A felcsúti Róbert bácsi – Mészáros Lőrinc megkésett válasza

  • narancs.hu
  • 2015. december 7.

Villámnarancs

Disznót öltek Orbán szülőfalujában. A polgármester jókedvében még azt is elmondta, amit nekünk nem.

„Mészáros Lőrinc munkagépeit és alkalmazottjait több alkalommal láttuk dolgozni az új felcsúti kisvasúton, noha a kivitelezéssel a polgármester egyik cégét sem bízták meg” – írtuk korábbi cikkünkben. Meg is kérdeztük akkor, hogy van ez?

Nos, választ a mai napig nem kaptunk. A Népszabadságnak azonban pár mondatra sikerült elcsípnie Mészáros Lőrincet a felcsúti „disznóöléssel egybekötött adventi vásáron”, és ott emlékezetébe idézték fent hivatkozott cikkünket. „Nem tudom, hogy forgolódtak-e az építkezésen a járműveink. (...) A beruházásnak nem minden része volt támogatott beruházás. Épült egy kocsiszín, és utakat is kellett építeni. Ha dolgoztak az eszközeink, azok ott dolgoztak” – mondta egyebek mellett Mészáros, ami elég érdekes reakció.

Mert mégis mit jelent az, hogy „nem tudom, hogy forgolódtak-e az építkezésen a járműveink”. Ezek szerint Mészáros járművei ott forgolódnak, ahol akarnak. Netán ahol a sofőrjük akarja? Hát, persze.

Viszont ha nem tudja Mészáros, hol forgolódtak a munkagépei, akkor mégis honnan tudja, hogy a „nem támogatott” részen forgolódtak? És mit jelent az, hogy „nem támogatott”? Afféle ingyenmeló, amit Mészáros Róbert bácsiként, a közjó érdekében rendelt el úgy, hogy tudomása sincs róla?

De tényleg nehéz is ilyenkor bármit mondani.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.