Balog Zoltán: a romák azért jutnak be kevésbé az egészségügyi ellátórendszerbe, mert „eltérő az életmódjuk”

  • Narancs.hu/MTI
  • 2017. szeptember 12.

Villámnarancs

Az úgynevezett EMBERMINISZTER.

Balog Zoltán ma ismételten hihetetlen éleslátásról tett tanúbizonyságot, amikor is felszólalt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális bizottságának négynapos budapesti ülésén.

Az emberminiszter empatikusan indított és közölte: „Mindenkinek egyenlő hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi ellátáshoz Magyarországon.” Ezzel eddig rendben is volnánk. Na de nem olyan egyszerű ez mifelénk, mert tudniillik „szakadék van a szegények és a jobban keresők között, ez pedig meghatározza a hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz”. Még ezzel is egyet tudunk érteni.

Viszont itt jön a probléma, mert hogy vannak ezek a romák – és itt tessék csak figyelni –, akik „közül sokan az eltérő életmódjuk miatt nem tudják átlépni azt a »küszöböt«, ami az ellátórendszerben való részvételhez szükséges”. Ezért nem elég, hogy az egészségügynek pluszforrás kell, meg erőforrás, de ki kell alakítani „egy olyan »szociokulturális hátteret« is a romáknak, ami átlendítheti őket az akadályokon”.

És akkor a miniszter megemlíti az elfogadott romastratégiát, a Nő az esély nevezetű programot, a szűrővizsgálatokat, a csipszadót és a dohányzásmentes zónákat, de megemlíthetne még ezer dolgot, akkor sem tudná felülírni azt, amit a fentiek szerint gondol a romákról.

Az a helyzet ugyanis, hogy az emberi erőforrások minisztere vademberként gondol a romákra, akik még azt a szintet sem tudják megugrani, hogy belépjenek az amúgy istenien (sic!) működő egészségügyi ellátórendszerbe. Mer'hogy eltér az életmódjuk. Bizonyára az észszerűtlen kórházi struktúrának, a végeláthatatlan várólistáknak, a hálapénznek, a lerohadó állami egészségügynek és az irgalmatlanul drága magánegészségügynek, a szegregációnak és a rasszizmusnak mindehhez semmi köze.

Van egy rossz hírünk: az emberminiszternek „eltérő gondolkodásmódja” miatt ma sem sikerült átlépnie azt a „küszöböt”, ami az emberséges állampolgárok csoportjában a felvételhez szükséges.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.