Vélemény

Kosaras Péter Ákos, az egyik internetes közösségi oldalon tavaly SS-egyenruhában domborító majom ismét bekerült az újságokba - ez már önmagában is felháborító (ti. ha egy közveszélyes fasiszta idióta nyilvánosságot kap). De manapság magas az általános ingerküszöb (még az ez irányú is, noha ilyennek nem is szabadna lenni), úgyhogy ezért nem is szólnánk. Ha valami neonyilas számmal még föl lehet lépni a sajtóban, az a sajtó baja, túléljük. Ám újabb kűrjének van oly vonatkozása is, ami létállapotainkat is érinti.

A hét végén rendezik az SZDSZ rendkívüli elnökválasztó küldöttgyűlését. Fátylat a múltra, a csalásokra, Asztalosné és Köteles üzelmeire: győzzön megint a jobbik! Mégiscsak ezen a párton múlik, hogy a szocialista kormány kitölti-e a ciklusát.

Hosszú évek kétségei és súlyos reménytelensége után váratlanul felvirradt az egykulcsos adó híveinek napja: a Fidesz már nem ellenzi a legendás adófajtát! A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni azt a részletet, hogy az egykulcsos adó nem minden híve számára jelent ugyanolyan örömet ez a bejelentés. Csak azok örülhetnek ugyanis felhőtlenül, akik a többkulcsos egykulcsos adózás hívei. Talán sokan úgy gondolták néhány héttel ezelőttig, hogy ilyen embercsoport nincs is, hisz ez önellentmondás stb. Azóta viszont egy emberről biztosan tudjuk, hogy e csoport tagja: Varga Mihályról, a Fidesz alelnökéről és gazdasági főszakértőjéről.

K.-nak nem maradtak emlékképei az apjáról, aki - szembeszegülve a zsidó szokásokkal - ragaszkodott hozzá, hogy fia az ő utónevét viselje. K. alig múlt kétéves, amikor apja bevonult a 109/3. számú kisegítő munkásszázad jászberényi gyűjtőhelyére. Néha azt képzelte, valóban emlékszik arra, ahogy rohan az apja felé, amikor az fehér köpenyben kilép a fogorvosi rendelő ajtaján.

Magyar Narancs, 2008. május 15. PANKKK - lemezes pályázatok: mainstream vs.

Az államot már régi idők óta szokás hajóhoz hasonlítani, amely - legalábbis Párizs optimista címerfölirata szerint - hányódik, de nem süllyed el. A magyar Respublika viszont az utóbbi időben egyre inkább a "bolondok hajója" metaforáját juttatja eszünkbe: csakugyan, mintha csupa bolond utazna rajta és próbálná irányítani, legalábbis míg el nem süllyed.

Magyar Narancs, 2008. május 15. Kedves Narancs, tisztelt főszerkesztő úr! Előfizetőként e héten is nagy örömmel vettem kezembe a lapot.

Hétfőn szavazott róla az Országgyűlés: a Tibetről szóló határozati javaslatot nem vette napirendre. De nem néz-e ki hülyén, hogy a szabadságharcaira oly büszke kis nép - a magyar - parlamentje még csak vitatkozni sem akar a szabadságáért küzdő másik kis nép - a tibeti - ügyé-ről? És ezt most a képviselők nem kenhetik (egy)másra, mindenki hozzátette a magáét.

A Színművészeti Egyetemen tartott fejtágító, avagy továbbképzés - ha hihetünk a hirszerzo.hu-nak, és egyelőre nincs rá okunk, hogy ne ezt tegyük - konkrét tartalmát tekintve leginkább gyerekes marhaságokból állt, ilyen az autópályaépítések és a metróberuházás leállítása, meg a paksi atomerőmű vizének felhasználása a Duna- Tisza köze elsivatagosodásának megakadályozására. Fejleszteni kell a turizmust is, nem vitás. Ez még nem kormányprogram, legfeljebb annak a paródiája, újabb autópályák már nemigen vannak tervezve, a metróberuházás leállítása pedig (amely úgy történne, hogy az Orbán-kormány nem fizetné ki a számlákat az alvállalkozóknak) - a magyar állam nyilván szerződésekbe foglalt kártérítési kötelezettségei miatt - kábé ugyanannyiba kerülne, mint a megépítése, viszont nem lenne metró, csak egy félig kifúrt alagút és félkész állomások, a hülyének is megéri.

Nem várt versenytársat kapott a kormány Új Tulajdonosi Programja: egy magánbiztosító kedvezményes részvényvásárlási akcióval kezdi meg működését. A kormányhoz hasonlóan ez is a kisbefektetőket kívánja támogatni: első ügyfelei 20 százalékos kedvezményt kaphatnak a majdani tőzsdei jegyzésárból, 200 ezer forint névértékű részvény erejéig. További hasonlóság (és egyben érdekesség), hogy az üzleti biztosító figyelemfelkeltő akciója nem fizetős hirdetésként került a jelentős sajtóorgánumokba (Népszabadság, index.hu, hvg.hu stb.), hanem hírügynökségi jelentés (MTI), illetve sajtótájékoztatói beszámoló részeként, éppúgy, mint a kormány politikai akciója.

Van egy kapus Angliában, úgy hívják, hogy Robinson. Neve alapján szegény hősünk híres lehetne robinzonádjairól vagy a kapufára akasztott pisztolyáról, de őt mégsem valamely nagy tette, hanem a zágrábi stadion egyetlen apró dombocskája segítette kétes ismertséghez. Ezt a szabad szemmel alig látható, végzetes kupacot az ellenfél kapusa túrogatta össze a horvát-angol mérkőzés első félidejében, hogy az esőtől csúszós talajon a labdát ráhelyezve kirúgását erről végezhesse el. Fordulás után pedig pont ezen a kitüremkedésen pattant meg Gary Neville hazaadása, méghozzá éppen csak annyira, hogy a labda nevezett Robinson lába fölött átugorva nevetségesen és védhetetlenül vánszorogjon a kapuba.

Magyar Narancs, 2008. május 1. Nagyon érdekesnek és jónak tartom a Soros Györggyel és Jaksity Györggyel készült interjút.

Mérő László legutóbbi, a nácikról, illetve a hozzájuk való viszonyról szóló írásának (Nácik, hova?, Magyar Narancs, 2008. május 8.) állításai nem hagyhatók csak úgy annyiban. Mérő László tekintélyes értelmiségi, elkötelezett demokrata, szavára sokan adnak, nem akárki. Legutóbbi tárcájában azonban - és a jó szándékot nem vitatom - olyan érvelést tár az olvasók elé, amely több ponton hibás, következtetése pedig veszélyes.

A felhatalmazás nélküli kormányzás rémének már jó ideje szezonja van. Aktuálisan a kisebbségi kormányzás kapcsán, állítja a Fidesz, hiszen ha nincs többség - ami egyébként a kisebbségi lét komplementere, mondhatni, megszüntethetetlen velejárója -, akkor nincs támogatás, ha nincs támogatás, akkor nincs legitimitás. A megoldás ebben a képletben kézenfekvőnek és egyszerűnek tűnik: jöjjön az előre hozott választás.