Kaland, játék, kockázat két keréken - Csepelre? Bringával?

  • Kovács Bálint
  • 2015. március 31.

Veló Világ

A belvárosból elvileg egészen a Csepel-szigetig megszakítás nélküli kerékpárút vezet Budatétény felé az M0-s hídján keresztül. Ez az út tökéletesen modellezi az egész budapesti bringás úthálózat minden problémáját. Helyszíni tudósítás az ún. Kaland-Játék-Kockázat könyvek stílusában.

Harmatcseppek gyöngyöznek a lélegzetelállítóan gyönyörű gépipari telepek ormain, a napfényt csillogóan veri vissza a villamosenergia-ipari átviteli rendszerirányító rozsdamarta acélkerítése, a sajtgyár parkolójában pocsolyákban oltják szomjukat a megfáradt énekesmadarak. A tavasz ébredése a Hárosi-Duna partján a legszebb, expedíciónk is erre tart hát, hogy szemügyre vegye a természet szépségeit Szigetszentmiklós-Lakihegyen, az M0-s enyhet adó árnyékában. Micsoda szerencse, hogy az Albertfalván, Budafokon és Budatétényen keresztül vezető utat kerékpárral is meg lehet tenni! Vágjunk neki!

1. Energiával és életerővel telve átkeltél a Margit hídon; szerencséd volt, mert mivel Pest felől érkeztél, téged a felhajtás közben nem kényszerített szabálytalanságra a körültekintően megtervezett bicikliút, nem úgy, mint a Buda felől érkezőket. Írj hozzá egyet Szerencse-pontjaidhoz! Csakhogy amikor rákanyarodnál a rakpartra, a kerékpárútnak csak hűlt helyét találod. Ha hagyod a fenébe, és másfelé mész, lapozz a 335.-re! Ha kideríted, hol lehet mégis a rakparton bringázni, lapozz a 25.-re!

25. Háromszor is körbejárod a környéket, mire megtalálod a csak egy irányból észrevehető, apró táblákat. Máris elvesztettél egy Életerő-pontot. Viszont az utadat folytatni tudod az autók között, az ideiglenesen felfestett kerékpárosnyomon. Lapozz a 144.-re!

144. A lezárt szakasz után visszatérsz a rakparton található kerékpárútra, amelyen vagy nincs is jelölve, meddig tart a gyalogút, és hol kezdődik a bringás sáv, vagy a festés már rég lekopott, így folyamatosan a magyarul káromkodó vagy idegen nyelveken elnézést kérő gyalogosokat kerülgeted, sosem tudhatod, mikor mész neki egyiküknek. Dobj két kockával, és ha a szám nagyobb, mint a Szerencse-pontjaid, lapozz a 74.-re, ha kisebb, a 363.-ra!

74. Eljutottál az Infoparkig anélkül, hogy bárkit is elütöttél volna, írj hozzá egyet az Ügyesség-pontjaidhoz! Innentől ugyan hol viacolor térköveken zötykölődsz, hol teljesen indokolatlanul az út közepére leszúrt zöld oszlopok teszik veszélyessé az utadat, de legalább valami halvány próbálkozás felfedezhető arra, hogy elkülönítsék a kerékpár­utat a járdától, ha ennek a módja százméterenként változik is. A Rákóczi híd lábánál azonban akadályba ütközöl: a bringautak között elirányító táblák egyikén sem szerepel Csepel, Budafokra viszont ugyanarra jelöli az utat, mint a Lánc­híd irányába: visszafelé. Balra semmilyen tábla nem mutat, pedig arra is van út, és a Kopaszi-gát sincs jelölve, pedig bizonyosan tudod, hogy itt van, száz méterre. Ha jobbra fordulsz a még mindig a Lágymányosi hidat jelző tábla felé, hogy felhajts a Rákóczi hídra, lapozz a 274.-re, ha balra mész, és nekivágsz az ismeretlennek, lapozz a 117.-re!

117. Segítség nélkül megtaláltad a jó bicikliutat, és egészen a Szerémi útig nem is téveszted el többé. Ott viszont felbontották a burkolatot, a pótlására kísérletet sem tettek. Dobj a kockával, és teszteld a szerencsédet! Ha szerencséd van: 256., ha nincs: 14.

Áthidal


Fotó: Sióréti Gábor

14. Belehajtasz a sárba, míg el nem fogy alólad a járda is. Vissza kell fordulnod, hogy rátalálj a másik oldalon a bringaútra. (Mínusz egy Életerő.) De megéri fáradozni, mert ez már egészen szép, kétsávos bicikliút, egyetlen szépséghibája, hogy ráirányították a vakvezető sávot. Folytasd az utad, lapozz a 372.-re!

372. Csak egy háztömbig tartott az élvezet, a sarok után a bringaút hirtelen fele olyan széles lesz, belóg a sövény, a burkolaton centi vastagon áll a sár. Ne elégedetlenkedj, örülj, hogy van kerékpárút, másoknak ennyi sem jutott! Járda se nagyon van, nem csoda hát, hogy harcba keveredsz egy kutyáját a kerékpár­úton sétáltató nénivel (Életerő: 3, Ügyesség: 7). Dobj két kockával, és ha legyőzted, lapozz a 199.-re, ha a néni nyert, a 260.-ra!

199. Az ártalmatlanított kutya egy ideig még a nyomodban csahol, de aztán ő is feladja. Te többé-kevésbé háborítatlanul haladsz tovább, bár néha látszólag megszűnik a bicikliút, és parkolókon kell átvágnod, de végül mindig minden rendbe jön. A Mezőkövesd utcánál újabb tábla, amelyen szó sincs Csepelről, mintha nem épp oda vezetne elvileg a bicikliút, jelölve van viszont a Duna-part, ami csak a szemedet nem veri ki tábla nélkül is. Rövid habozás után ezt az irányt választod. Lapozz a 97.-re!

97. Kitartásod nem volt hiábavaló: amikor már amúgy sem lehetne másfelé menni, az egyik táblán egyszer csak feltűnik Csepel-sziget! Örömöd nem tart sokáig, mert pár méter után úttorlaszok állják el az utadat. És egy látszólag jó régen kihelyezett tábla: „Dunaparti kerékpárút lezárva”. Indoklás nincs, ahogy alternatív útvonal sincs megjelölve. Követed hát a Budatétény útirányt, és reménykedsz, hogy ugyanoda fog kilyukadni. „Persze, legyen megnyitva kétféle útvonal, mi? Gyémántberakásos aranykerékpár-piktogram, az még nem kéne? Örülj, hogy lyuk van a seggeden!” – ordítja utánad higgadtan a táblaoszlop, de te nem törődsz vele. Ha úgy döntesz, hogy most már tényleg kell egy cigi, pedig sosem dohányoztál, lapozz a 201.-re! Ha csak azért is folytatod az utat, lapozz a 27.-re!

false


27. Ez az első olyan útszakasz, ami egységes képet mutat, szemben az üvöltő belvárosi koncepciótlansággal és ahogy esik, úgy puffan alapon százméterenként gyökeresen megváltozó kerékpárutakkal. Budatétény területén ráadásul végig gyakorlatilag tökéletes az út, a belváros elbújhat mellette, bár aki látott már vidéki, autópályával felérő, gyönyörű bicikli­utat, tudja, hogy Magyarországon annál perfektebb egy bringaút, minél kevesebben használják. Örömödben egyszer csak azt veszed észre, hogy az út átvezetett az M0-s hídja alatt, amin pedig át kellene haladnod, hogy Csepelre juss. Elkeseredettségpontjaid kettővel nőnek. Fordulj vissza! Lapozz a 313.-ra!

313. Észreveszed, hogy bár Budapest felől egyetlen tábla sem jelezte, merre van Csepel, a Nagytétény irányából érkezők láthatják a csak az oszlop egyik oldalára felszerelt bringás irányjelző táblát meg az obligát „Dunaparti kerékpárút lezárva” figyelmeztetést, de hogy utóbbi a Csepelre jutást vajon befolyásolja-e, arról nincs tudomásod. Igaz, ahol le kell kanyarodni a híd felé, az semmilyen irányból nincs megoldva, a kerékpárút erre a kis szakaszra hirtelen, mintha ott se lett volna, véget ér. Dobj a kockákkal, és ha a szám nagyobb, mint a Szerencse-pontjaid, lapozz a 210.-re, ha kisebb, a 399.-re!

210. Veszel egy nagy levegőt, és behajtasz az autók közé a kereszteződésbe. Több irányból jönnek, de jó napod van: mindenki kikerül. Rövidesen újra megjelenik a kifogástalan bicikliút, és még a táblák is segítenek megtalálni a bringás bekötőutat. Vagy legalábbis most még úgy tűnik. Aztán egyszer csak elfogy az út, kőtörmelék gyűlik a lábad alá, és a három­ágú kereszteződésben semmi és senki nem segít eligazodni. Ha bemész az egyetlen élettelinek tűnő helyre, a kocsmába útmutatásért vagy Erőt Adó Italért, lapozz a 326.-ra! Ha jobbra mész: 99. Ha balra: 188. Ha egyenesen: 339.

99. Mielőtt még konstatálnád, hogy az út a semmibe fut, kis híján elüt egy markológép. Életerő-pontjaid eggyel csökkennek. Ha még életben vagy, visszafordulsz. Balra: 188. Egyenes: 339.

339. Áthajtasz a mocsaras talajon, megindulsz a Duna partján, és gyönyörködsz a méltóságteljes, olajkék habok kegyei révén kecsesen a felszínen egyensúlyozó, koromfekete sittel megrakott uszályokban. Megpillantod az M0-s hídját. Szíved megdobban: expedí­ciód a végéhez közeledik. Félrehúzódsz a kerékpárutat használó robogók elől, és felhajtasz a hídra. Odafent valójában nem kiépített bringaút fogad, hanem egyszerű, de járható gyalogosjárda. Összeszeded maradék erődet, és végighajtasz a mélység felett. Lapozz a 400.-ra!

400. Tipikus kerékpáros utad tipikus véget ér: amint lehajtasz a hídról, azonnal véget ér mindenféle bicikliút, és közel s távol nincs is nyoma ilyesminek. Sebaj, a küldetés sikeres volt. Hazaindulsz, és már most tudod: soha többé nem térsz vissza.”

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.