„Cristiano homoszexuál” – üvöltötték kórusban a magyar labdarúgó-válogatott kísérői (némileg eufemisztikus kifejezéssel: szurkolói) Lisszabon utcáin.
Aztán persze jött „homoszexuál”, s rúgott két gólt, és csak azért nem tizenkettőt, mert semmi szükség nem volt rá. A magyar válogatott simán laposra verve kullogott le a pályáról. Ilyenkor arra gondol az ember, hogy de jó lenne tizenegy ilyen „homoszexuál” a mi csapatunkba, aztán legyint egyet: azokat is elrontanánk.
De nem ez a poén!
Sőt, mondhatjuk, hogy van ilyen – nálunk speciel elég sűrűn. Ám ettől csak egy egész kicsit rosszabb Magyarországon élni, mint máshol. Vö.: „Utálunk, szar Románia!”
| ||
A legnagyobb baj az, hogy minderről az MTI e szavakkal számolt be: „A magyar drukkerek békésen gyülekeztek helyi idő szerint 16 órától, majd 17 óra után néhány perccel egy kifeszített, Magyarország feliratú drapéria mögött indultak a Benfica arénájába, amely mintegy három kilométerre volt a kiindulási ponttól. A magyarok néhány pirotechnikai eszközt is begyújtottak, illetve Lengyelországot is éltették a vonulás során.”
Ennyi erővel
azt is írhatták volna, hogy mi győztünk 3:0-ra.
Ha így megy tovább, fogják is.
