A Snickers Magyarország csinált egy gyomorforgató hülyeséget, aztán bocsánatot kért

  • narancs.hu
  • 2017. június 2.

Villámnarancs

Ki vagy, ha éhes vagy?

„Éhesen kifordulsz önmagadból” — írta ki a Snickers Magyaroszág tegnap a Facebook-oldalára, amelyet amúgy 155 ezren követnek. A szöveget egy képpárral illusztrálták: bal oldalon egy menő focista lábát látjuk, a szöveg: „Snickersszel”, jobb oldalon pedig egy profi, tüllszoknyás balerináét, a kommentár: „Snickers nélkül”.

false

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egy dolog, hogy a Snickers a saját célcsoportjához szeretne beszélni saját PR-felületén, és minél markánsabban határolja azt, annál nagyobb hatékonysággal megy át az üzenete. De azért mindeközben nem kellene teljesen kizárni, illetve sértegetni a célcsoporton kívül lévőket.

Ráadásul nem túlzottan elrugaszkodott gondolat az sem, hogy a reklám homofób felhangokkal bír, és a Snickerst megtagadó férfiakat tulajdonképpen azzal riogatja, hogy annyira lesznek férfiasak, mint egy balerina: „éhesen kifordulsz önmagadból”.

A reklámra a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-csoport hívta fel a figyelmet, be is taggelték a Snickers Magyarországot. Nem sokkal később a cég egy kommentben jóformán azonnal igazat adott a kritikáknak és elnézést kért a hibáért: „Őszintén sajnáljuk, ha a fent említett poszttal bárkit is megbántottunk, nem állt szándékunkban senkit sem megsérteni. Természetesen elismerjük, tiszteletre méltónak tartjuk azt a teljesítményt, valamint azt a rengeteg munkát, amit a balettművészek, illetve a profi labdarúgók végeznek. Továbbá belátjuk, hogy a vizuális megjelenítés, a képek kiválasztása valóban nem volt szerencsés. A történtek miatt kérjük, fogadjátok el őszinte bocsánatkérésünket!”

Azon felülemelkedve, hogy a bocsánatkérő szöveg már-már túl érzelmes, kezdetnek kifejezetten jó.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.