Balog Zoltán ma ismételten hihetetlen éleslátásról tett tanúbizonyságot, amikor is felszólalt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális bizottságának négynapos budapesti ülésén.
Az emberminiszter empatikusan indított és közölte: „Mindenkinek egyenlő hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi ellátáshoz Magyarországon.” Ezzel eddig rendben is volnánk. Na de nem olyan egyszerű ez mifelénk, mert tudniillik „szakadék van a szegények és a jobban keresők között, ez pedig meghatározza a hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz”. Még ezzel is egyet tudunk érteni.
Viszont itt jön a probléma, mert hogy vannak ezek a romák – és itt tessék csak figyelni –, akik „közül sokan az eltérő életmódjuk miatt nem tudják átlépni azt a »küszöböt«, ami az ellátórendszerben való részvételhez szükséges”. Ezért nem elég, hogy az egészségügynek pluszforrás kell, meg erőforrás, de ki kell alakítani „egy olyan »szociokulturális hátteret« is a romáknak, ami átlendítheti őket az akadályokon”.
És akkor a miniszter megemlíti az elfogadott romastratégiát, a Nő az esély nevezetű programot, a szűrővizsgálatokat, a csipszadót és a dohányzásmentes zónákat, de megemlíthetne még ezer dolgot, akkor sem tudná felülírni azt, amit a fentiek szerint gondol a romákról.
Az a helyzet ugyanis, hogy az emberi erőforrások minisztere vademberként gondol a romákra, akik még azt a szintet sem tudják megugrani, hogy belépjenek az amúgy istenien (sic!) működő egészségügyi ellátórendszerbe. Mer'hogy eltér az életmódjuk. Bizonyára az észszerűtlen kórházi struktúrának, a végeláthatatlan várólistáknak, a hálapénznek, a lerohadó állami egészségügynek és az irgalmatlanul drága magánegészségügynek, a szegregációnak és a rasszizmusnak mindehhez semmi köze.
Van egy rossz hírünk: az emberminiszternek „eltérő gondolkodásmódja” miatt ma sem sikerült átlépnie azt a „küszöböt”, ami az emberséges állampolgárok csoportjában a felvételhez szükséges.
