CEU-ellenes tüntetést szerveznek a Szabadság téren szombaton kötekedő kopaszok

  • narancs.hu
  • 2017. április 18.

Villámnarancs

A főszervező a Ferencváros egyik szurkolói csoportjának tagja.

Ahogy arról a Szabadság téri tüntetés estéjén beszámoltunk, a helyszínen megjelent néhány szélsőjobbos kopasz, akik először az éppen interjút adó Gulyás Mártonba, majd a körülötte állókba kötöttek bele. Néhány percnyi szóváltás után végül rendőrök kísérték el a nagyjából 6-8 főből álló csoportot.

A zsidózó és sorosozó kopaszok később egy ideig követték a tüntetőket, a Nyugati térnél is összeszólalkoztak egy kisebb csoporttal, végül különösebb atrocitás nélkül felszívódtak, azonban a tüntetés másnapján elkezdtek mozgolódni, és megegyeztek, hogy szerveznek szombatra egy CEU-ellenes demonstrációt. Az esemény Facebook-oldalán közölt felhívásukat mintha 888.hu-s bejegyzésekből vágták volna össze: „Elég volt ebből az előre hozott Pride-ból, ebből a liberális Woodstockból! Élhető és békés fővárost akarunk! Nem akarunk sem arab tavaszt itthon, sem a kijevi Majdan térre nincs szüksége kis hazánknak!” A magukat „Magyar hazafiakként” megnevező csoport szerint nem szeretnék, „hogy ezek a ladyboyok, a gender szak két lábon járó bizonyítékai formálják a magyar közéletet és ez az EU-zászlós sereg irányítsa a magyar belpolitikát, pláne nem a 2018-as választásokig”, majd közlik: „Foglaljuk vissza az utcákat, hogy Magyarország és Budapest ismét a magyaroké legyen!”

Az esemény létrehozója a ferencvárosi szurkolói körökben is ismert Poszpischek Tamás, aki a szombati Szabadság téri balhé főkolomposa volt, és ő az, aki a Kettős Mérce által készített rövid videón a jobboldalt szereplő szemüveges kopasz mellett látható.

Kettős Mérce

Parttalan vitába keveredtek néhányan pár ellentüntetővel, akik szerint a CEU-n csak 66 diák tanul, és akik nagyon szerették volna tudni (de a választ azért nem várták meg a kérdésre), hogy „Te mit...”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.