Balog Zoltán: a romák azért jutnak be kevésbé az egészségügyi ellátórendszerbe, mert „eltérő az életmódjuk”

  • Narancs.hu/MTI
  • 2017. szeptember 12.

Villámnarancs

Az úgynevezett EMBERMINISZTER.

Balog Zoltán ma ismételten hihetetlen éleslátásról tett tanúbizonyságot, amikor is felszólalt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális bizottságának négynapos budapesti ülésén.

Az emberminiszter empatikusan indított és közölte: „Mindenkinek egyenlő hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi ellátáshoz Magyarországon.” Ezzel eddig rendben is volnánk. Na de nem olyan egyszerű ez mifelénk, mert tudniillik „szakadék van a szegények és a jobban keresők között, ez pedig meghatározza a hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz”. Még ezzel is egyet tudunk érteni.

Viszont itt jön a probléma, mert hogy vannak ezek a romák – és itt tessék csak figyelni –, akik „közül sokan az eltérő életmódjuk miatt nem tudják átlépni azt a »küszöböt«, ami az ellátórendszerben való részvételhez szükséges”. Ezért nem elég, hogy az egészségügynek pluszforrás kell, meg erőforrás, de ki kell alakítani „egy olyan »szociokulturális hátteret« is a romáknak, ami átlendítheti őket az akadályokon”.

És akkor a miniszter megemlíti az elfogadott romastratégiát, a Nő az esély nevezetű programot, a szűrővizsgálatokat, a csipszadót és a dohányzásmentes zónákat, de megemlíthetne még ezer dolgot, akkor sem tudná felülírni azt, amit a fentiek szerint gondol a romákról.

Az a helyzet ugyanis, hogy az emberi erőforrások minisztere vademberként gondol a romákra, akik még azt a szintet sem tudják megugrani, hogy belépjenek az amúgy istenien (sic!) működő egészségügyi ellátórendszerbe. Mer'hogy eltér az életmódjuk. Bizonyára az észszerűtlen kórházi struktúrának, a végeláthatatlan várólistáknak, a hálapénznek, a lerohadó állami egészségügynek és az irgalmatlanul drága magánegészségügynek, a szegregációnak és a rasszizmusnak mindehhez semmi köze.

Van egy rossz hírünk: az emberminiszternek „eltérő gondolkodásmódja” miatt ma sem sikerült átlépnie azt a „küszöböt”, ami az emberséges állampolgárok csoportjában a felvételhez szükséges.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.