Az MTI kommünikéje szerint a nagy eseményen Semjén Zsolt „értékelte a hazai és a nemzetközi politikai helyzetet” (fokozódik, fokozódik?), Harrach Péter és Simicskó István pedig „kormányzati munkáról, a jelen helyzet adta kihívásokról és feladatokról, valamint a különböző lehetőségekről és tervekről beszélt”.
Ám ez még semmi!
Az esemény fénypontja a Barankovics Emlékérem átadása volt, amit az emberi miniszter, Balog Zoltán vehetett át „a kereszténydemokrata értékrend kezdetektől való képviseletének és napról napra való megvalósításának elismeréseként”. Mellesleg az idézet mondat szerzőjének is járna egy nyelvművelői plecsni, de hát megszokhattuk már, hogy ezen a vidéken a nyelv másra használatos.
Nos, ha a KDNP
e gesztussal saját függetlenségét és önállóságát próbálja demonstrálni, akkor nyilván tévúton jár.
Az efféle komédia ugyanis inkább 40-50 évvel ezelőtti szokásokat idézi fel, amikor a pártvezetők egymást tüntették ki, majd egymást (=saját magukat) tapsolták meg.
De azért ne legyünk igazságtalanok
Hisz’ mi a fenével is tudná Semjén Zsolt demonstrálni, hogy ő egy független párt vezetője? Maradhatna például a lóháton kieszközölt bevonulásnál, hisz Orbánt vagy Balogot még nem láttuk lovagolni…
