Schmidt Mária sorosozás közben rántotta le a leplet Orbánék „lenini” taktikájáról

  • narancs.hu
  • 2017. április 17.

Villámnarancs

A miniszterelnök házi történésze önként felszállt a hülyeségvonatra, s az ablakából a Fideszre borította a bilit.

Schmidt Mária vasárnap közölte esettanulmányát arról, hogy szerinte mekkora veszélyt jelent Magyarországra és a világra Soros György. A Látószög blogon megjelent elmélkedés tényleg arról szól, hogy ha a Sátánnak lenne földi helytartója, akkor biztosan Soros lenne az. A történész állítja: az amerikai milliárdos a saját pénzügyi helyzetéhez képest viszonylag kevés forrásból mozgósít tömegeket, és menekültekkel, „barna emberekkel” tenné tönkre Európát csak azért, hogy a pénzügyi érdekeit érvényesítse.

Arról is értekezik Schmidt, hogy szerinte hogyan működik az a médiabirodalom, amelyet „Soros György épített ki”. Szó szerint idézzük: „Vedd meg tehát a helyi médiát, tv-t, rádiót, napi és hetilapokat, valamint az interneteseket, nevezd őket is függetleneknek, és fizesd meg őket azért, hogy az általad meghatározott célokért dolgozzanak. Díjazd és sztárold őket is. A Soros pénzzel kitömött médiumok arról ismerszenek meg, határon innen és túl, hogy a régi lenini taktikát követve mindig személyre támadnak. Sohasem az üggyel, az állításokkal, a felvetésekkel vitatkoznak, azok cáfolatával nem fárasztják sem magukat, sem a nagyérdeműt. Ők a személyeket félemlítik, és ha ez nem elég, semmisítik meg, ezért újságírói, aktivistái a karaktergyilkosságok specialistái”.

Ha nem tudnánk, hogy Schmidt nemrég vette meg a Figyelőt, majd a hetilapot egy karlendítéssel silányította a kormánypropaganda újabb szócsövévé, még azt is hihetnénk, hogy a történész csak egy eltévedt utas a sötétség labirintusában. Így viszont nyilvánvaló, a Terror Háza Múzeum főigazgatója szándékosan hazudik azért, hogy benyaljon a főnökének, aki a strómanjai és alattvalói segítségével az utóbbi években, „a régi lenini taktikát követve” felvásároltatta a „helyi médiát, tv-t, rádiót, napi és hetilapokat, valamint az interneteseket”, amelyek „sohasem az üggyel, az állításokkal, a felvetésekkel vitatkoznak, azok cáfolatával nem fárasztják sem magukat, sem a nagyérdeműt. Ők a személyeket félemlítik, és ha ez nem elég, semmisítik meg, ezért újságírói, aktivistái a karaktergyilkosságok specialistái”. Hogy ez mennyire van így, elég csak követni a 888, a Ripost, az Origo és a Magyar Idők összehangolt, kritikán aluli megnyilvánulásait.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.