális állapota legfeljebb mandinerből hat. És azért jön most Orbán sok időre, mert nincs ellenfél a pályán, mert a legnagyobb lehetséges ellenerő nem találja meg azt a palit, akit kiállíthat ellene a táblára, sőt lassan nem is lesz olyan szervezet, amely egy ilyen személyiséget nemhogy megtalálni, de keresni bírna. Orbán tehát nem azért jönne sok időre, mert a baloldal nem tanulmányozza kellő elmélyültséggel a szociáldemokrácia nagy megújítóinak életművét Kautskytól Anthony Giddens-ig, és mert ennélfogva szellemi vértezete rozsdás, töke fa, hanem mert itthon nincs egy Anti-Orbán.

1980 nyarán történt, valamikor Wimbledon után. Tizenhárom éves voltam, megint a győztes Borgnak drukkoltam a döntőben, de éreztem, hogy McEnroe játéka és dühe mégis izgalmasabb lehet, így aztán rövid gyakorlás után meg is tanultam úgy járni, ahogy csak ő tudott. McEnroe mindig kicsit rogyasztott, de ruganyos és öntudatot sugárzó léptekkel indult adogatni vagy törülközni; jellegzetes járása valahol félúton volt Travolta és Konrád György között. 1980-ban persze se Konrádot, se Travoltát nem láttam még lépni, abban az időben mindkettőjüktől óvták a magyar fiatalokat, bár Travolta fényképe legalább benne volt a Világ Ifjúságában. Természetesen a teniszben is megpróbáltam utánozni McEnroe-t, szervánál furcsán hintáztattam magam, és gyakran szaladtam be merészen a hálóhoz, szinte lebénítva ellenfeleimet, akik hirtelenjében nem tudták eldönteni, melyik oldalamon használják ki a tátongó űrt. De nem teniszeztem rosszul, főleg apró termetemhez képest, sőt, egyesek kifejezetten ügyesnek mondtak annak fényében, hogy először csak két évvel azelőtt fogtam ütőt a kezembe. Az is mellettem szólt, hogy a lakótelepen akkor még nem volt teniszpálya, csak dühöngő meg betonpingpong, így csupán a nyári szünetben tudtam játszani, bár akkor különös módon valóban idilli körülmények között: apám, nyugdíjba vonulása után nyaranta a tihanyi pártüdülőben kapott munkát, engem meg vitt magával, mert mihez kezdenék egymagamban Kelenföldön, ha anyám reggeltől estig dolgozik.

Az állattól senki sem várja el, hogy elvei legyenek, a civilizált ember azonban elképzelhetetlen ezek nélkül. Elveken általában azok a politikai, vallásos, netán metafizikai nézetek értendők, amelyeknek civilizált társaságban nem illik hangot adni. Illik viszont néma elszántsággal, szenvedélyesen ragaszkodni hozzájuk, velük összhangban cselekedni, és az ilyen elvszerű tettek kellemetlen következményeit semmibe venni. Az ember legyen következetes.

Magyar Narancs, 2009. július 23. "A Magyar Helsinki Bizottság figyelemmel kíséri a nemzetközi emberi jogi dokumentumokban biztosított emberi jogok magyarországi érvényesülését, és a közvélemény tájékoztatása mellett jogi segítséget nyújt mindazoknak, akik a bizottság tevékenységi körébe tartozó jogsérelemmel fordulnak hozzá.

Noha eddigi köztársasági elnökeink maguk is rendre elismerték, hogy valós hatalmuk a csekélynél is kevesebb, az elmúlt években jócskán kaphattunk ízelítőt abból, valójában mennyire fontos szerepe is lehet az elnöknek. Sokak számára ő lehet a végső szót kimondó vagy éppen elhallgató személy egy közéleti vitában; a napi politikai érdekektől független viszonyítási pont. Az elnök megítélése tehát azon is múlik, hogy tud-e súlyozni, érzékelhető-e politikai következetessége és bölcsessége; hogy képes-e a méltányosság művészetét gyakorolni (amint azt az elnöki hivatal főosztályvezetője, Kumin Ferenc a parlamenten a főbíróválasztás egy sikertelen kísérlete után számon kérte).

Magyar Narancs, 2009. augusztus 6. Tetszett, amilyen részletesen foglalkoztak a Fidesz kormányzati előkészületeivel, a programalkotás menetével.

Most, hogy az iráni hatóságok is beismerték azt, amiben eddig sem kételkedett senki - hogy tudniillik az elcsalt júniusi választásokat követő tüntetéseknek nagy számban vannak halálos áldozataik, hogy a Forradalmi Gárda és a Baszídzs milícia számos tiltakozót gyilkolt meg és vetett börtönbe, hogy a bebörtönzötteket gátlás nélkül kínozták -, a kép egyre tisztább lesz. Pedig Irán talányos ország, harminc éve, az 1979-es forradalom óta olyan államformával, az "iszlám demokráciával" kísérletezik, amilyen sehol a világon nem működik. Iránban vannak is választások, meg nincsenek is, van is értelmük, meg nincs is - valamiféle fragmentált politikai teret mégiscsak létrehoznak, ám e sokszereplős térben mindig a papságé a végső döntés, legyen szó napi ügyintézésről, külpolitikáról, az ország államformájáról, alkotmányáról, vagy a bíróságok ítéleteiről. A demokratikus intézmények, mint az elnök, a kormány, a törvényhozás, a bírói hatalmi ág csak korlátos jogkörökkel, mintegy a teokrácia funkciójaként működhetnek.